tag:blogger.com,1999:blog-41183549180862213522024-03-13T03:41:30.274+01:00Szekér BeaBeahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.comBlogger41125tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-89295690890723997612016-04-28T23:00:00.000+02:002017-01-20T15:53:02.084+01:002016. április 26-28. kedd - csütörtök<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ötödik kemoterápiás kezelés </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ismét a már megszokott menetrend
szerint történt a kedd reggel. Felkelés, tusolás, zsákcsere, reggeli, átöltözés
a játszósból kimenős ruhába, smink. Hajjal ismét nem kellett foglalkoznom, mert
a tusolás után csak kétszer megtöröltem a törölközővel és már száraz is volt. Totál
haszon és idősporolás. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Általában negyed 8- fél 8 között
indulunk, persze ez attól függ, hogy a sztómám hogy viselkedik. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ma reggel is írtam Edinának,
amikor elindultunk. Ami biztos pont minden kedd reggel, hogy Edina vár a szoba
ablakban dudálunk, majd integetünk egymásnak. Ez hatalmas megerősítést jelent
nekem. Nagyon hálás vagyok neki ezért, mert mintha egy nagy adag erő még beesne ilyenkor Teskándon a bőröndömbe. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<o:p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-gvoQLvejqf4/WIIZj0R-DZI/AAAAAAAAB7w/HgXBb1mePVUEmiBsLnJKi5ernG2FjJmTACEw/s1600/Kaja%2B2016%2B%25C3%25A1prilis%2B26.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://2.bp.blogspot.com/-gvoQLvejqf4/WIIZj0R-DZI/AAAAAAAAB7w/HgXBb1mePVUEmiBsLnJKi5ernG2FjJmTACEw/s320/Kaja%2B2016%2B%25C3%25A1prilis%2B26.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szerdai kórházi ebéd, amiből csak a salátát tudtam megenni</td></tr>
</tbody></table>
</o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az onkológiára már mintha
hazajárnék. Annyira meg lehet szokni ezt az egészet, van egy ritmusa, hogy két
hetente megjelenek, felvételi osztály, majd bemegyünk az osztályra, Andinak
beadom a papírjaimat, nővérpultnál megmondják melyik kórterembe mehetek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vagy választhatok ágyat, vagy a
maradék az enyém. Ez is olyan mint a munkába járás. És ez nekem most tényleg a
munkába járás, mert nap mint nap az a feladatom, hogy gyógyuljak. Most magamnak
dolgozom. Én vagyok a főnök. Teszem a dolgom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kezelést aránylag elég korán
sikerült elindítani a nővérkéknek, már negyed 10-kor csepegett befelé a
hányáscsillapító. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A branült most a jobb kezembe
kötötték be, könyék hajlótól lefelé olyan 10 centire kb. Fura mert eddig mindig
a bal kezemben volt és a jobb kezem szabad volt. Jobb kezes vagyok, emiatt ez
eddig könnyebbség volt, bár ez sem zavaró dolog. Végül is mindegy, hogy hol a
branül, csak a véna bírja 49 órán keresztül. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Van új szobatársam, aki az első
kezelését kapja. Pár hasznos tanáccsal elláttam, hogy mit hogyan érdemes, hogy
kell tolni a vőlegényt (idősebb hölgy betegtársaim így hívják az infúziós
állványt), illetve érdemes az infúziós állványra egy szatyorba wc papírt,
illetve az illemhelyre kellő dolgokat berakni, mert sokszor nekiindul az ember és
fél úton jut eszébe, hogy a papír a kórteremben maradt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-6ccVCieDKK4/WIIZySHwv5I/AAAAAAAAB74/E35LYKTT0eEsYl5Ei_mO5_XuzcyQWcuoQCEw/s1600/13100979_1753336014897441_581945167_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-6ccVCieDKK4/WIIZySHwv5I/AAAAAAAAB74/E35LYKTT0eEsYl5Ei_mO5_XuzcyQWcuoQCEw/s320/13100979_1753336014897441_581945167_n.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Márton és Mr. Dog :) </td></tr>
</tbody></table>
A vérképem szerencsére ismét jó
lett, így teljes erősségű kezelést adnak. Vannak betegtársak, akiknek nem éppen
jó a vérképük, olyankor megkapják a kezelést, csak nem a teljes erősségűt,
hanem valamilyen hatóanyagból csökkentett százalékban. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kórtermünkben volt tévé,
szobatársam azt nézte, én inkább hallgattam, az is elég volt. Eléggé kifinomult
volt ismét a szaglásom, és borzasztóan éreztem a csatornaszagot. Gondoltam,
hogy eső lesz, mert akkor lehet ilyen szagokat érezni erőteljesebben. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerdán aztán nagy örömünkre Orsi
bekerült a kórtermünkbe. Ez nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk, meg legfőképp
egymás támaszai voltunk hányáskor. Megvisel mind a kettőnket ez a kezelés,
nagyon. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este Orsi kollégái jöttek
látogatóba egy csaj és egy srác. Annyi hülyeséget dumált a pasi, hogy majd eldurrantam
a nevetéstől. Jó volt kicsit elvonatkoztatni attól, hogy hol vagyunk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este havas eső is esett. Ezt is
kezdem már megszokni, hogy amikor kezelésre jövök eső esik, vagy hó, illetve
hidegfront van. Az idő is érzi a lelkiállapotomat, és azt tükrözi vissza. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-FZHWUQz-Y00/WIIaUFfomGI/AAAAAAAAB78/RKFi7Pl6KJ4zfwYS-JZ8R_WfRQz8W_ZKQCEw/s1600/13059584_10209160880281624_78953316_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-FZHWUQz-Y00/WIIaUFfomGI/AAAAAAAAB78/RKFi7Pl6KJ4zfwYS-JZ8R_WfRQz8W_ZKQCEw/s320/13059584_10209160880281624_78953316_n.jpg" width="187" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Enikő és Lonci néni</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerda este jött a tévé gazdája
és elvitte a kórterembe, amibe került, így tévé nélkül maradtunk. Bevallom nem
is bántam, mert volt olyan pillanat, amikor már zavart, hogy folyamatosan folyt
kifelé belőle a sok katyvasz. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szerda is émelygősen és
hányósan telt el.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Éjjel Betti képeket küldött a
gyerekekről, és Márton keresztfiunkat a kutya mellé tették. Hát épp akkora,
mint a kutya lába. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az elmúlt héten Enikő is küldött
képet róla és mamájáról (akinek már én is fogadott unokája vagyok), de valahogy
elkerülte a figyelmemet. Nagyon cuki Lonci néni, mindig érdeklődik, meg küld
nekem, hol konyharuhát, hol kötényt. Ezeket ő varrja. Nagyon –nagyon figyelmes.
Mint az unokája, Enikő.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csütörtökön aztán elég hamar
negyed 11-kor lefolyt az utolsó csepp kezelés is. Pakolás indulás, hazaérkezés.
Itthon aztán jött a megszokott rituálé. A 3 nap mindenének lemosása, valami
kaja, épp hogy csak, hogy visszaszokjon a gyomrom, hogy van benn valami.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délutánom, pedig pihenéssel telt.
Laptoppal, és rengeteg színnel, mert nekiálltam színezni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jöhet ismét 11 erősödős-pihenős
nap.<br />
<br />
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-50396566086053052632016-04-25T22:30:00.000+02:002017-01-16T18:07:49.460+01:002016. április 15 - 25. péntek – hétfő <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pihenés – Kiállítás - Keresztelő</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-OlnnLbq6Sxc/WHzZ7P6wykI/AAAAAAAAB6M/2Y4QQOJKaO8VYPaKlKgKvj0J91X4tTgiACLcB/s1600/13014814_10204951242379575_888249907_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-OlnnLbq6Sxc/WHzZ7P6wykI/AAAAAAAAB6M/2Y4QQOJKaO8VYPaKlKgKvj0J91X4tTgiACLcB/s320/13014814_10204951242379575_888249907_n.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mama kendőjében</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Barátnőm húgának kislánya szerint
jobb vagyok, mint új koromban. Ezt a hacacárén jegyezte meg az anyukájának, aki
a napokban írta ezt meg nekem a facebookon. Tuttika (Nórika) nagyon szabad
szájú kiscsaj, szeptemberben kezdi az általános iskolát, és ami a szívén az a
száján. Imádom nagyon (És Pancsi Téged is – Ő Nórika nővére). Ezen annyira jót
nevettem, hogy akármikor belenézek a tükörbe, ez jut eszembe. Persze amit én
most látok és amennyire „szép” voltam a rendezvényen az ég és föld. Na de ez
vagyok én is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagymamám kendőjét vettem elő és
legtöbbször az van a fejemen. Még barátkozom azzal, hogy az ismerőseim előtt is
levegyem a kendőt. Valahogy nem szeretném őket sokkolni. Szégyenérzet nincs
bennem, hogy egyre ritkább a hajam, mert sajnos ez az énáltalam kapott kemóval
együtt jár. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kezelés utáni napon annyira jól
éreztem magam, hogy beöltöztem, kendőt kötöttem és kimentem az udvarra. Apu
talicskázta befelé a tűzifát. Gondoltam, akkor én segítem elrakni a helyén szépen sorban, addig ő meg tud pihenni. Mint két lassan járó lajhár tettük a dolgunkat.
Nevetgéltünk, hogy egyikünk tehetetlenebb, mint a másikunk. Apu 69 éves lesz
októberben, nemsokára hetvenkedik. De akkor is, ha ilyen állapotban is, de még
sokáig tartsa meg nekünk a jó isten. Fél óra múlva aztán behúzták a kéziféket,
elfáradtam és lepihentem az ágyikómban. Ennyi friss levegő és fizikai tunning
épp elég is volt, közvetlen a kórházi kezelés után.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szombaton meglátogatott Tibi, és
még a jótékonysági bálon befolyt nekem szánt összeget hozta el. Beszélgettünk, említettem neki, hogy írok egy
köszönő cikket a rendezvényről. És hogy az összeget is beleírom, hogy mennyi
jött össze. Ebben nem értettünk egyet, mert ő azt mondta, nem írná bele, mert
csak támadási felület ez nekem. Lehet, sőt biztos, hogy nagyon sokan irigyelték
ezt a nagy összeget, amit az emberek nekem adományoztak. De persze gondolom, a
hátterét, hogy mekkora betegséggel küzdök azt senki, de senki nem irigyli
tőlem. Ez annyira jellemző. Na de ezzel nem foglalkozom, mert ez annak a gondja,
aki ezzel foglalkozik. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azonban én mégiscsak úgy
döntöttem, hogy ha én is az adakozó oldalon lennék és láttam volna, hogy
mekkora tömeget mozgatott meg a rendezvény, teljes joggal kíváncsi lennék arra,
hogy mit sikerült összeadnunk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval belekerült a cikkbe, mint
már olvashattátok is pár bejegyzéssel ezelőtt a Hacacáré margójára címmel. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A napokban még jöttek felém a
negatív és pozitív élménybeszámolók és pletykák a jótékonysági rendezvénnyel
kapcsolatban. Némelyiken annyira felhúztam magam, hogy mellkasi szorítás lett
belőle. Folyamatosan azzal nyugtatgattam magamat, hogy többen vannak velem,
mint nem. Nem is értem a gáncsoskodó embereket. Valószínű még nem élték meg a
mélységeket. De már a daganatos betegség is a krónikus betegségek közé van sorolva
(mint a diabétesz és pl. a szív-és érrendszeri problémák közé), úgyhogy ma
nekem holnap neked…. És nem a bosszú
vezérel, hogy ezt írom. Soha nem lehet tudni, hogy kiből mikor robban ki
valami. Ez a derült égből villám, csak más… kategória. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vasárnap a látogatók forgatagával
telt el. Nagyon sokan voltak, de nagyon örültem mindegyiküknek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elkezdtem ricinus olajat kenni a
hajamra, annak reményében, hogy ettől előbb kinő a hajam és olyan szuper állagú
lesz, hogy kapásból megkeres valami modellügynökség hajmodellnek. Bár bevallom,
ha valaki azt mondja, hogy a majomszartól nőne ki a hajam, azonnal felvenném a
kapcsolatot Hanga Zoltánnal a budapesti állatkert szóvivőjével, hogy pár kilót
küldjön valami jóképű futárfiúval a lakcímemre…. :) Soha nem lehet tudni. Na de inkább maradok a
ricinus olajnál. Amit meg remélek, hogy nem keverem össze az antioxidánsos
cseppem üvegével, mert aztán akkor szapora perceknek nézhetnénk elé a zsákommal
együtt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A pihenős hetemen, szerdán a zalaegerszegi
városi könyvtárban Milejszeg település mutatkozott be. A településen élő
alkotók egy része mutatta meg tehetségét. Volt fotókiállítás, mandala,
festmények, kötés, hímzés, horgolás, mézeskalács, búzából font díszek, görbe
fabútorok és a milejszegi hidegen sajtolt olajok is bemutatkoztak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerencsére a fizikai állapotom
megengedte, hogy elmenjek. Bár fáradt voltam, de a hátsó sorban elálldogáltam,
amikor aztán nem bírtam, leültem a kényelmes fotelok egyikébe a hírlapok közé. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon sok Milejszegről
elköltözöttel találkoztam, mindegyikük szeretettel és pozitív gondolatokkal
fordult felém. Jól tettem, hogy meglátogattam a kiállítást, mert feltöltődtem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-MNFVoTCVr7k/WHzanOdb_tI/AAAAAAAAB6Q/w7bjajIb1AM33UEKo6gsV3-tcicZJb-MgCLcB/s1600/DSCF9388.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-MNFVoTCVr7k/WHzanOdb_tI/AAAAAAAAB6Q/w7bjajIb1AM33UEKo6gsV3-tcicZJb-MgCLcB/s320/DSCF9388.JPG" width="320" /></a><o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pénteken Enikővel nekiálltunk
Márton szombati keresztelőjére tortát sütni. Hát mire való két ilyen frankó
keresztanya jelölt, ha nem arra, hogy saját készítésű tortát vigyen a
keresztelő utáni megvendégelésre. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fekete erdő tortát sütött Enikő,
mert be kell vallanom, hogy én olyan sokat nem tettem hozzá a tortához, mint
pár rózsát formáztam fondantból és a Márton feliratot készítettem el. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A torta nagyon szép, és szombaton
ki is derült, hogy finom is volt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-9K-_8moaIfA/WHzb6u_yAJI/AAAAAAAAB6g/_I9o_0rrpLgV76BztGcqnb69nfZHX4ZgwCLcB/s1600/20160423_111629.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-9K-_8moaIfA/WHzb6u_yAJI/AAAAAAAAB6g/_I9o_0rrpLgV76BztGcqnb69nfZHX4ZgwCLcB/s400/20160423_111629.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A keresztelő szombaton délelőtt a
milejszegi Assisi Szent Ferenc plébánia templomban volt. Szűk családi körben
történt a keresztelés szentségének kiszolgáltatása. Márton egy cukorfalat, nagy
türelemmel viselte azt, ami körülötte történt. Enikő volt, aki a keresztelő
során végig fogta Mártont, én pedig besegítettem amiben kellett. Kimondottan
csak azért mert bár nem nehéz a kisfickó, de sokáig tartani nekem még nem megy.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-9VzHMMXnoQw/WHzbaBTq_VI/AAAAAAAAB6Y/7Q1S38Cw1kY_QU__1bS0H2BsBHjNzoS5gCLcB/s1600/20160423_112219.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-9VzHMMXnoQw/WHzbaBTq_VI/AAAAAAAAB6Y/7Q1S38Cw1kY_QU__1bS0H2BsBHjNzoS5gCLcB/s320/20160423_112219.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az atya nagyon szép szertartást tartott.
Nekem már a szertartás előtt csak az kattogott az agyamban, hogy Úristen! Add
meg azt, hogy ennek a csöpp gyermeknek legalább az érettségiét megéljem. Tudom
nagy kérés, de mégis. Ne kelljen neki kis korában elveszíteni az egyik
„hibbant” keresztanyját. De a szertartás alatt az atya szavaira koncentrálva elhessegettem
ezt a gondolatot. De be kell vallanom, hogy nem sok mentette, hogy végig nem
bőgtem azt a fél órát, míg Márton Isten gyermeke nem lett. A mosolyommal persze
igyekeztem leplezni az érzéseimet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-bU4ZyzkpqPo/WHzcLvDd96I/AAAAAAAAB6k/0E2EtfzUepwjPOAWmpaDrLDux0dAPKoVACLcB/s1600/Bea_keresztel%25C5%2591n_8.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-bU4ZyzkpqPo/WHzcLvDd96I/AAAAAAAAB6k/0E2EtfzUepwjPOAWmpaDrLDux0dAPKoVACLcB/s320/Bea_keresztel%25C5%2591n_8.jpg" width="155" /></a>A szertartás után a szomszéd
település vendéglője felé vettük az irányt, ahol már ínycsiklandozó illatok
vártak bennünket. Enikővel persze a keresztelő után ugrattuk a családot, hogy
akkor mi elmegyünk egy utánfutóért, mert az ajándék olyan nagy, hogy csak azon
szállítható, így nagy volt a meglepetés, amikor megérkeztünk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő vitte a hatalmasra sikerült
tortát, és én a könnyebb ám nagyobb Kutyulit, illetve e többi gyereknek szánt
apróbb ajándékokat is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az asztali áldás után megettük a
nagyon finom ebédet, majd a süteményeket és tortákat is megkóstoltuk. Közben a
gyerekek olyan sebességen pörögtek, hogy a hurrikán hozzájuk képest kis tengeri
szellőnek tűnt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Márton bátyja Áron és az ő első
unokatestvére Ármin között egy hónapnyi különbség van. Áron a fiatalabb. Márton
és Ármin húga, Zselyke között ugyancsak egy hónap különbség van, csak itt
Márton egy hónappal „idősebb”. Annyira édesek így négyen, és nagyon-nagyon szép
gyerekek. Öröm volt őket nézni és hallgatni. A kicsit aludtak vagy ámulattal
nézték a nagyokat, akik felvonultatták az összes birtokukban lévő éneket és
táncot. Persze Ármin a nézését meg a járását című népszerű nótával mindenkit
levett a lábáról. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Menet közben nekem egyszer haza
kellett ugranom egy egészségügyi beavatkozásra, de szinte alig vette észre
valaki, hogy angolosan leléptem, majd visszaérkeztem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délután 5 óra körül asztalt
bontottunk és hazafelé vettük Enikővel az irányt. Én voltam a sofőr, hogy a
nagy ünnepre való tekintettel legalább az egyik keresztszülő tudjon valami
nagyoknak való 52%-os gyümölcslével koccintani. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Volt, aki megkérdezte már tőlem pár nappal ezelőtt,
hogy én vezethetek??? Nem értettem a kérdést. A kezeim elérik a kormányt, a
lábaim a pedálokat, az eszem nem ment el, látni is látok. Szóval nem értem,
hogy attól, hogy valaki daganatos beteg, miért ne vezethetne (oké, vannak kivételek). Na persze azért
lelkileg nekem is el kellett oda érnem, hogy 100%-ban a forgalomra tudjak
koncentrálni. Lehet, hogy sok idő, de nekem ehhez ennyi időre volt szükségem,
hogy újra a vezető ülésbe üljek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vasárnap pihenéssel telt. Hétfő
reggel 9 órakor vérvétel a központi laborban, utána otthon pakolás a bőröndbe.
Bár ez nagy feladatot nem ad, mert az onkológiáról hazaérkezve a ruhák mennek
mosásra, szárítás és vasalás után vissza. Kidolgoztam azt a rendszert, hogy egy
A4-es papírra felírom, hogy mik azok, amik kellenek a kórházban. Azok mellé
mindig írom a kezelés számát, amik már bekerültek a bőröndbe. Így tuti, hogy
semmi nem marad ki. Tisztasági csomagban kórházas fogkefe, így abból sem kell
ki és visszatennem semmit. Ugyanúgy, mint a gyógyszeres táskába, amiben a
fülhallgatótól elkezdve körömvirágkenőcs és mindenféle apróság van. És ami még
nagyon jó és hasznos dolog az a T elosztó a konnektorba. Hiába van kettő
konnektor az ágy feletti lámpán, az adagoló pumpa akkumulátorának többféle a
vége. Van, amelyik akkora, hogy mellette a másik lyukba már a telefon töltő sem
fér be. Szóval ez állandó szereplője a csomagomnak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezen a pihenős – erősödős héten
egyre többször találkoztam El camino-val. Egyre több blogot olvastam, képeket
nézegettem. És egy hang azt mondja bennem, miután meggyógyultam végigjárom.
Ezzel az élménnyel aludtam el hétfő este. </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-10571579129597142362016-04-14T22:30:00.000+02:002017-01-12T16:40:26.204+01:002016. április 12-14. kedd - csütörtök<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Negyedik kemoterápiás kezelés </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hacacárén begyűjtött pozitív
energiákkal megtelve kezdtem meg a negyedik kemoterápiás kezelésemet. Másfél
centis hajjal, talpig sminkben, vörös szájjal érkeztem meg a felvételi
osztályra. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az új fizimiskám mindenkinek
tetszett és mondták, hogy ne is növesszem meg a hajamat a jövőben. Na de azért
nekem a hosszú/hosszabb haj a haj.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-SuMsBKF5KjA/WHeD4ma5XUI/AAAAAAAAB5k/_IkhpFJ3iJwly9tCpaRBS7QvqjSdEFT7QCLcB/s1600/WP_20160412_07_35_43_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-SuMsBKF5KjA/WHeD4ma5XUI/AAAAAAAAB5k/_IkhpFJ3iJwly9tCpaRBS7QvqjSdEFT7QCLcB/s320/WP_20160412_07_35_43_Pro.jpg" width="178" /></a>Ugyanazt az ágyat kapom mit előző
alkalommal, így nem kell azon gondolkodnom a wc-ről vissza menetbe, hogy melyik
kórterembe kanyarodjak le. Ez gondot okoz sokszor, mert annyira beleég az
emberbe az előző kórterem szám, hogy van, hogy össze-vissza kóválygunk. Múltkor
egy pasi bejött a kórtermünkbe, és annyira koncentrált az infúziós állvány
kerekeire, hogy nem nézett fel. Ráköszöntem, hogy jó estét, még mielőtt
valamelyikünk mellé befeküdt volna az ágyba. Vannak vicces szituációk, és mi jó
hangosan vihorászunk rajtuk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lincsi drágám mellé kerültem.
Vele már a négy alkalomból harmadszorra vagyok együtt. Ez jó, mert nem kell
megint mindent az elejéről elmesélni, hogy mi a baj, hanem mehet minden onnan,
ahol az előzőekben abbahagytuk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-L7UdsY0UaYA/WHeCNPu_yJI/AAAAAAAAB5Y/2SZkjiadE2kAIp2_GvVUwJ-1OS_zYQIkACLcB/s1600/635961822443116289.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-L7UdsY0UaYA/WHeCNPu_yJI/AAAAAAAAB5Y/2SZkjiadE2kAIp2_GvVUwJ-1OS_zYQIkACLcB/s320/635961822443116289.jpg" width="187" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mr. Dog - a méretes<br />
méteres ajándék</td></tr>
</tbody></table>
Közben Enikő fotót küldött, arról
a kicsinek éppen nem mondható kutyáról (100 centis) amelyet leendő
keresztfiúnknak, Mártonnak rendeltünk az interneten. A fotelbe ültette bele és
olyan hatalmas volt, hogy a fotel háttámlájából szinte semmit sem lehetett
látni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szuper idézetet is kaptam
Enikőtől: „Csak akkor add fel, ha bélyeg van rajta”. Rajtam nincs bélyeg,
úgyhogy nem adom fel :)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán ahogyan megyünk bele a
délutánba, egyre jobban háborog a gyomrom, a szaglásom olyanná válik, mint egy
kopónak. És a gáz az, hogy itt inkább szagok vannak, mint illatok. Illatot
akkor érzünk, ha a nővérek a közelünkben vannak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lassan már megszokom ezt az
érzést, de mégis valahogy mégsem. Nagy kettősség van bennem ezzel kapcsolatban.
Tudom, hogy mi vár rám, de mégis az újdonság erejével hat rám, hogy a vesetál
fölé hajlongok folyamatosan. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enni nem tudok, inni igyekszem,
de folyamatosan olyan száraznak érzem a szájüregemet, hogy tapad a nyelvem
mindenhova. Iszom, megfordul bennem, és viszontlátom… kegyetlen egy körforgás… </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este aztán vénásan kaptam valami
„csodaszert” amitől hirtelen rosszabb lett, majd mintha elvágták volna, és
minden kitisztult. Ettől aztán végig tudtam aludni az éjszakát teljes
nyugalomban. Reggel 5 óra után aztán megint a megszokott vizeletleadás, mert a
vesefunkciót figyelemmel kísérik, hogy nem jelentkezik e valami mellékhatása a
kezelésnek.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Folyamatos alhatnékom van, ez a
legjobb, mert gyorsabban megy az idő, illetve akkor nincsenek ingereim.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Orsi is jött a férjével a kemóra.
Orsi férje a falumban lakott „legény” korában, aztán beköltöztek a városba.
Orsi is január végén-február elején kezdte a daganatosok vesszőfutását, mint
amikor én is. Kicsit bandáztunk, és szeretett volna társulni a kórtermünkbe, de
sajnos tele voltunk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lincsi mellett, egy igazi ízig
–vérig mindent jól megmondok mielőtt gondolkoznék sorstársunk volt a
szobatársunk. Folyamatosan mondta a magáét, amitől még jobban szédültem,
émelyegtem és lassan eljött az a pillanat, amikor inkább az alvást
választottam, így nem volt hallgatóság és elhalkult a kórtermünk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ida kolléganőm a napokban
ünnepelte a névnapját, így felhívtam, hogy felköszöntsem.
Idácska egy nagyon pozitív, kedves, segítőkész ember. Annyira, de annyira
kedves mindenkivel, hogy nagy népszerűségnek örvend a körünkben. A csilingelő
hangja annyira felvidított, hogy gondoltam bármi is jön, már fél lábon fekve is
kibírom a negyedik kezelésemet, mit nekem csacsogó szobatárs. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csütörtök reggelre szerencsére
ismét jól és nyugodtan aludtam (őrület, hogy nekem csak aludnom kell a
kezelések alatt). Ami azonban fura, hogy már 9 órakor ott állt az ágyam végében
a következő beteg és csak azt tudta kérdezgetni, hogy mikor jár le a kezelésem,
mert ő már szeretné az ágyamat. Mondtam neki, hogy még két órányi infúzió
visszavan, és amíg nekem le nem folyik én fel nem tudok kelni, mert akkor aztán
elszabadul belőlem a pokol. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon sok a beteg, főleg férfiak
jöttek. Le a kalappal az onkológián dolgozókkal szemben, mert az a logisztika
amit nap mint nap csinálnak, elég emberfeletti. Emellett pedig az, ahogyan
velünk bánnak. Szeretettel, teljes odaadással fordulnak felénk, még akkor is,
amikor kiállhatatlanok, gusztustalanok és türelmetlenek vagyunk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
11 órakor aztán az adagoló pumpa
jelzett, hogy nincs több cseppszám, így jeleztem a nővérkéknek, hogy a
szereléket minél előbb eltávolítsák belőlem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hazaérve anyu fincsi feketeszeder
levessel várt. Lemostam a három nap minden emlékét magamról, majd a hideg leves
felé vettem az irányt. Nagyon jól esett a még háborgó gyomromnak. A legnagyobb
gyógyír ilyenkor valami hideg kaja, vagy ital. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-cdu8Y6wR_dI/WHeCeBZqW0I/AAAAAAAAB5c/yjatYyUyZLAiTzTImtt6lH5JKvrolPu8ACLcB/s1600/csak%2Bakkor%2Badd%2Bfel.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-cdu8Y6wR_dI/WHeCeBZqW0I/AAAAAAAAB5c/yjatYyUyZLAiTzTImtt6lH5JKvrolPu8ACLcB/s400/csak%2Bakkor%2Badd%2Bfel.jpg" width="246" /></a>Délután pihentem, majd még
többször átírtam a hacacáréról szóló cikket, mert még új információk is
kerültek a birtokomban, és nem szerettem volna senkit sem kihagyni belőle. Nemsokára
megjelenik az április Milejszegi Krónika és a polgármesterrel lebeszéltem, hogy
mellékletként megjelenhet e benne az irományom. Nagyon hálás vagyok az egész falu (na és a környező települések lakóinak is) összefogásának, és minimum annyit megérdemelnek (és sokkal, de sokkal többet is),
hogy köszönetet mondjak nekik. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Apu este jól befűtött, mert a
kemoterápiás kezelés kezdése óta fagyos lettem. Ebben a jó kis melegben aztán
nagyon gyorsan kezdtek leragadni a szemeim. Következik 11 nap pihenős, erősödős
nap. És egy szuper szombat a következő hétvégén. Márton keresztelője.</div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-12974491075568599322016-04-11T22:16:00.000+02:002016-12-18T14:23:08.168+01:002016. április 10-11. vasárnap – hétfő <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br />
A hacacárét követő napon reggel felkeltem,
Anyu, Apu és Erzsi indultak a misére. Gondoltam, míg ők a lelki táplálékot
magukhoz veszik, én meglepem őket, és a testi táplálékot készítem el, mert
biztosan éhesek lesznek mire 10 óra magasságában hazaérkeznek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem kell semmi extra nagy dologra
gondolni, hisz fizikailag nem tudnék egy 3 fogásos menüt sitty-sutty
megalkotni. Tea és bundás kenyér volt a terv, melyet sikerült is
megvalósítanom. Mire hazaérkeztek az asztal megterítve. Épp hogy végeztünk a
reggelivel, Tódor kutyánk (fehér fajtatiszta puli) eszeveszett ugatásba
kezdett. Megérkeztek a Hacacárét szervező barátaim és Edina barátnőm is. Imi
hozta a hóna alatt a hatalmas és gyönyörű égetett fa adománygyűjtő ládát. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az asztalt sokan ültük körbe és
élményeiket mesélték, hogy mennyi ember és mennyi bulizó, és amikor a pénzt
számolták, és hihetetlen és elfogyott minden pogácsa és a torta is finom volt, amit
Erzsi hozott és elvittük a rendezvényre, hogy a szervezők elfogyasszák, és ne
tudd meg alig mertünk aludni, hogy nehogy valaki betörjön és elvigye a ládát.
Annyi mindent mondtak egyszerre, hogy csak mosolyogni tudtam, bámultam nagy
szemekkel, és a sírás már olyan erős kezekkel markolászta a torkomat, hogy
majdnem felszakadt belőlem az a sok impulzus, amit az elmúlt napban rengeteg
embertől és most tőlük is kapok.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő közben odasúgta nekem, hogy
800 ezer forint magasságában van a ládában és Tibi még ezután hozza majd a báli
belépők és a büféből származó hasznot. Akkor a fojtogató kezek még szorosabban
simultak a nyakamra és már annyira apró lélegzeteket tudtam csak venni, hogy
úgy éreztem, mindjárt elájulok. Magamat nyugtatgatva és a jól bevált légző
technikámat használva visszanyertem lélekjelenetemet, és magamban magammal
megbeszéltem, hogy ez most nem a sírás ideje. Nem kell az egész társaságot
megríkatnom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mentek még a sztorizások, és én
is elmeséltem nekik, hogy mennyi jó szóval és élménnyel lettem gazdagabb, ami
biztosan sokáig elég lesz munícióként gyógyulásom rögös útján. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután magunkra hagytak bennünket
csak ültünk a lezárt láda mellett. Ez az állapot körülbelül egy óráig eltartott
és csak sírtam. Anyuék kérdezték, hogy miért sírok. Mondtam, hogy mennyi pénz
van a ládában körülbelül, és hogy nem merem kinyitni. Akkor aztán mindenki
besegített az egerek itatásába. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ólomkezekkel forgattam a díszes
lakat kulcsát a kezemben, és végül is rászántam magam arra, hogy felnyissam a
ládát és szembesüljek azzal, hogy mi van benne. Hihetetlen és felfoghatatlan
volt. Kétségek közt vergődtem, hogy ez most tényleg az emberek nekem szánták,
nekem adták. A könnyeim csak záporoztak, és nagy nehezen összekészítettem azt a
temérdek sok pénzt, hogy ne legyen a ládában. Mert ha valaki illetéktelen
besurran hozzánk az lesz az első hely, ahol keresse. Na persze akinek orra van
a dologhoz, az ember teljesen mindegy hova teszi az értékeit. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ebéd után felkerekedtünk, Erzsit
hazavittük, és menet közben meglátogattuk Keresztanyámat a kórházban.
Emlődaganat. Ez a 2016-os év valami borzasztó elég sok ismerősöm számára. És
még csak április elején járunk. Mi lesz még…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délután pihenéssel és a
kiscsirkék csodálatával telt el, mert annyira színes és hangos kavalkád volt a
nagy dobozban, hogy a házban is lehetett hallani a koncertjüket. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hétfőn reggel ismét kezdődött a menet.
Reggel központi laborban vérvétel, utána otthon a bőrönd összekészítése.
Délután pihenés és nem rágondolás, hogy mi vár rám a következő három napban. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hajam kegyetlenül elkezdett
hullani. Az elmúlt hetekben folyamatosan arra kértem a jó Istent, hogy a
hacacáréig tartsa meg a fejem „ékességét”. Betartotta. Már vasárnap amikor
belenyúltam megigazítani a frizurámat, 15-20 szál a kezemben maradt. Hétfőn
aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy nem fogom szedegetni, porszívózgatni,
söprögetni magam után az elhullott részeimet, este megnézem, hogy működik az
öcsém által nálunk hagyott hajnyírója. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sokan mondták, hogy miért nem azt
kértem, hogy tartsa meg végleg a hajamat, mert ennyi erővel ezt is kérhettem
volna. Eszembe nem jutott ezt kérni, telhetetlen azért nem vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-0fIh-kEIEHs/WFaKaF3kiHI/AAAAAAAAB24/WEdKtDm7-TQiFRC87Xhic_afEnf9w6FpwCLcB/s1600/WP_20160411_22_23_22_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-0fIh-kEIEHs/WFaKaF3kiHI/AAAAAAAAB24/WEdKtDm7-TQiFRC87Xhic_afEnf9w6FpwCLcB/s320/WP_20160411_22_23_22_Pro.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hát ez ilyen lett... </td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este beizzítottam a gépet, de
csörgött a telefonom. Égi jel? Ne nyírjak? Szilvi unokanővéremmel egy jó órát
csacsogtam és gondoltam, most aztán nincs menekvés, birkanyírás lesz. Nem
tudom, honnan szedtem össze az erőmet ahhoz, hogy a saját hajamat vágjam le.
Fodrászom mondta, hogy menjek hozzá bármikor és lenyírja, de csak halogattam,
és nem volt bátorságom. De most készen álltam rá. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kibéleltem a mosdót reklámújságokkal
és nekiálltam. Mivel a tarkómban már elég jól fel volt nyírva, hátul nem sok
dolgom volt. Na persze, nem egyszerre nullásra nyírtam. Ahhoz tényleg nem lett volna
lelkileg erőm. 1,5 centisre állítottam be a gépet. Mivel nem vagyok gyakorlott
kb 15- 20 percig biztos tologattam a fejemen a masinát. Azt hittem, majd
sokkolni fog a végeredmény, azonban inkább tetszett. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Eközben, Anyu szegényem annyira
megsínylette ezt a műveletet, hogy teljesen magába roskadva a nyugtatós doboza
felé nyúlva tudott csak erőt venni magát, hogy megnézze mit műveltem magammal. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vége egy lelkileg és testileg is
megerőltető rövid időszaknak. Jön a többi. Holnap reggel ismét kemoterápia. A negyedik…
</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-45436109719026940982016-04-10T15:42:00.000+02:002016-09-26T15:58:49.435+02:002016. április 9. szombat - A hacacáré margójára <br />
<br />
Köszönöm szépen!<br />
<div>
"... hitemmel elmozdíthatom a hegyeket..." (1 Kor 12,30-13,13) </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">Számomra az idei év nagy változásokat hozott, persze nem pozitív
irányba. A tavalyi év vége és az idei év eleje rosszullétekkel teli volt, amit
már egyre nehezebben viseltem. Aztán pár héten belül kiderült, hogy mi miatt voltam
rosszul. A daganatos állapot (direkt nem hívom betegségnek) diagnózisa
körülbelül úgy ért, mintha 250 km/órával csapódtam volna betonfalba egy
autóval… borzasztó és felfoghatatlan. Ebben a kezdeti időszakban hatalmas
támaszt nyújtottak a szüleim, testvérem és a párja, a rokonok, a barátaim,
zumba oktatóm és a munkatársaim.</span></div>
<div>
<b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"><br /></b></div>
<div>
<b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">Horváthné Horváth Ildikó</b><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"> ekkor
határozta el, hogy részemre jótékonysági műsort kellene szervezni, hisz neki és
családjának nagy segítséget jelentett mind lelkileg, mind anyagilag az a
koncert, amely akkor került megrendezésre, amikor kisfiúkkal Adriánnal, ugyancsak
ezzel a csúf kórral harcoltak.</span></div>
<div>
<span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div>
<span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">Ildikó ötletét </span><b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">Geigerné Németh
Katalin</b><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"> és </span><b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">Szak Enikő</b><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"> karolta fel,
és együttes erővel nekiálltak a szervezésnek. Első teendőjük az volt, hogy
szüleimtől engedélyt kérjenek. A következő, amikor már körvonalazódott, hogy
kik lépnek fel, felkérték édesanyámat, hogy közölje velem, miben mesterkednek.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a bejelentést követő órákat könnyen éltem meg.
Sírtam és számomra hihetetlen volt hogy micsoda önzetlen tettre szánták el
magukat azok az emberek, akik a rendezvény szervezésében, háttérmunkálataiban
dolgoznak és a fellépésre készülnek. </span></div>
<div>
<span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">Aztán valahogy elszaladtak a lovak…. Igen. Azt hiszem ezzel a mondattal
lehetne jellemezni a következő időszakot. A program egyre jobban bővült, a
fellépők sora nőtt, </span><b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">Olasz Tibor</b><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"> is
betársult a szervezők körébe. Tibi büfével járult hozzá a rendezvényhez,
illetve az est zárásaként jótékonysági bált szervezett</span><b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"> </b><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">a</span><b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"> Légió</b><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;"> </span><b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">zenekar</b><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">ral. Aztán a báli zenekarnak
előzenekara is lett, a </span><b style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">Bomba zenekar,</b><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">
amelyben Lukács Tibi (volt milejszegi legény</span><span style="text-align: justify; text-indent: 9pt;">) is zenél.</span></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify; text-indent: 9.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Ekkor már elég sok „hír” keringett a program körül, mind pozitív és mind
negatív irányba. Hozzám is jutottak el információk. Nehezen emésztettem meg
őket, főleg a negatív irányúakat, hisz ebben az állapotban a stresszmentesség
alappillére kellene hogy legyen, egy tumorral harcoló embernek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify; text-indent: 9.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
De a szervezők
rendületlenül kitartottak, és nem tántorította el őket semmilyen pletyka, vagy
rosszallás. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Közben megalakult Milejszegen az amatőr színjátszó csoport is. Első
fellépésüket a hacacáréra időzítették.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<i style="text-indent: 9pt;">Hoppáááá…. Miért is hacacáré???
Amikor a lányok közölték velem, hogy kik lépnek fel, milyen előadásokat hozva,
akkor én nagy vagányan megkérdeztem, hogy hacacárét rendeztek nekem? Na kérem…
innen a név. Tőlem. Szóval én követtem el a névadást. És nem volt benne semmi
lekicsinylő, de én a táncos-énekes mulatságokat általában így nevezem. Ennek
ennyi a története. A vidámságra, pedig azért van szükségem, hogy minél többet nevethessek
és nagyrészt jobb kedvűen teljen a gyógyulásom időszaka. A könnyek amúgy is
sokszor és könnyen jönnek…</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Közben a Milejszegi Krónikában sütik felajánlására való felhívás is
közzétételre került. Akkor még nem is tudva, hogy milyen rendezvényhez kérik az
ügyes kezű milejszegi asszonyok segítségét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Időközben </span><b style="text-indent: 9pt;">Görbe László atya</b><span style="text-indent: 9pt;">
is megkeresett, hogy április 9-én, 9 órakor szentmisét szeretne értem és a
családomért felajánlani, bízva a Mindenható irgalmas és gyógyító szeretetében. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Az idő haladt, a rendezvény ideje közeledett. Egy olyan nap, amiről
tudod, hogy a szentmise és a jótékonysági műsor érted kerül felajánlásra és megrendezésre,
lelkileg nem könnyű feldolgozni. Sem előtte, sem a műsor alatt, sem utána.
Kívánom, hogy ezt ne kelljen senkinek se megtapasztalnia. Soha az életben. Sem
betegként, sem közvetlen családtagként. Nem könnyű. Lelkileg nagyon megterhelő.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Voltak a rendezvénnyel kapcsolatban olyan dolgok, amik tőlem nagyon
távol állnak. És ha már azt gondoltam, hogy őszintén sorokba foglalom az összes
gondolatomat, ezt is megosztom Önökkel/Veletek. Ezek a piszkos anyagiak. Életem
eddigi szakaszában mindig addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ért. Soha nem
voltak olyan igényeim, amiket nem tudtam volna magamnak megadni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Ezzel az állapottal járó gyógykezelések, felépülési- erősödési szakaszok
sajnos azzal járnak, hogy az ember kiesik a munkavégzés alól. Ezzel egyenes
arányban van, hogy az addigi jövedelme is jelentős mértékben csökken. Attól,
hogy pénze van az embernek, nem biztos, hogy meggyógyul, de nagyobb esélye van
arra, hogy meg tudja magának vásárolni a szükséges vitaminokat, táplálék
kiegészítőket, gyümölcsöket, zöldségeket és egészséges élelmiszereket,
melyekkel az esélyeit máris növelni tudja. </span><span style="text-indent: 9pt;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify; text-indent: 9.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
A szervezők
kérték, hogy szemérmességemet és ehhez való hozzáállásomat engedjem el magamtól,
és engedjem meg az embereknek, hogy segítsenek. Hisz úgyis csak az fog segíteni,
aki akar, aki kedvel és szeret. Engedtem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Eljött az április 9-e napja. Reggel összeszedtem magam és január 24-e
óta először léptem át a milejszegi Assisi Szent Ferenc templom küszöbét.
Meghatott, hogy sokan részt vettek László atya által celebrált szentmisén. Nagy
meglepetésemre, a dobronhegyi Rózsafüzér közösségi tagok azt az éneket
énekelték, melyet műtétem után többször is meghallgattam a telefonom
segítségével az internetről. Ne csüggedj el... Köszönöm szépen Nekik! Nem
csüggedek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">5 órakor kezdetét vette a Tavaszköszöntő hacacáré. A műsor színvonalas
és nagyon szórakoztató volt. Akik ott voltunk, részesei lehettünk egy gördülékeny,
profin megszervezett és lebonyolított rendezvénynek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify; text-indent: 9.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<b style="text-indent: 9pt;"><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<b style="text-indent: 9pt;">Köszönetet mondok</b><span style="text-indent: 9pt;"> </span><b style="text-indent: 9pt;">a szervezőknek</b><span style="text-indent: 9pt;">, Horváthné Horváth
Ildikónak, Geigerné Németh Katalinnak, Szak Enikőnek és Olasz Tibornak. </span><b style="text-indent: 9pt;">Milejszeg Község Önkormányzata
Képviselő-testületének</b><span style="text-indent: 9pt;"> hogy a faluházat rendelkezésre bocsájtotta a program
idejére. </span><b style="text-indent: 9pt;">Csonkahegyhát Község
Önkormányzatának</b><span style="text-indent: 9pt;">, hogy faluházuk padjait kölcsön adta a rendezvényre. </span><b style="text-indent: 9pt;">A szentmiséért</b><span style="text-indent: 9pt;"> Görbe László atyának.
Köszönet </span><b style="text-indent: 9pt;">a süteményeket felajánlóknak</b><span style="text-indent: 9pt;">:
Benkő Sándorné, Takóné Farkas Éva, Varga Zoltánné, Salamon Istvánné (postás
Rózsi néni), Pais Jenőné, Kondor Gézáné, Szak Gáborné, Palkovics Klára,
Németh Mónika, Farkas Andrea, Horváthné Horváth Ildikó, Salamon Tiborné (Ady
utca), Némethné Szaniszló Marianna, Pálfi Lászlóné, Palkovics Istvánné,
Passné Horváth Piroska, Salamon Tiborné (Petőfi utca), Végh Gyuláné, Salamon Istvánné (Kossuth utca), </span><span style="text-indent: 12px;">Bükiné Végh Erzsébet (Babosdöbréte), Geiger Imréné (Zalaegerszeg), Németh Csabáné (Zalaegerszeg), </span><span style="text-indent: 12px;">Szak Zita (Zalabaksa), Simon Ferencné (Csonkahegyhát), Németh Mária (Bagod) és </span><span style="text-indent: 12px;">Barabás Erzsébet (Dobronhegy)</span><span style="text-indent: 9pt;">. Mivel
süteményekkel a program alatt is sokan érkeztek, lehet hogy a lista nem teljes.
Kérem, aki nem került itt megemlítésre tudassa velem, hogy pótolni tudjam a
hiányosságot. Köszönet </span><b style="text-indent: 9pt;">Salamonné Heé
Mariannak</b><span style="text-indent: 9pt;"> </span><b style="text-indent: 9pt;">a</b><span style="text-indent: 9pt;"> </span><b style="text-indent: 9pt;">mézeskalács szívekért</b><span style="text-indent: 9pt;">, melyeket a fellépők kaptak ajándékul, </span><b style="text-indent: 9pt;">Kondor Gézánénak</b><span style="text-indent: 9pt;"> </span><b style="text-indent: 9pt;">a langalikért</b><span style="text-indent: 9pt;"> melyek a fellépők éhségének csillapítására szolgáltak.
Köszönöm a </span><b style="text-indent: 9pt;">terem díszítését</b><span style="text-indent: 9pt;"> </span><b style="text-indent: 9pt;">Janzsó Edinának</b><span style="text-indent: 9pt;">. Köszönöm </span><b style="text-indent: 9pt;">a segítőknek a terem berendezését</b><span style="text-indent: 9pt;"> (</span><b style="text-indent: 9pt;">Egyed Gyula</b><span style="text-indent: 9pt;"> /a szombati nap pakolásának
szervezője, illetve felajánlotta a fellépők szállítását, melyre aztán nem volt
szükség/, Kerkai Imre, Geiger Imre, Horváth István (Tikno), Horváth László, Takács
Róbert, Péteri Gáspár, Kovács Márk, Takács Balázs), </span><b style="text-indent: 9pt;">a rendezvény ideje alatti helytállásért</b><span style="text-indent: 9pt;"> Janzsó Edinának, Szak
Gábornak, Szekér Gergőnek, Geiger Imrének, Benkő Szabolcsnak. A környező
településeken való közreműködést, valamint a </span><span style="text-indent: 9pt;"> </span><b style="text-indent: 9pt;">szórólapok
kihordását az önkénteseknek (</b><span style="text-indent: 9pt;">Kerkai Imre, Németh István, Pap Erzsi, Bödör
Lászlóné, Nátrán Szabolcs, Boronyákné Dóra Betti, Király Ági és Takács Miki). </span><b style="text-indent: 9pt;">A műsor hangosításáért </b><span style="text-indent: 9pt;">a Légió zenekarnak</span><b style="text-indent: 9pt;">.</b><span style="text-indent: 9pt;"> </span><b style="text-indent: 9pt;">A műsor háziasszonyának</b><span style="text-indent: 9pt;"> Szekeresné
Farkas Tildának, </span><b style="text-indent: 9pt;">a fellépőknek</b><span style="text-indent: 9pt;">:
Hertelendy Attila művész úrnak, Pál Évának, a csonkahegyháti Csillagvirág
népdalkörnek, Kerkai Imréné Aranka néninek az Apostol együttes dalcsokráért, a
csonkahegyháti Retro Tánckarnak, Horváth Krisztiánnak, Szak Fanninak, Geiger
Barbarának és Lukács Petrának, Németh Marikának (Bagod), a citerásoknak Kulcsárné
Csejtei Marianna vezetésével, a németfalui Arany Páva díjas Vadvirág
népdalkörnek, a csonkahegyháti zumba csoportnak Tobak Pálma vezetésével, a
Kutyakölyköknek, a Milejszegi Amatőr Színjátszóknak (Geigerné Németh Katalin,
Farkas Andrea, Horváthné Horváth Ildikó, Kerkai Imre, Németh Mónika, Heé Áron
Máté és Benkő Sándorné), a Bomba és a Légió zenekarnak. A hacacáré valamennyi
fellépője pénzbeli vagy más ellenszolgáltatás nélkül vállalta a műsoron való
szereplést és ideutazást.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Külön köszönet illeti még Németfaluból Salamon Ferencet és Becsvölgyéről
Molnár Andrást, hogy az április 9. napjára szervezett András bált Németfaluban
visszamondták a jótékonysági bál javára, illetve a csonkahegyháti nyugdíjas
klubnak, hogy nyugdíjas találkozójukat ugyancsak e napról áttették április
8-ra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Köszönettel tartozom azoknak, </span><b style="text-indent: 9pt;">akik
a hacacáréra nem látogattak el, de adományaikkal támogattak</b><span style="text-indent: 9pt;"> és azt Janzsó
Edinától, </span><b style="text-indent: 9pt;">Simon Tibornétól</b><span style="text-indent: 9pt;">, Geigerné
Németh Katalintól és Szak Enikőtől elküldték nekem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Utoljára de nem utolsó sorban köszönöm </span><b style="text-indent: 9pt;">a műsorra ellátogatóknak</b><span style="text-indent: 9pt;">, hogy megtisztelték a rendezvényt
eljöttükkel és ezzel együtt az anyagi támogatásukat adták a gyógyulásomhoz. </span><b style="text-indent: 9pt;">A jó Isten áldjon meg minden önzetlen embert!</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Gondolom sokak kíváncsiak az est folyamán befolyt összegre. A hacacáré
ideje alatt a belépőkre kitett díszes ládában és a süteménykóstolás alatt
befolyt összegből 710.000,- Ft gyűlt össze. Janzsó Edina Csonkahegyháton 63.000,-
Ft adományt vett át. A jótékonysági bálon befolyt összeggel (belépő+büfé) 156.000,-
Ft-al és a harcom kezdete óta nekem személyesen átadott támogatásokkal együtt 7
számjegyű összeg gyűlt össze. A szervezők a hacacárén összegyűlt adományt
teljes egészében átadták nekem, abból a rendezvény szervezése és lebonyolítása
alatt jelentkező kiadásokra nem vettek ki egy forintot sem, és utólag sem
fogadtak el belőle semmit. Az összeget nem véres rongyként lengetem ismételt
pletykák szítására, hanem amiatt hogy mekkora segíteni akarás van az emberekben.
És ezzel tartozom azoknak, akik segítettek. Az összeg nincs itthon a lakcímemen,
biztonságos helyen van, emiatt felesleges feszegetni a bejárati ajtónkat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify; text-indent: 9.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Elmondhatatlanul fontos nekem a rengeteg ember mérhetetlen szeretete, a
pozitív gondolatok-, mondatok- és példák. Az ölelések, a gyógyulásomba vetett
hitem erősítése. Bátran meg lehet szólítani, kérdezni. Nincsenek tabuk,
bármiről beszélek, ami a mostani állapotommal kapcsolatos.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify;">
<span style="text-indent: 9pt;">Facebook oldalamon Szentesi Éva több cikkét is megosztottam, egyikükben
Éva a következőt írja: </span><br />
<span style="text-indent: 9pt;">"Ha kinyújtom, fogd meg a kezem, és gyere velem együtt, ha pedig nincs szükséged rá, akkor menj el mellettem szó nélkül."</span><br />
<span style="text-indent: 9pt;">Köszönöm, hogy sokan fogják/fogjátok a kezemet! </span><br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify; text-indent: 9.0pt;">
<o:p></o:p></div>
</div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-892065276764198202016-04-09T23:35:00.000+02:002016-09-26T12:16:49.523+02:002016. április 9. szombat - Hacacáré<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Reggel időben ébredtem, Anyuék
már sutyorogtak kinn, szépen halkan, hogy ne ébresszenek fel. Persze alig
vártam már, hogy a nap felkeljen. Ami nagyon csábított kifelé az
ágyból, hogy megnézzem mi a helyzet népszaporulat terén. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-FmNnLPXnmEY/V-ezecY9OlI/AAAAAAAABrg/zjyW9-tdWEMyW8_C3brDxvoy6z4nwC2sgCLcB/s1600/12988015_10204914792068340_1585988827_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://2.bp.blogspot.com/-FmNnLPXnmEY/V-ezecY9OlI/AAAAAAAABrg/zjyW9-tdWEMyW8_C3brDxvoy6z4nwC2sgCLcB/s320/12988015_10204914792068340_1585988827_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy a sok közül :) </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És igeen … keltek már ki
kiscsirkék. Én annyira de annyira boldog voltam. Soha nem láttam még, hogy
milyenek a kiscsirkék a tojásból kikelve. Amivel eddig mindig találkoztam, az a
gyönyörű sárga pelyhes kis maroknyi csipogó élet. De ezek a csöpp kis csirkék,
esetlenek, maszatosak, nedvesek, esnek-kelnek. És hihetetlen ilyenkor, hogy
mekkora egy mocsok vagyok, de már látom a gőzölgő rántott csirkecombokat a
tányéromon. Na de a nyálamat letörölve, tovább csodáltam ezeket a csöpp kis
jószágokat. Voltak köztük sárgák, feketék, kopasznyakúak, itáliaiak. Színes
kavalkád. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Majd gyorsan összekészültünk,
irány a templom, mert Laci atya a gyógyulásomért 9 órakor szentmisét celebrált.
A szertartás nagyon megható volt, küszködtem a könnyeimmel, de aztán úgy
gondoltam, jobb ha szabad utat engedtem nekik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délelőtt anyuék pogácsát sütöttek
Erzsivel, én készültem a délutáni programra. Testben és lélekben. Ezekben a
napokban nem ettem sokat, hogy a mai napon ne legyen felesleges forgalom a
beleimben, és ne lepjen meg senkit sem a kitörő harsonaszó egy csendesebb
pillanatban. Bevallom, engem néha szórakoztat, de nem hiszem, hogy mások ezt
nagyörömmel fogadnák. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-5K0DkYO-TMU/V-e_vctg56I/AAAAAAAABr4/DUOgj178zFQBQO5J_Oztkhk8EtrrUOsbwCLcB/s1600/12988139_10153576386232916_1760876254_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-5K0DkYO-TMU/V-e_vctg56I/AAAAAAAABr4/DUOgj178zFQBQO5J_Oztkhk8EtrrUOsbwCLcB/s320/12988139_10153576386232916_1760876254_n.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gábor </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kimanikűröztem a körmeimet, szép
bordóra kifestettem őket. A hajammal sajnos nem sikerült dűlőre jutnom, mert
bárhova is igazgattam, egyre több hajszál maradt a markomban. Timivel
beszéltem, mondta, hogy menjek és rittyent egy csodát a fejemre. Nem tudom,
hogy csinálta, olyan hajkoronát varázsolt a kevés hajamból, hogy nem látszódtak
a hiányzó hajszálak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán Gábortól kaptam egy messenger üzenetet egy képpel. Vele együtt jártunk angolra még évekkel ezelőtt. Ő nem tudott jönni a délutáni rendezvényre, mert Visegrádon volt Spartan versenyen. De nagyon figyelmes volt és még ott is "velem " volt, és a kép amit küldött olyan jó érzéssel töltött el. Küldte az erőt a Visegrádról. Éreztem is. Látnotok kell Nektek is. Na persze a nagy pakolásban a rossz papírt vette elő a célba érésekor. Ez aztán javításra került. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-h9TBJd5EJk8/V-fB3fa-u1I/AAAAAAAABsA/Non5Kdn6HKIFxIFRop6PPJpjIWNz-yPxQCLcB/s1600/12966079_10153579427397916_761062131_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-h9TBJd5EJk8/V-fB3fa-u1I/AAAAAAAABsA/Non5Kdn6HKIFxIFRop6PPJpjIWNz-yPxQCLcB/s320/12966079_10153579427397916_761062131_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Az idő gyorsan haladt előre,
sokkal gyorsabban, mint az ildomos lett volna. Közeledett az idő, hogy az autót
indulóra kellett állítani. A lelkem egyre nyugtalanabb lett, és nem tudtam
sehogyan sem megnyugtatni magamat. Nem vagyok híve annak, hogy nyugtatókkal
tömjem magam, de be kell vallanom, hogy egy gyengébb fajtához nyúltam és
bekaptam egyet.<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felvettem az újonnan varrt
ruhámat, fekete vastag harisnyát húztam, és az elmaradhatatlan fekete 8 centi
sarkú bokacsizmát vettem fel hozzá. Feltettem egy lazának nem mondható sminket
a vörös rúzsommal, hogy egy kicsit az önbizalmamat növeljem, mert valahogy a
vartyogó béka feneke alatt volt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Negyed ötkor indultunk el
otthonról, öt órakor kezdődött a rendezvény. Gondoltam, ha valaki szeretne
beszélgetni velem, akkor arra lehetősége lesz már a műsor előtt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lányok mérhetetlenül sokat
dolgoztak, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Dekoráció, tisztaság, rend
és rengeteg ülőhely. Ilyen sok padot még nem láttam berakva a milejszegi
faluházba. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megkértem a csajokat, hogy nekem
és Anyuéknak mindenképpen párnás széket készítsenek be, mert nekem sokkal kényelmesebb
azon ülni, mint egy fapadon. Nem hiányozna még egy felfázás. És annyira
figyelmesek voltak, hogy ennek a kérésemnek eleget tettek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elfoglaltam a helyemet az első
sorban, és vártuk, hogy elkezdődjön a műsor. Hogy mögöttünk mi történt nem
tudom, nem néztem hátra. Majd a konferanszié jött és elkezdődött...<br />
Rengeteg
fellépő jött egymás után sorban. A műsor jól szervezett és szórakoztató volt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindenki nagyon kedves volt
velem, az előadók keresték a szemkontaktust. De az, hogy kik léptek fel, ebben
a posztban most nem sorolom fel, mert megjelentetek egy Hacacáré margójára
bejegyzést is, ami megjelent a Milejszegi Krónika havonta megjelenő újságjának
májusi számának mellékleteként. Abban összefoglaltam mindent, amit akkor
kiszerettem volna írni magamból, és akiknek köszönetet szerettem volna mondani.
Aztán a cikk megjelent még a Csonkahegyháti Hírmondóban is, hisz onnan is
nagyon sok fellépő volt és rengetegen támogató is. Annál jobban most sem tudnám
megfogalmazni a gondolataimat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hacacáré műsora alatt volt két
szünet. Az első szünetben, amikor felálltam és megfordultam a közönség felé,
hihetetlen látvány tárult elém. Egy tűt sem lehetett volna leejteni, annyi de
annyi ember volt ott, támogatva engem a gyógyulásomban. A könnyeimmel
küszködtem, de aztán nem sok időm volt mert egy kígyózó sor indult meg felém.
Sok ajándékot kaptam, rengeteg ölelés és még több megerősítést. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szünetekben sütikóstoló volt.
Rengetegen ajánlottak fel süteményt is erre a rendezvényre. Az ő nevük is a
következő bejegyzésben lesz olvasható. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A második felvonás utáni
szünetben is sok emberrel váltottam pár szót. Majd a harmadik felvonásban, az
erre az alkalomra alakult Milejszegi Amatőr Színjátszók adták elő nagyon
humoros előadásukat. Helén s a tehén, avagy gyalog mint Balogh címmel. Nagy
sikert arattak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>(És egy kis titok. A mai napon is (2016.09.25.) működik a színjátszók
csapata és már sok fellépésen vannak túl. Második darabjuk bemutatója is
megtörtént. Ez nagy öröm számomra, és várom, hogy csatlakozhassak hozzájuk a
gyógyulásom után én is) <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután a műsor befejeződött jött
a báli előzenekar a Bomba. Az ő zenéjüket még kicsit hallgattam, sőt egy kicsit
rotyokáltam is, de olyannyira mérhetetlen fáradtságot éreztem, hogy elbúcsúztam
mindenkitől és hazajöttem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az éjszakát bál zárta. Edina
küldte onnan is a szelfiket, és elhangzott a nagyon nagyon megríkatós „azért
vannak a jó barátok” szám is. Erről egy rövid videó is készült. Elsőre nem
sikerült megnézem a könnyfüggöny mögül, másodszorra sem. Sőt csak nagyon
sokadjára tisztult ki a képernyőm. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon nehezen jött álom a
szememre, még éjfélben Pálmival cseteltünk egy jó nagyot. Ámulva és bámulva,
hogy mennyi ember eljött a rendezvényre. Csak tippelni lehet, de a műsor
alatt közel 250 ember fordult meg a faluházban. Ehhez még hozzájön az esti
buli.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hálámat azóta is csak rebegem a
jó Isten felé, és kérem őt, hogy ennek a sok embernek az életét viselje
kitüntetett figyelemmel! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pár kép a hacacáréról a teljesség igénye nélkül: </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-qBGvKTaxFj0/V-fDVEpsy8I/AAAAAAAABsc/LsCmG7nqttgf6XY7oHwDcnyS_8fAuC9dgCEw/s1600/635960582471407858.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-qBGvKTaxFj0/V-fDVEpsy8I/AAAAAAAABsc/LsCmG7nqttgf6XY7oHwDcnyS_8fAuC9dgCEw/s320/635960582471407858.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marika </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-fFiKOicfgRI/V-ez2CUV1II/AAAAAAAABrk/Hb5cA7fMhUASb_aajRZOw_p2wtscs0abgCEw/s1600/635960579981598232.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-fFiKOicfgRI/V-ez2CUV1II/AAAAAAAABrk/Hb5cA7fMhUASb_aajRZOw_p2wtscs0abgCEw/s320/635960579981598232.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csonkahegyháti Retro Tánckar</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-w_WPbX0UBG8/V-e06Ur_OAI/AAAAAAAABrs/AfwzKmML-XMLdfrIGzxaeI2rdY5BQJ59gCEw/s1600/635960581839716452.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-w_WPbX0UBG8/V-e06Ur_OAI/AAAAAAAABrs/AfwzKmML-XMLdfrIGzxaeI2rdY5BQJ59gCEw/s320/635960581839716452.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kutyakölykök</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-L0JMSdBmJtw/V-fCSbQLSkI/AAAAAAAABsE/Ub34TW8ZEUc2eusjfRzwmdlg6UsPDXrFgCLcB/s1600/635960581598736994.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-L0JMSdBmJtw/V-fCSbQLSkI/AAAAAAAABsE/Ub34TW8ZEUc2eusjfRzwmdlg6UsPDXrFgCLcB/s320/635960581598736994.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zumba Pálmival</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-i7bs4RZ2nwc/V-fCZKmM2dI/AAAAAAAABsI/PT0Egiig-xUUC1M828V8flOzkt7a0mVSwCLcB/s1600/635960582341674275.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-i7bs4RZ2nwc/V-fCZKmM2dI/AAAAAAAABsI/PT0Egiig-xUUC1M828V8flOzkt7a0mVSwCLcB/s320/635960582341674275.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Krisztián </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-HPy9ZaUfjeo/V-fCd0fswSI/AAAAAAAABsM/yjCOxlFGd3g2JaDp6qGZgYQPU4zRkrJrACLcB/s1600/635960582783201704.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-HPy9ZaUfjeo/V-fCd0fswSI/AAAAAAAABsM/yjCOxlFGd3g2JaDp6qGZgYQPU4zRkrJrACLcB/s320/635960582783201704.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Barbi és Petra</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-A64nCG95zLg/V-fCiTBkNiI/AAAAAAAABsQ/43CkLmnwLz4qagNZXZ1FBdJ5DUA6fdwLACLcB/s1600/635960581239302815.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-A64nCG95zLg/V-fCiTBkNiI/AAAAAAAABsQ/43CkLmnwLz4qagNZXZ1FBdJ5DUA6fdwLACLcB/s320/635960581239302815.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Aranka néni - az óvodában dolgozott amikor ovis voltam</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-CdNVCYB3FZE/V-fCm3MdHUI/AAAAAAAABsU/ZbgDb7LOweMOXF4LjSgx9kttvWq2yHtRQCLcB/s1600/635960580149258265.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-CdNVCYB3FZE/V-fCm3MdHUI/AAAAAAAABsU/ZbgDb7LOweMOXF4LjSgx9kttvWq2yHtRQCLcB/s320/635960580149258265.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hertelendy Attila művész úr</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-nOReNRRXxh0/V-fDxxPP5YI/AAAAAAAABsg/ia9ln-w0NPgSnSunqT1exOYvnGii4dZSACLcB/s1600/12988109_1212066495485311_1274752866_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-nOReNRRXxh0/V-fDxxPP5YI/AAAAAAAABsg/ia9ln-w0NPgSnSunqT1exOYvnGii4dZSACLcB/s320/12988109_1212066495485311_1274752866_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Edina, Kati és Enikő - bejelentkezés a buliból </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dy6JwRC6GpeT1fJXDnR9XVfvZ4Q1GCOCJRlD4jwXxZXqAT4ypXyMzKSZoJ8df2-rt4R-zIdtAnWQhkZZT-e1w' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-8830395983976431162016-04-08T23:41:00.000+02:002016-09-22T23:49:45.817+02:002016. április 1 - 8. péntek – péntek <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ágynyugalom!!! Mi lesz velem így?
De az összes egészségügyis ismerősöm, csak ezt a parancsot adta ki, hogy ne
zizegjek, folyamatosan, mint akinek kukacok vannak a seggében, mert magammal
fogok kitolni. Mondta egyikük azt is, hogy örüljek neki, hogy nem fektettek be
a belgyógyászatra, mert ha oda ezzel a trombózis „gyanúval” felvesznek, akkor
aztán még pisilni sem kell kimennem, mert egyszerre alám tolják az ágytálat. Na
meg még mit nem. Inkább vigyázzban fekszem az ágyban akár egy hétig is. De mikor
lesz már ennek vége?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Majdnem olyan az egész, mint egy
hülye, április elsejei tréfa. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Péntek délelőtt hívott az
onkológia főnővére, Andi, hogy a főorvos úr látni szeretne hétfőn délelőtt 11
óra körül, mert figyelemmel szeretné követni ezt az új „helyzetet”. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-QRwZpV-tN_U/V-RPQi3CLSI/AAAAAAAABrM/92b9gR18R6cNMf03WZDulxbJ6V2J9uv0ACLcB/s1600/WP_20160402_16_35_41_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-QRwZpV-tN_U/V-RPQi3CLSI/AAAAAAAABrM/92b9gR18R6cNMf03WZDulxbJ6V2J9uv0ACLcB/s320/WP_20160402_16_35_41_Pro.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A még rövidebb frizura</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hétfő délelőttig csak enni,
fürödni és wc-re keltem fel az ágyból, mert be kell vallanom, hogy egyre jobban
becsináltam attól, hogy ennek azért fele sem tréfa. Komoly vége is lehet ennek.
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De micsoda gondoskodó a jó Isten,
hogy ez pont most történt, és én pont most mentem CT-re, és kiderült. Mert akár
jöhetett volna a CT után is, és akkor ki tudja mi lett volna a vége. Leírtam
már, hogy hihetetlenül szerencsésnek érzem magamat, hogy a jóságos Isten a
tenyerén hordoz? Valahogy a gondviselés mindig velem van, és irányítja a
sorsomat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szombaton, mivel már az időpont
le volt beszélve, ismét a fodrászom felé vettem az irányt. Még rövidebbre vágta
a maradék hajamat. Utoljára még valamikor a kilencvenes évek elején volt ilyen
rövid frizurám. Megbeszéltük azt is, ha nem tudok mit kezdeni a hacacáréra
vele, akkor aznap egy mosás-szárításra visszamegyek. Olyan óvatosan mozogtam,
mint aki tojásokon lépked. Felesleges mozdulatokkal nem terheltem a testemet.
Mikor végeztem, azonnal haza és vízszintesbe vágtam magam az ágyamon. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hacacáré is egyre közeledik, és
még mindig elég nagy szart tudnak kavarni körülötte. Megy a szerveződés is,
hogy nem menjenek el a rendezvényre az emberek. Ezt egyre többen jelzik felém.
Bár semmi közöm hozzá. Nem is értem ezt a hozzáállást. Aki akar úgyis részt
vesz, aki akar az meg nem. Mi ez? Választás? Kampány van? Vagy mi a frászfene?
Az elmúlt hetekben kapott hideg és meleg ezzel kapcsolatban, rohadtul nem tett
jót sem az idegeimnek, sem a lelkemnek. Hogy embereknek ez a legnagyobb
hobbijuk, hogy ezzel foglalkoznak, és könyékig benne vannak olyan dologban,
amihez semmi közük.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Volt olyan este, amikor olyan
állapotba kerültem, hogy nem tudtam órákon keresztül abbahagyni a sírást, mert
olyanokat vágtam a képembe, amit nem nekem kellett volna megkapnom. Sőt
senkinek sem. Rosszabb állapotba kerültem, mint amikor megmondták, hogy tumorom
van. És olyan embertől/emberektől kaptam ezt, aki/akik állítólag jóban vannak
velem. Nem szeretnék itt neveket sorolgatni. Ad egy, elég ha én tudom, ad
kettő, elég ha ők tudják (bár nem is biztos, hogy nekik végigfutott a fejükbe,
hogy csak ártanak nekem és fingjuk sincs arról, hogy milyen állapotba kerültem
miattuk), ad három majd valahogy csak helyére teszem a dolgokat, ad négy nem szeretnék
személyeskedni. Ha olvassák ezt a bejegyzést, akkor remélem, hogy egy kicsit elgondolkodnak
a viselkedésükről, és arról hogy fordított helyzetben ők mit éreztek volna. Bár
nem hiszem, hogy követik a soraimat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hétfőn délelőtt felkerekedtünk,
és a bepakolt bőrönddel együtt, irányba vettük az onkológiát. Főorvos úr várt,
hogy megnézzen, mi újság a trombózisommal. Soromat kivárva sorra kerültem.
Megvizsgált, és mondta, hogy mindenképpen úgy szeretne csak hazaengedni, ha
ultrahangon megnézik mi a helyzet az erekkel. Nagy nehezen sikerült neki csak
elérni az ultrahangos kezelőt. Több percen keresztül próbálkozott, de nagyon
kitartó volt, és addig amíg nem mondták ki azt, hogy akkor most mehetek a
vizsgálatra, nem tette le a telefont. Nagyon lelkiismeretes orvos, semmi nem
kerüli el a figyelmét, a betegekért mindent megtesz. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az ultrahangos vizsgálat a
városban van a kórházban, az onkológia a külső kórházban Zalaegerszeg-Pózván.
Az autóutat beszámítva kaptam, a most mehetek időpontot. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Főorvos úr persze megkérdezte,
hogy be tudok e menni, mondtam neki, hogy igen autóval vagyunk. Nagyon
megijedt, hogy én vezettem, de megnyugtattam, hogy nem én ültem a volánnál.
Azzal engedett el, ha negatív lesz az ultrahang leletem, akkor hazafelé én
vezethetek. A válaszom erre „akkor addig nem iszom meg a dugipálinkámat” volt.
A vizsgálat után még vissza várt az osztályra. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kórházban többen is vártak vizsgálatra,
gondolom nagyon szerették amikor az asszisztens bevette a beutalómat és mondta,
hogy a következő beteg után behívnak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A vizsgálatot a januárban már
megismert ultrahangos főorvos végezte. Alaposan végigtrutyikolta a hasamat
géllel, és elég hosszú ideig végezte a vizsgálatot. Majd közölte, hogy végzett.
A válasza arra, hogy mi a helyzet a trombózissal, az volt, hogy nem lát
semmilyen vérrögöt, a lelet negatív. Nagy örömmel törölgettem magamról a
tetemes mennyiségű gélt, a közel 10 méteres papírral, amit az asszisztenstől
kaptam. Mint egy tejbetök, olyan nagy vigyorral mentem ki a folyosóra, a
kezembe kapott lelettel. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az onkológiára visszaérve, még
találkoztam főorvos úrral, aki indulóban volt egy onkoteam-re, de mondta, hogy
már látta a leletemet és örül neki, hogy negatív, hazafelé vezethetek és
kolléganőjéhez irányított. A továbbiakban szerencsére a napi kétszeri
vérhígítózást felváltja a napi „csak” egy. De azzal engedtek el, hogy lehetőleg
ne polkázva menjek hazafelé, és pihenjek amennyit tudok. Ennél jobb hírt nem is
kaphattam volna. Szerencsére a bekészített bőröndre nem volt szükség. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-R3BiVKM8_Rw/V-RPgjqgFTI/AAAAAAAABrQ/Gw4Pk6CbwaM05JB6KpdGRG3_umFXcF0PACLcB/s1600/WP_20160407_13_00_04_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-R3BiVKM8_Rw/V-RPgjqgFTI/AAAAAAAABrQ/Gw4Pk6CbwaM05JB6KpdGRG3_umFXcF0PACLcB/s320/WP_20160407_13_00_04_Pro.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A ruhámról csak ez az egy fotó<br />
készült sajnos </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ruhám még nem volt a hétvégi
rendezvényre, így a már pár hete megvett anyagot kimostam és nekiálltam
szabásmintát szerkeszteni. Még januárban, amikor a sebészeten feküdtem,
unokatesómék hoztak egy újságot, és abban láttam Béres Alexandrán egy szuper
ruhát, a fazonja nagyon tetszett, olyan sztómazsák takarós volt. Mivel mintám
nem volt hozzá, de Kati „néni”-nek mutattam egyszer és ő talált egy hasonló
felsőt a facebookon, szabásmintával együtt, így volt kiindulópontom. Rajzoltam,
vágtam, szabtam és varrtam. Jó lett, méretben, fazonban mindenhogyan. Ruha is
letudva. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A tojáskeltetőben a tojások is
meg lettek lámpázva, és amelyikeket Enikő úgy látta, hogy nincs benne kiscsirke
kitettük belőle. És igaza volt, mert egyik kitett tojásban sem volt csibe. Nagy
csibebábaaszzony ez a lyány. Lassan ezzel is célba érünk.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pénteken apu meghozta anyu
nővérét Erzsit is, aki segít majd szombaton délelőtt pogácsát sütni a
hacacáréra a fellépőknek. Mi anyuval sütöttünk nagyon fincsi babapiskótás
süteményt, amit a süti kóstolóra fogunk elvinni a faluházba.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kiscsirkék már pénteken annyira
kopogtatták a tojásokat, hogy gondoltuk nemsokára megsokasodik a család.
Annyira érdekes volt, mert már csipogtak is. Folyamatosan rá voltunk cuppanva a
keltetőgép kukucskáló lyukára, és azt néztük, hogy nem e repedeznek a tojások.
Mivel anyu tesója itt aludt, ezért Apu lett száműzve a csirkekeltetős szobába
aludni. Ő volt az ügyeletes „ápoló” aki várta, hogy meginduljon a keltetőben a
szülés.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lelkemet trenírozom, egy alvás
és itt a rendezvény. Délelőtt szentmise a gyógyulásomért a templomban. Atya
meleg és rövid szertartást ígért, hogy nehogy megfázzak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tuti végigbőgöm a délutáni műsort. Na de
kérem, emberből vagyok, miért ne bőghetnék, ha ahhoz lesz érkezésem. Különben
is, 40 évig elég sokat nyeltem, hol a véleményemet, hol a könnyeimet, most már
elég volt. Kiadom, aminek ki kell jönni. Ez is csak egy nap lesz. Egy nap
értem, miattam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jajj Istenem, adj erőt,
kitartást, türelmet, és erős hátsó felet, hogy a 3 órás műsort végig tudjam
ülni! Ámen! Jóéjszakát! </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-46230927695769023822016-03-31T19:16:00.000+02:002016-09-17T13:16:21.554+02:002016. március 31. csütörtök<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Harmadik kemoterápia utáni CT vizsgálat</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Reggel időben felkerekedtünk,
hogy az előírt időpont előtt 1,5 órával már Keszthelyen legyünk a CT
vizsgálaton. Azért kellett előbb ott lenni, mert tudtam, hogy kontraszt anyagot
kell innom. És Keszthelyen az egy főre jutó adag másfél liter, amit másfél óra
alatt kell legurítani az ember torkán.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fél kilenckor már Keszthelyen
voltunk a CT vizsgáló előterében. Papírjaimat beadtam, majd a már ismerős
váróba küldtek. Anyu, Apu és Enikő is kísértek. Rövidesen megkaptam a
kontrasztanyagot is egy három decis műanyag pohár kíséretében. Az első pohárnál
már úgy éreztem, hogy az ízétől égnek áll a hajam. Ánizsos, ami nem egy rossz
íz, és egy pohárral nem is lenne gond, de ezt még megismételni négyszer. Húúú.
Ajánlgattam én már mindenkinek, de hát tudtam, hogy ezzel egyedül nekem kell
megbirkóznom, mint annyi minden mással is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahogy ment az idő, zalaegerszegi
ismerősök is jöttek, lassan eladtuk a várót. Enikővel is megbeszéltük azt, ha végeztünk,
akkor először lemegyünk a partra, mert imádom a Balatont, majd keresünk egy jó
helyet, ahova beülünk és megebédelünk. Az időjárás is pont kedvezett ennek a
programnak, mert kezdett hét ágra sütni a nap. Szuper.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lassacskán eltelt a másfél óra,
és fogytak előlem az emberek, akik ugyancsak a vizsgálatra vártak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Engem szólítottak. Bementem, majd
a már januárban megismert asszisztenssel találkoztam. Nagyon aranyos volt, mert
megismert. Beszélgettünk, míg előkészítettek a vizsgálatra. A branül bökés
most sem volt olyan egyszerű, de nagy nehezen az is összejött, a jobb kezem könyékhajlatába.
Az asszisztens eközben nyugtatott, hogy minden rendben lesz, és biztosan, hogy
javult az állapotom. Kérdezte ki az onkológusom és a sebészem. Megbeszéltük,
hogy ő is túlélő, 5 éve tünetmentes, tudja mivel küzdök.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán magamra hagyott a vizsgálóban
és elkezdődött a vizsgálat. A gép mondta, mit kell csinálni, én pedig okosan
engedelmeskedtem. Majd megkaptam vénásan is egy adag kontrasztanyagot, és ismét
elindult a gép. Tartsa benn a levegőt, …………. lélegezhet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anyut megkértem, hogy az öltöző
ajtóba álljon és beengedem, hogy segítsen minden ruhaneműt, amit itthon
felvettem, visszaadni rám. Legnagyobb kihívás egy könyékhajlatba bökött
branülel felvenni a melltartót. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezután a váróterembe kellett
visszamennem, fél óra várakozásra, hogy a kontraszt anyag nem okoz e allergiás
tüneteket. Azt mát megtanultam, hogy hasmenést okoz. Vártam is, hogy mikor kell
majd rohamléptekkel a wc-re rohannom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kinn a váróteremben ültünk,
beszélgettünk, nevetgéltünk, amikor az asszisztens odajött hozzám, és
érdeklődött, hogy jól érzem e magamat, nincs e nehézláb érzésem, nem dagad e a
lábam. Mondtam neki, hogy köszönöm jól érzem magam, ilyen tüneteket nem vettem
észre. Kérte hogy húzzam fel kicsit a nadrágom szárát, hogy a bokámat
megnézhesse, de semmi. Szuper karcsú (ezt mindig is szerettem magamon). Mondta,
hogy most fél óráig ha lehet, teljes nyugalomban üljek, feleslegesen ne
mocorogjak, ne mászkáljak. Bevallom, hogy teljesen beparáztam, hogy mi a fenét
mutatott ki a vizsgálat. Előhozakodtam a kérdésemmel, hogy van valami
probléma? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
ÓÓÓ, hát trombózis gyanú. Hát
komolyan mondom, mi a franc jön még? Nem is én lennék, ha nem lenne mindig
valami csavar körülöttem. Hihetetlen. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel Anyu épp beszélgetett
valakivel, nem figyelt oda, hogy miért jött ki az asszisztens a vizsgálóból,
csak utána kérdezett meg, hogy mi történt. Csak egy kis trombózis, mondtam neki. Én ettől
persze annyira nem ijedtem meg, de Anyu arcát látva, ahogyan pillanatok alatt
az aggódás végigfutott rajta és ott is maradt, elkezdtem komolyabban venni a
problémát. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Visszajött az asszisztens,
mondta, hogy a főorvos már leletezi a felvételt, mert ebben az esetben vissza
kell mennem a zalaegerszegi onkológiára, hogy az ezzel kapcsolatos dolgokat
megmondják, mit kell tennem. Kérdeztem, hogy mikor kell visszamennem? Holnap? Jövő
héten? Neeeeem, mihelyst a lelet a kezemben lesz, azonnal indulás. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na nesze neked Balaton parti
séta….</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kis várakozás után szólítottak,
mert a branül még mindig a kezemben volt. Mondták, hogy nem veszik ki, mert ha
véletlenül kapnék valamit, amit vénásan kell adni, akkor ne kelljen újra bökni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megkaptam a leletemet is. És az,
hogy trombózisom van, abban a pillanatban, amikor megláttam a leletet, rohadtul
nem érdekelt. Mert az amit laikus szemmel is láttam, valami eszeveszett
jókedvre derített. ZSUGORODÁS. A májon, a májkapuban, a végbéltumor melletti
elszóródások jelentős mértékben csökkentek, nem is számszerűsítették. A májon
lévő legnagyobb 3,5 centiről 1,8 centire csökkent, a májkapuban lévő 4,5-ről
3,2-re. Maga az elsőrendű tumor nem mutatott változást negatív irányba, de ami
a legjobb, hogy nem is nőtt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ez kattogott bennem, hogy 3 kemo
után ilyen nagy csökkenést mutatott a vizsgálat, akkor mit nekem trombózis nagy
baj nem lehet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Összeszedtem a csapatot, beültünk
az autóba, és Zalaegerszeg felé vettük az irányt. Persze Apu volt annyira jó
fej, hogy arra az útvonalra irányította a menetelt, hogy lássam a Balatont.
Megígértem neki, hogy még visszatérek hozzá. Ha idén nyáron nem is, de jövőre
mindenképp. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hazafelé, aztán ahogy illik, a
kontrasztanyag megtette a hatását, olyan hasmasom lett, hogy hihetetlen. Alig
vártam, hogy Pózvára érkezzünk. Amikor az osztályra beértem, a nővérkék
kérdezték, hogy mit keresek ott, ez nem az én hetem és napom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kezükbe adtam a leletet, mondtam,
hogy mit mutatott ki a vizsgálat, és közöltem, hogy akkor én most elvégezném a
dolgomat a mosdóban. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amíg a mosdóban voltam, a
nővérkék előkerítettek egy orvost, mert az enyém nem volt aznap. A doktornő
azonnal kezelésbe vett, majd felhívta a belgyógyász főorvost, hogy egyeztessenek
az ügyemben. Addig én nyugalommal vártam a további sorsomat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A trombózis kezelésére reggel és
este is 0,8 ml-es vérhígítóval kellett böknöm magam, és szigorú ágynyugalom,
hogy a vérrög el ne indulhasson. Sógornőm azt mondta, hogy ez terápiás adag, nem megelőző, tehát mindenképpen működnie kell. Persze azt is vázolta, (egyébként Ő szívsebész) hogy ha nem szívódna fel, akkor egy filtert tesznek be a vénába, hogy ne menjen fel a szívbe a vérrög. Elég ijesztőnek tűnt, de nagyon éreztem belül, hogy erre abszolút nem lesz szükségem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ja… és hogy hol volt a vérrög? A
van cava inferior-ban. Ez persze nem mondott nekem semmit, de erre rákerestem
dr. google-ban. „…A vena cava inferior (VCI) vagy alsó üres visszér, a test
legnagyobb gyűjtőere, amely a vénás vért az alsó végtagokból és a törzs
rekeszizom alatti részéből a jobb szívfél irányába szállítja…” (forrás:
wikipédia) <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valljuk be, nem a legjobb helyet
találta meg magának ez a vérrög.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="text-align: justify;">Felírták a vérhígítót receptre, mellyel
elvágtattunk a patikába. Ott az ismerős patikus, Melinda teljesen elhűlt, hogy
mennyibe fog kerülni nekem ebből az injekcióból a 30 darab, ami ebben az
esetben 15 napra volt elegendő. Mondta, hogy menjek vissza az onkológiára, és
írassam fel csak dobozdíjasra. Persze, van ez a lehetőség is, de csak a bökés
kezdése után számított harmadik hónaptól. És akkor én még nem léptem túl ezt az
időszakot. Egy szó, mint száz 15 ezer forintot hagytam a patikában. Na de,
ahhoz, hogy ez a micsoda ne okozzon nekem galibát mindenképpen megvettem. És
különben is. Tumoros vagyok, milyen gáz lenne trombózisban feldobni a
bakancsot….</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-KPlrlWnHbNY/V90lUOE1ayI/AAAAAAAABq4/quB-i0dbAFQnRMUUP-WlhcONlYrz9UmRwCLcB/s1600/balaton_part-03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://4.bp.blogspot.com/-KPlrlWnHbNY/V90lUOE1ayI/AAAAAAAABq4/quB-i0dbAFQnRMUUP-WlhcONlYrz9UmRwCLcB/s400/balaton_part-03.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Keszthely (forrás: Internet)</td></tr>
</tbody></table>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-73636828029487489822016-03-30T22:13:00.000+02:002016-09-15T19:13:34.184+02:002016. március 25 - 30. péntek – szerda<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kemoterápiát követő napon elég
jó kedvvel és jó fizikai állapotban ébredtem. Anyuék kinn dolgoztak az udvaron,
gondoltam én a házban teszek rendet. Elmosogattam, és mivel nagyon fázott a
kezem, nagyon jó ötletnek bizonyult, és hasznos is volt. Kezem felmelegedett,
edények megtisztultak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ami a legnagyobb pozitívum, hogy
március 31-én, csütörtökön kell mennem CT-re Keszthelyre. Ez azért is jó, mert
a CT lelet nem lesz kész április 5-re, (előző kezeléshez számított két hét, a
kezelés üteme) így a következő kezelésre április 12-én, kedden kell mennem. És
mi ebben a pozitívum? Hogy április 9-én a részemre szervezett jótékonysági
rendezvényre – hacacáréra – el tudok menni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bár még mindig barátkozom sok
mindennel, de Kati, Enikő, Edina és Pálma mindig azt mondják, hogy hagyjam
magam, előbb szabadulok. Cukik, támogatnak nagyon ebben is lelkileg. Kell is,
mert sajnos egyre több negatívumot hallok a rendezvénnyel kapcsolatban, és
minden- de minden eljutott hozzám, még akkor is, ha a szervező lányok semmit
sem akartak és nem is mondtak el. De amikor én elmondtam nekik, hogy miket
hallok, akkor ők is őszinték voltak velem szemben és elmondták, hogy ők mit hallottak
vissza.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Volt pár dolog, amit nagyon a
szívemre vettem és nehezen tudtam megemészteni. Az első, hogy a faluban sokan
azt mondják, hogy inkább nekem személyesen adják oda, amit szeretnének, és nem
viszik el a hacacáréra, mert onnan úgysem jutna el hozzám. Ezt a feltételezést
nem is értettem, mert a barátaim nem azért szerveztek nekem rendezvényt, hogy
lenyúlják a pénzt, hanem hogy támogassanak. Ez borzasztó rosszul esett. És
mivel őszinték vagyunk egymáshoz, elmondtam nekik és ezen aztán ők is teljesen elképedtek,
hogy vannak emberek, akik ezt feltételezik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A másik, hogy a zumbás csoportom
is, ahova jártam (és majd járni is fogok) fellépnek a rendezvényen. De mivel
volt, aki hallotta a buszon, hogy én nem is akarom ezt az egészet,
elgondolkodott azon, hogy akkor fellépjen e vagy ne. Na ezen aztán a csoporton
belül feszültségek keletkeztek. Rossz érzés volt, hogy a csoport miattam bomlott meg. Remélem hamar visszarázódnak a megszokott kerékvágásba.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerettem volna a rendezvényt,
mert nagyon jó kezdeményezés, és kell is a kultúra az embereknek, főleg falu
helyen, mert sokan nem mennek el a városba moziba, színházba, kiállításokra,
hogy egy kis kikapcsolódás, netán kultúra elérjen hozzájuk. Így az, hogy helybe
van hozva egy színvonalas rendezvény mindenképpen becsülendő. És tudom, hogy
szükségük van rá az embereknek, mert 7,5 évig dolgoztam a falumban, mint
teleházvezető, könyvtáros, rendezvényszervező. Tudom, hogy milyen igényeik
vannak az embereknek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán jöttek még a miért pont
nekem? Csak, mert ennyire jó fej és gondoskodó barátaim vannak. Ők eddig is
nagyon sok mindenben támogattak, mind anyagilag, mind lelkileg, kaptam tőlük
nagyon sok minden mást is, hogy könnyebben teljenek a napjaim, és ne aggódjak
folyamatosan amiatt, hogy mit és hogyan és miből fogok megvenni, beszerezni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A rendezvény ismét csak elvett
tőlük, hisz nem csak időbe tellett nekik mindent megszervezni, de a családi
kasszájukat is rendesen leterhelték azzal, hogy minden rendben és szép legyen a
rendezvény napján. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A másik. Hogy nézhetek ki „ilyen
jól” ha beteg vagyok? Miért? Hogy kéne kinéznem? Attól még, hogy tumorok vannak
bennem, nem muszáj elhagynom magam. Persze ilyenkor nem a külsőségek a
legfontosabbak, de igen is fontos, hogy ha belenézek a tükörbe ne egy beteg
ember nézzen velem szembe, mert az még jobban lehúzza a lelki állapotom. Sokkal
jobb a lelkemnek, ha kifestem a szemeimet, megrajzolom az egyre világosodó
szemöldökeimet, és kicsit rendbe szedem a már elég nagy számban hulló hajamat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hajammal kapcsolatban
megfogalmaztam és a jó isten felé is elrebegtem azt a kérésemet, hogy legalább
a hacacáréig hagyja meg, ne kelljen akkor még parókában pompáznom. Nem mintha
nem lenne szuper a paróka, de valahogy kicsit még idegennek éreztem magamon. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-_Gmuxk_fgQY/V9rUhVZwtYI/AAAAAAAABqc/1yTnX2l3Lywfze-KJ42h7cmn0Q5-bkIDQCLcB/s1600/12895422_1202246053134022_370442730_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-_Gmuxk_fgQY/V9rUhVZwtYI/AAAAAAAABqc/1yTnX2l3Lywfze-KJ42h7cmn0Q5-bkIDQCLcB/s320/12895422_1202246053134022_370442730_n.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Betti és a névnapi virágaim</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hétvégén és hétfőn húsvét.
Húsvét vasárnap egy jót sétáltunk anyuval a faluban, még ibolyát is szedtem az
árkok partjain. Jó levegő, tavaszi napsütés, mi kell más az immunrendszernek? Húsvét
hétfő délután két óra körül felkerekedtünk, és Pusztamagyaród felé vettük az
irányt, hogy Iza keresztlányomnak elvigyem a húsvéti ajándékait. Szuper kis
délutánt sikerült eltöltenünk a családdal. Fizikailag meglepően nagyon jól
éreztem magamat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Így aztán elég sokáig elvoltunk. Iza
eszméletlen kiscsaj, hihetetlen felfogással és nagy szájjal. Persze legjobban a
nyári invitálásomnak örült a legjobban. Megbeszéltük vele, hogy rugalmasak
leszünk mind a ketten, és a kezelésemet figyelembe véve oldjuk meg a jövetelét
hozzánk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Húsvét utáni napon Edinától kaptam egy fotót, melyen
Betti volt náthásan és egy csokor virág, amit a névnapomra vitt a hivatalba. Úgy
gondolta, hogy Edina jön hozzám este, és elküldeti vele nekem, pont azért hogy ne fertőzzön meg engem. De az nem az a nap
volt, így mondtam a csajoknak, hogy tegyék a virágot vázába, és pompázzon
mindenkinek a pulton, és ha már én nem tudok benne gyönyörködni, akkor tegyék
meg ők. Remélem, hogy olyan örömöt okozott a látványa mindenkinek, mint nekem, amikor a fotón
megláttam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A jobb oldalam és a vállam nagyon
sokat fájt. Ez amiatt van, mert a sztóma miatt a bal oldalamon nem szeretnék
aludni, meg mondták is a sebészeten, hogy azt inkább hanyagoljam. Háton sem
tudok folyamatosan feküdni, mert a porckorong sérvem azt nem szerei, így marad
a jobb oldal. Most ennek ihatom a levét. Kenegetem mindenféle hókuszpókusz
szerekkel, de estére újra erősebb benn a fájdalom. Tornásztatom is, mert félek,
hogy az izmok lekötnek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő mindeközben elkészítette a
hacacáré és az azt követő bál plakátjait is. Mindkettő nagyon tetszetős lett. Szóval, most már tuti, hogy lesz, és nem is olyan sokára. Gyorsan megy az idő. Úgy gondoltam,
hogy erre az időre már megbarátkozom ezzel az egésszel és hagyom magam az
eseményekkel sodródni. Tanulom, és tanítják is a csajok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Hacacáréval kapcsolatban aztán addig
kötöttem az ebet a karóhoz, hogy a csajok olyan óvintézkedésekbe kezdtek, hogy
az hihetetlen. Minden hivatalos szervet megkerestek, hogy nehogy probléma
legyen a rendezvény bármely pontján is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Képbe jött a rendőrség,
tűzoltóság, jegyzőség, NAV és a NÉBIH is. Szóval tényleg le a kalappal a csajok
előtt, hogy ennyire körültekintőek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Harmincadikán este eztán igyekeztem az ágyamba minél előbb, mert másnap indultunk Keszthelyre CT-re. Szerencsére Enikő is mentesíteni tudta magát erre a napra, így négyen készültünk a Balaton parti „kiruccanásra”. Anyu, Apu, Enikő és én. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-lYMrTI_xJm8/V9rUayIjzjI/AAAAAAAABqU/kNS69f7MNsUx3YFvr7f-UKGMafj8Ow_UwCLcB/s1600/12916729_10209009357293644_2850442729979201148_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-lYMrTI_xJm8/V9rUayIjzjI/AAAAAAAABqU/kNS69f7MNsUx3YFvr7f-UKGMafj8Ow_UwCLcB/s320/12916729_10209009357293644_2850442729979201148_o.jpg" width="226" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hacacáré meghívó</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-Yo2kbrx9ZiY/V9rUbg98mtI/AAAAAAAABqY/csuUYOTRJuUc7ZV7XlH_k2L8ZT-CNkzggCLcB/s1600/12896246_10208988609614965_1406229343_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-Yo2kbrx9ZiY/V9rUbg98mtI/AAAAAAAABqY/csuUYOTRJuUc7ZV7XlH_k2L8ZT-CNkzggCLcB/s320/12896246_10208988609614965_1406229343_o.jpg" width="217" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bál meghívó</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-43603747148761345542016-03-24T22:30:00.000+01:002016-09-10T18:07:50.623+02:002016. március 22 - 24. kedd-csütörtök <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Boldog névnapot Beáta! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A mai nappal megkezdődött a
harmadik kezelésem. Kicsit furcsa volt, mert plusz egy pihenős hetet kaptam, mivel nemzeti
ünnepünk, március 15-e keddre esett, így aznap nem volt betegfelvétel az
osztályra. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jó is volt, meg nem is. Nem,
azért, mert olyan soknak tűnt az otthonlét és most az osztályra érkezés olyan
volt, mintha újra kezdtem volna a kezelést az első alkalomtól. Jó, pedig pont
azért, mert olyan sokáig lehettem otthon. Furcsa egy szituáció. (Csabi kollégám
szerint balfasz egy szituáció) </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A betegfelvételi osztályon nagy
mosollyal vártak és arról sem feledkeztek meg, hogy névnapom van. Az osztályon
benn a nővérkék, doktornő is megemlékezett a névnapomról. Nagyon figyelmesek.
Mosolygósan sokkal szebb az élet, és valahogy olyan érzésem is volt, hogy
szívem szerint a kedvemre öleltem volna az egész világot. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A facebook is csak küldte a
jelzéseket, hogy egyre többen gondoltak rám ezen a napon. Nagyon sok energiával
töltött fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azonban, hogy eme jeles napon a
vénabökés pikk-pakk meglegyen, az csak az álmaimban élt. Sajnos már a vénáim is
védekeznek minden ellen, és a kemoterápia sem a barátjuk, ezért csak a negyedik
bökésre sikerült használható vénát bökni, a bal kézfejemen. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az volt folyamatosan bennem, hogy
használ, és a mostani kezelés utáni CT csakis jó lelettel fog szolgálni. Ez az
egy jár folyamatosan a fejemben. Reggel, délben, este és legfőképp éjszaka,
amikor már csak egyedül vagyok a gondolataimmal. Olyankor a fejemben lejátszom
azt, hogy a rossz dolgok lassan vesztésre kényszerülnek a szervezetemben. A sok
vitamin, antioxidáns, a kemo és elsősorban a pozitív gondolataim egyesével
pöckölik le a színről a rossz sejteket. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szobatársak már a megszokott
betegtársak. Nem kell újra bemutatkozni, és mindent ott folytatunk, ahol
március elején abbahagytunk. Mivel ők már hétfőn kezdték a kezelést, most
másnaposak, és csak alszanak. Maga az állapot is olyan, mint aki másnapos.
Kótyagos fej, háborgós belső, és a vízszint kívánása az ágyban. Az ember csak
aludni kíván, valami rettentően erős erő húzza lefelé a szemhéjait, hogy
könnyebben elviselje ezt az állapotot. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valahogy a mai nap a csípős
injekció (nekem csak káromkodós injekció, ami megvéd az egyik infúzió
mellékhatásaként jelentkező hasmenés ellen) valahogy a már bocsánat, de a
fosatós infúzió után került beadásra. Hát meg is lett a hatása, pillanatok
alatt elöntötte az egész zsákomat a forróság, és mint egy nikkelbolha úgy
ugrottam ki az ágyból. Spuri a wc, ahol kb. egy fél órát eltöltöttem, amire az
összes dolog, ami a bélrendszeremben volt, el nem hagyott. Szerencse, hogy
gyorsan lement, és ezt egy, egy körös wc projekttel letudtam.</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-4CNrPRQ1kro/V9QrhxrIfGI/AAAAAAAABqA/EJEd78lt93gyJefMdDQtKfb6ALsaLShnACLcB/s1600/635942415639882486.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://2.bp.blogspot.com/-4CNrPRQ1kro/V9QrhxrIfGI/AAAAAAAABqA/EJEd78lt93gyJefMdDQtKfb6ALsaLShnACLcB/s320/635942415639882486.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dia, Edina és Csabi <br />
(Csabi olyan gyorsan nevet, hogy homályos lett :) ) </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben kaptam a munkatársaimtól
szelfit, mentek ki az egyik falunkba leltározni, mert az ottani kolléganő
nyugdíjba ment. Menet közben gondolták, hogy meglepnek a vidám ábrázatukkal. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hiányoznak nagyon. Bár voltam a hivatalban nemrég, de belőlük sosem elég. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán kiderült az is, hogy még
Zalaegerszegen nem működik az új CT gép, így a következő héten ismét
Keszthelyre kell mennem vizsgálatra. De legalább tudom, hogy hova kell menni, mert
már januárban is ott végezték el a CT vizsgálatot. Ki is gondoltam, hogy
lemegyünk Anyu, Apu és én, és elhívom Enikőt is, ha van kedve. Vizsgálat után
sétálunk egyet a Balaton parton, utána eszünk valami finomat valahol és
hazakocsikázunk. Nagyon jó terv. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Első este hihetetlenül
hányingerem volt, azonban sehogy sem akart kijönni belőlem semmi sem. Csak
erőltetett. Rohadt egy állapot. Amikor érzed, hogy meg kellene fejteni azt a
rókát, de semmi. Aztán Lincsikém drágám az egyes ágyon egyszer csak elkezdte
kiadni magából a dolgokat. Na nekem ez a hang hiányzott. Lincsi nevét aznap
este az imámba belefoglaltam, hogy mennyit segített, hogy megkönnyebbüljek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Másnap reggel ismét vizeletet
kellett adni, majd miután ezt 5 óra után megtettem, hamar vissza is aludtam. A
reggeli vizitet is majdnem végigaludtam, nagy nehezen sikerült csak az egyik
szememet nyitva tartanom, és az orvos kérdéseire választ adnom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délután aztán a 22 órás adagra
kellett várni, csak mentek a percek, üresjáratban feküdtünk többen is.
Amennyivel később lesz kész a szer, annyival később mehetünk haza másnap.
Őrület, hogy ilyen is lehetséges, az eddigi két alkalommal még nem találkoztam
ilyen „problémával”. Azonban a főnővér kezébe vette a dolgokat, és hamarosan
már csepeghetett belénk az utolsó flakon cucc. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerdán mindkét szobatársam haza
ment, és egyedül maradtam éjszakára a kórterembe. Kicsit idegen érzés volt,
hogy senki nem durmolt a mellettem lévő ágyakon. Az időt rádióhallgatással,
hányással, cseteléssel és alvással ütöttem el. Enni csak 4 tuctuc kekszet
sikerült. Kalóriákban bővelkedő eledel….</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csütörtökön 10 óra 10 perckor az
utolsó csepp is elfolyt a literes palackból, utána összepakoltam, és
háromnegyed 11-kor talpig sminkben vártam Anyuékat, hogy jöjjenek értem. Még az
új, tűzpiros rúzsomat is magamra kentem, csakhogy egy kicsit feledtessem
magammal azt, hogy az elmúlt három napban milyen megpróbáltatásokon mentem
keresztül. A folyósóra kinéztem, az egyik nővér rám köszönt, hogy jó napot
kívánok, én meg visszaköszöntem, hogy szia Ibolya. Ibolya megtorpant,
visszanézett és jót vigyorogtunk, hogy nem ismert meg talpig sminkben. Három
napig az ember a vesetál fölé hajolva egy teljesen más arcot visel, mint a
mindennapokban. Azért is kértem meg Anyuékat, hogy ne jöjjenek látogatóba.
Kedden beszállítanak, csütörtökön hazaszállítanak. A közte lévő kínlódásaimat
egyáltalán nem kell nekik látniuk, mert csak megszenvednék ők is azt az
időszakot. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Otthon első utam ismét a
fürdőszobába vezetett, lemostam a bőrömről a kórházat, hajat és fogat mostam.
De valahogy az orromból a kemó szagát és a számból az ízét csak napok múlva
fogom elhagyni. Addig is, hol egy kis ropival, hol egy kis csokival vagy
burgonyaszirommal próbálom kikergetni azt a megmagyarázhatatlan ízt a számból. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A karomra jégzselét kellett
kötni, mert a vérhígító,- és a csípős injekció olyan púpot csinált, hogy ha
véletlen valami hozzáér csillagokat láttam. Gondolom az izomba lett bökve, és
attól pupultam meg. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A délutánt végig pihentem a
pihe-puha ágyikómban, aludtam is. Este a melegtől rosszul lettem, fél órát
ölelgettem a lavórt az ágyam szélén, miközben áradt be a szobámban a három
szárnyú ablakon keresztül a hideg levegő. Lassan elnyugodtam, és álomba
merültem.</div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-74035770330891082142016-03-21T21:48:00.000+01:002016-09-04T16:00:26.140+02:002016. március 4 - 21. péntek – hétfő<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A második kemoterápiás kezelés
másnapján akkora erőt éreztem magamban, hogy gondoltam elkapom a porszívó
nyakát és végighuzigálom a házban. Anyu, előző nap mondta, hogy porszívózni szeretne
és még vagy egy kilométernyi feladatot sorolt fel. Én úgy gondoltam, hogy amit
én megcsinálok, azt már nem neki kell megtennie. Nagyon jól esett egy kis
fizikai aktivitás az izmaimnak. Az egyetlen probléma ismét az agyammal volt.
Nekiálltam a feladatnak azzal az intenzitással, ahogy szoktam, csakhogy a
szervezetem nem akart annyira és úgy működni, ahogy én akartam. Meg is tettem a
dolgom, de utána kb. 1 órán keresztül csak pihegtem a szobámba sunnyogva, hogy
még egy letolást nehogy begyűjtsek a nagy igyekezetem mellé, hogy „de én meg
mondtam, hogy lassan csináld”! </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-QKObW4f14-g/V8wikViZm_I/AAAAAAAABo8/KLEIzYudKB4DG7rAonc6HDdDE7njR8uygCLcB/s1600/Kimi.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-QKObW4f14-g/V8wikViZm_I/AAAAAAAABo8/KLEIzYudKB4DG7rAonc6HDdDE7njR8uygCLcB/s320/Kimi.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Edina születésnapi ajándéka</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval egy kis rendet kell tennem
a fejemben azzal kapcsolatban, és hogy elsajátítsam, a lassan járj, tovább érsz
taktikát. Rohadtul nehezen megy ennek az elfogadása. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Edina járt nálam a kezelés másnapján,
és mivel születésnapja volt, neki készítettem titkos hadműveletben egy rajzot.
A rajzon kedvenc forma 1-es pilótáját, Kimi Raikkönent rajzoltam meg. Annyira,
de annyira cuki volt, amikor átadtam neki a rajzot, hatalmas és őszinte örömet
láttam az arcán. Öröme akkora, ha nem nagyobb volt, mint az, amivel én
rajzoltam neki meg ezt a csendes Finnt, a második kezelés előtt. A rajz aztán
kikerült a nappalijukba. Ez aztán megint nekem okozott hatalmas örömet. Ezek a
boldog pillanatok hatalmas energiákkal töltenek meg. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az étvágyam ismét lassan, de
biztosan tért vissza a kezelés után. Céklalét minden nap ittam kétszer.
Tízóraira és uzsonnára, menetrend szerint. Mellette a már megszokott vitaminok,
antioxidáns, zöldségek, gyümölcslevek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon megszerettem még a 2015-ös
évben D. Tóth Kriszta elviszlek magammal videóit, sajnos jó nagy elmaradásban
voltam, így ezeket néztem meg, illetve a mindennapi teendőkben segítettem
itthon nyugdíjas tempóba a szüleimnek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6GWcjM8FE1A/V8whzTJPTeI/AAAAAAAABos/INr9IK9xlC0JdCV7plSAyOKGEm1-Iw4UwCLcB/s1600/Bea%2Br%25C3%25B6vid%2Bhaj.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-6GWcjM8FE1A/V8whzTJPTeI/AAAAAAAABos/INr9IK9xlC0JdCV7plSAyOKGEm1-Iw4UwCLcB/s320/Bea%2Br%25C3%25B6vid%2Bhaj.jpg" width="192" /></a><o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jellemző, hogy éjjel elég későn
tudok elaludni, éjfél és fél kettő körül, azonban másnap reggel kompenzálok és
9-10-11 óráig is képes vagyok aludni. És jól alszom, mélyen, nem álmodva. Ez
azért is jó, mert a testem és lelkem teljes vállszélességgel tud pihenni, regenerálódni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Március 7-én ismét ellátogattam
Timihez, hogy vágja rövidre a vállig érő hajamat. Már ebben az évben többször
voltam nála, mint tavaly egész évben. Teljesen rövid lett. Ez a nagy változás,
hogy február 10-én még hát középig érő hosszú hajam volt, és most itt vagyunk
egy hónappal idébb és már a második fazonban nyomom… és még lesz ekkora sem, a
doktornő szerint. Egyre jobban és több hullik ki, de elég jól viseltem.
Valószínű, ha teljesen elhagy a hajkoronám, akkor fog nagyon megviselni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Másnap aztán a zalaegerszegi
nagyvásárba látogattunk el, gondoltam, ha lesz valami occsó mackóasó (szabadidő alsó zalaiasan) akkor azt vásárolok, hogy legyen miben hömbölögnöm itthon. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-2W__DsXPOFo/V8wjx8IxSBI/AAAAAAAABpM/aOmkkXMebHUAomsxEdKeKzku9558prV2gCLcB/s1600/Marcsi_mandala.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="193" src="https://4.bp.blogspot.com/-2W__DsXPOFo/V8wjx8IxSBI/AAAAAAAABpM/aOmkkXMebHUAomsxEdKeKzku9558prV2gCLcB/s200/Marcsi_mandala.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marcsitól kapott hiányszínes mandalám</td></tr>
</tbody></table>
Kaptam két mandalát is Ilditől és
Marcsitól. Marcsi a hiányszíneimet számolta ki és azokból festett, Ildi, pedig
a tűz lángját festette meg. Mindkettő nagyon pozitívan hatott rám.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hiányszíneim a lila, sárga és
zöld. Érdekes, mert Marcsi mondta, hogy a legtöbb embernek egy vagy két
hiányszíne van. Na nekem ebből is több jutott. Kell engednem sokat az életemből,
mert eddig mindig másoknak alárendelve és megfelelve éltem az életemet.
Tanulom, tanulom, de valahogy nehéz, ha az ember 40 évet leél valamiben, és azt
el kell engedni, vagy meg kell változtatni. Már pedig meg kell tennem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ildi felajánlotta, ha összeszedem
magam, és erőt érzek hozzá, akkor nála megfesthetem a zöld gyógyító mandalámat.
Bevallom őszintén, nagyon vártam már akkor, hogy elkészíthessem életem első
ilyen alkotását. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-YwuX93prAuo/V8wh9Jk1XqI/AAAAAAAABo0/ZskTko41YDwL6YbaN0cqtsVmhvJrKQxxwCLcB/s1600/Ildi_mandala.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="183" src="https://1.bp.blogspot.com/-YwuX93prAuo/V8wh9Jk1XqI/AAAAAAAABo0/ZskTko41YDwL6YbaN0cqtsVmhvJrKQxxwCLcB/s200/Ildi_mandala.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ilditől kapott mandala</td></tr>
</tbody></table>
Hallottam vissza olyan híreket,
hogy azért lett daganatom, mert lefogytam. És még olyant is, hogy a zumbától
lett daganatom. Húúú, hát ez azért egy kicsit arcul ütött, hisz pont azért
kezdtem el edzeni és „életmódot” váltani, hogy kicsit egészségesebb életet
éljek, és a családban elhatalmasodott II. típusú diabéteszt kitoljam, ne
kelljen vele nekem is már a negyvenes éveimben küzdeni. Tulajdonképpen, attól
hogy fogytam, lehet hogy előbb kiderült, hogy mi lakozik bennem. Ha a zumbával
leadott 22 kiló zsír rajtam lett volna, ki tudja, mikor derül ki ez a betegség,
elsunnyogott volna a nyavalyás bennem még egy ideig. Lehet, hogy már olyan
későn derült volna ki, hogy műtétkor felnyitnak és visszazárnak, vagy már csak
a proszektúrán… Szerencsére azonban ez nem így történt. ÉLEK!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezt a faluból is és a környező
településekről is visszahallottam. Szegény Pálmi, csak kamillázott, amikor
meghallotta azt a terjengő hírt, hogy a Zumbától lett daganatom. Még jó, hogy ennyire
fejben rendben vannak az emberek. Hihetetlen dolgokat tudnak kitalálni. A zumba
csak pluszt adott az életembe, nemhogy megbetegített volna. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azonban ami teljesen meglepett,
hogy annyira kezdtem magammal összhangba kerülni, hogy elhagyta a számat az a
mondat, hogy most nagyon jól érzem magam a bőrömben. Ezt soha a büdös életben
eddig nem mondtam. Elfogadtam a helyzetemet, kezdtem elfogadni magamat és ez
valahogy annyi lelki békét adott, hogy kimondtam az eddig kimondhatatlannak
tűnőt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kár, hogy az ember ilyen lecke árán
tud csak értékelni dolgokat, és helyén kezelni saját magát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Március 11-én, január 21-e óta először
mentem be a munkahelyemre. Nagyon aranyosak voltak a kollégák, mindenki örült
nekem. Beszélgettünk, körüludvaroltak, hogy milyen szép vagyok és milyen jó csaj
lettem. Tudták mit mondjanak, mivel építsenek fel. Nagyon hiányoztak már Csabi
magasröptű beszólásai, viccei és visszavágásai, illetve a lányok mosolyai.
Őrült jó társaság. Joli volt csak szabadságon, amit nagyon sajnálok. Őt is
nagyon szívesen megölelgettem volna, és szívesen kicsaltam volna tőle is pár
örömkönnyet. Mert igen, az nálam volt. Örültem a rég látott munkatársaknak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Hazajövet aztán gondoltam
felcsatlakozom a tikbélre (net… érdekes, wifim van, de akkor is a régi bevált
mondásként csak tikbélnek hívom). Az e-maileimet nézegetve láttam megjött D.
Tóth Kriszta Elviszlek magammal youtube videójának linkje, gondoltam megnézem. Születésnapi
kiadás, első utas az autóba Szentesi Éva. Szimpatikus volt a csaj, olyan jól
megmondós, és eszméletlen vörös rúzsos száj. Rákerestem a neten…. És első
interjú melyet olvastam az „Én ebbe nem fogok belehalni volt. A riporter D.
Tóth Kriszta. A cikk 2014. február 6-án jelent meg. De ma is nagyon aktuális.
Egy 29 éves fiatal lány rákkal küzd. Méhnyakrák, áttéttel vastagbélre….. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahogy a cikket olvasom nagyon sok
hasonló vonást vélek felfedezni közte és köztem. Valahogy a késztetést hogy én
is kiírjam magamból ezt az állapotot, az sarkallta, hogy erről beszélni kell,
ki kell adni magamból, mert az az én lelkemnek jót tesz, másnak pedig lehet
hogy pont segítség. Tényleg érdemes a cikkre rákeresni, elolvasni. A link:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20140206/szentesi-eva-mehnyakrak/" target="_blank">http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20140206/szentesi-eva-mehnyakrak/</a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon azonosulni tudok a
soraival….. . A videó megnézése után szinte mindent elolvastam, ami Évával kapcsolatos.
Ittam a szavait, és nagyon sok minden, ami elhangzott tőle, belőlem is kijött
és kimondtam a betegségem kiderülése óta. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De ha már valaki megírta betegsége történetét, akkor az enyémnek mekkora létjogosultsága lesz? Na pont akkora,
hogy azzal segítsen nekem gyógyulni. Hisz nem vagyunk egyformák, nem ugyanazzal
a betegséggel küzdünk, nem ugyanolyan hozzáállással éljük meg az életünket.
Semmi sem ugyanaz, és mégis egy csomó minden egyforma. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A betegségüket az emberek sokan
felvállalják, de azt hogy valaki sztómával él, nem mindenki. Hisz abban, hogy a
hasunkra ragasztott sztómazsákba ürül a bélsár, egyáltalán nem dicsekvésre
méltó dolog. De igen, van ilyen, és ez egy óriási lehetőség azoknak, akiknek a bélrendszerükkel
nagy baj van, és tehermentesíteni kell. Én felvállaltam. Nem szégyenlem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És Miért? Mert ÉLEK! Élek és
boldog vagyok, mert meglátom a mindennapokban a fontos dolgokat. Oké még
dolgozom magamon, hogy elengedjem a fülem mellett a rosszalló megjegyzéseket és
az emberi butaságot. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A március 15-e miatti 4 napos
hosszú hétvégén és azt követően nagyon sok látogató megfordult nálam. Mindenki a
támogatásával biztatott, és ha bármiben segítségre szorulnék a segítségüket
ajánlották. Minden téren. Nagyon nehezen dolgozom még mindig fel, hogy az
emberek adni szeretnének. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az izmaimat is megmozgattam – na
persze nem hiúsági kérdést csinálva ebből - egy kis sétálással, és egy kis
udvar gereblyézéssel, hisz azokat is karban kell tartani, nem lehet
leereszteni, mert a végén még a járás is nehezemre fog esni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Séta során sokan megállítottak a
faluban és őszinte érdeklődést mutattak, hogy mi van velem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő nekiállt elkészíteni a
jótékonysági rendezvény (hacacáré) plakátját. Mondtam neki, hogy semmiképpen se legyen
komoly. Jön a tavasz, én sem vagyok egy karót nyelt ember. Átküldött egy tervet
és nagyon tetszett. Ami aggasztott rajt az a belépő díja. Ezen pörgök
állandóan, hogy nem kell, meg aki ad, ad, aki az nem, nem. Szegény szervezőket
folyamatosan ezzel traktálom. Már gondolom, hogy tele van a hócipőjük velem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közeledik a húsvét is,
keresztlányomnak kell kitalálnom valamit, amivel meglepem. Persze lesz az
ajándék között olyan is, amit vásárolni fogok, és olyan is, amit én készítek
vagy találok ki. Vásárlási utalvány mellett döntöttem, majd olyan rucit választ
magának amilyent szeretne, aztán színesceruza készletet és édességeket is vettem neki. Amit kitaláltam az pedig, hogy a nyáron 3
napra jöhet hozzám úgymond „nyaralni”. Még nem tudni, hogy akkor hol fogok
tartani, de valahol csak szorítunk neki helyet. Amennyire ismerem Izát, ez lesz
a legszuperebb ajándék neki. Imádjuk egymást. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Van még 2 keresztlányom, akik már
dolgoznak, illetve van egy, aki nem tart rám igényt. Aztán még van Bia, de
náluk általában valamikor húsvét után húsvétolunk, mert az édesanyja olyan
helyen dolgozik, ahol húsvétkor nincs megállás. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elkészültek a hacacáréra a
köszönő kártyák is, letudtam, 118 db-ot rajzoltam meg. A végén már szédült a
fejem a sok szívecskétől. A csajok másoltak színesbe is. Így minden fellépő kap
egy eredetit, a vendégek, pedig egy másolati példányt. Személyes és illik
megköszönni, hogy segítenek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagy fába vágtuk a fejszénket
itthon. Minden évben szoktunk venni előnevelt csirkéket. Enikő mondta, van
nekik keltető gépük, nekünk van egy csomó tojásunk, szívesen kölcsön adja a
gépet, és keltessünk mi csirkéket. Hát ebben is maradtunk. Március 19-én este
bekészítettünk a gépbe 82 tojást, majd okosan leültünk és a naptárba
kiszámoltuk, hogy mire esik a csirkék kikelése. Hihetetlen, de április 9-e, a hacacáré
napja. Az lesz ám az igazi hacacáré, nyomják majd a kiscsirkék a zenét
rendesen, ahogyan majd ki fognak kelni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A csirkék anyjuknak Enikőt
neveztük ki, apjuknak meg aput. Apué lett a tojásforgatás feladata, Enikőé
pedig a lámpázás. Nagyon keni vágja ezt a feladatot. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="text-align: justify;">21-én aztán ismét vérvétel,
készülődés a harmadik kemoterápiás kezelésre.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-20658460520201643172016-03-03T21:36:00.000+01:002016-08-08T17:37:12.001+02:002016. március 1-3. kedd -csütörtök<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Onkológia- kemoterápia</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Második kezelés</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A menetrend a múltkorival megegyező. Indulás, érkezés, betegfelvétel, osztályra bemenetel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Most annyi változás, hogy üres szobába helyeztek el, így kiválaszthattam a szoba legjobb ágyát, paplanját és párnáját. Nem szép dolog, de ilyenkor aztán megy a csere-bere. Bár be kell vallanom a kemény matracú ágyon a szoba legjobb párnája és paplanja volt. Tehát nem cseréltem. Átöltöztem, vártam a vizsgálatra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vártam, de közben nálam maradt az egész paksaméta amit a felvételi osztályon a kezembe adtak és elfelejtettem az irodában leadni (amiről azt sem tudtam, hogy hol van) amit aztán a doktornő magához vesz és utána hív vizsgálatra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Be kell vallanom, hogy belenéztem a papírokba, és megtaláltam a szövettani eredményeket. Gondoltam eddig is, hogy nagy a baj, mert nagy maga az elsőrendű tumor, és számtalan áttét a máj mindkét lebenyén, sőt a májkapuban is van egy lobulális szélű nyirokmirigy, ez arra adott okot, hogy ez nem egy I. stádiumú daganat. De az, hogy a IV. stádium volt megjelölve, valahogy szíven ütött. V. stádium nem szerepelt a papíron, nincs ilyen. Persze Anyu szidott, hogy mi a fenének kellett megnéznem. Nem is azzal volt gond, hogy én ezt megnéztem, hanem azt hogy eddig ezt nem közölték velem. Persze nem is biztos, hogy jó dolog ilyent megtudni, de én szeretnék mindent megtudni. Szóval nagyon gyorsan helyére tettem a dolgot, és csak annyit mondtam, hogy na akkor innen szép felállni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hajrá, menjünk és csináljuk. Aztán megkérdeztem mégis hol van az az iroda ahova le kellett volna adnom a dokumentumokat, és okosan be is szolgáltattam őket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nagy berendezkedés után a doktornőm megvizsgált, majd közölte, hogy mivel a következő kezelés március 15-én lenne aktuális, és az munkaszüneti nap, azért a harmadik kezelésemet egy héttel eltolja. Aznap ugyanis csak minimális létszámmal fog az osztály működni. Helyette március 22-én kell majd kezelésre jelentkeznem. Jéé, szép névnapi ajándék. 3 napos bennfekvés, kilátás a zöld ébredező természetre…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vérképem rendben, így visszamehettem a szobába és felkészülhettem a bökésre testileg és lelkileg is. 10.05-kor kötötték be a hányáscsillapító infúziót majd szépen sorban a többit. Meglepetésemre agy egyik infúzió, ami az első alkalommal 1,5 óra alatt folyt le, most 1 óra alatt a harmadik kezeléskor, pedig már csak fél óra alatt fog lefolyni. Apró jó dolgok. Én ennek is tudok örülni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő unokahúga videót küldött egy csajról, aki szintén daganatos betegséggel küzdött, és hogy mi történt vele azóta. Kata videóját ajánlom mindenkinek, mert véghetetlenül pozitív és nagyon egészben van a lelke. Videó : <a href="https://www.youtube.com/watch?v=JJoEn6lYBII">https://www.youtube.com/watch?v=JJoEn6lYBII</a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ez idő tájt kezdtem el több videót és élettörténete olvasni arról, hogy hogyan gyógyulnak/gyógyultak ki emberek a tumoros betegségből. Jött a késztetés, hogy pozitív példákat lássak, hogy igen is van kiút ebből. Csak meg kell keresni magunkban az utat kifelé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szobatársként érkezett egy hölgy, 60 éves, nagyon kedves mosolygós. Hasnyálmirigy daganattal. Borzasztóan vékony volt. Kísérője a nagyon jóképű, egyedülálló fia. :)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délben aztán életem eddigi legalacsonyabb vérnyomását mérték. 90/60. Magas vérnyomásos vagyok, bár már a gyógyszereim közül egyet elhagytam miután 18 kilót fogytam, illetve a megmaradt gyógyszer adagot pedig már felezni kellett. De tulajdonképpen annyira jót hallottam ott akkor az onkológián erre az alacsony vérnyomásra, hogy az óta előszeretettel használom a következő mondatot: feküdni épp elég. Hasznos mondat, nem esünk ettől kétségbe. Alacsony azért lett, mert nem mozogtam, illetve a folyadékbevitelem elég keskenyre sikeredett. Szóval nem kell ettől megijedni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az első nap este aztán elkezdődött az émelygés, kértem vesetálat is, szépen raktam bele papírtörlőt, hogy ha jön, aminek jönnie kell.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vacsorára zsemle, kenyér, retek és körözött volt. Meg is örültem neki, mert szeretem nagyon. De amikor a fóliát lehúztam a hungarocell tálcáról megcsapott a hagyma illata. Húúú, na ezért kár volt. Valahogy nem értettem, hogy telenyomnak valamit nyers lila hagymával ott ahol betegek össze vannak zárva, és a szaglásunk jobb mint egy vadászkutyának. Nem szoktam kaját kidobni, de ez most fénysebességgel landolt a fedeles szemetesben. Azonban nem estem kétségbe, mert volt vésztartalékom, kifli és kocka sajt. De valahogy azt sem kívántam. Aztán a doboz kocka sajt érintetlenül hazakerült.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este a szobatársam fia fincsi hideg jégkrémet hozott nekünk, melyet hármasban nyalogattunk el. A hideg nagyon jót tett a háborgó és émelygő belsőnknek.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A keddet sikerült csak émelygéssel bezárni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerdán reggel volt erőm letusolni, aztán utána a fehér, sárga és a zöld valamennyi árnyalatát produkáltam mind a vesetálba, mind a mosdóba…. Jó kis nap kezdet. Egy egész napraforgó táblát meg tudtam volna festeni ezekkel a színekkel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezen a napon Edina születésnapja volt, így az első az volt, amikor magamhoz tértem a vesetál fölül, hogy üzenetben felköszöntsem Őt. Már eléggé benne voltunk a munkaidőben nem szerettem volna kivenni a könyvelés erdejéből. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szobatársnak aztán közben jött az előző kezeléskor megismert akkori szobatársam is.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kedden megismert szobatárs – akinek jóképű fia van – közben vért kapott mert nagyon rossz volt a vérképe.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A ma jött szobatárssal közölte az orvosa, hogy mivel a kontroll CT sajnos rosszabbodást mutatott ki nála, ezért a már megszokott kezelést nem folytatják nála, hanem más fajtát fog kapni, ami pár órás lesz csak. Az első adagot meg is kapta, majd megfigyelésre benn tartották egy éjszakát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bennem az, hogy az ember kapja a kezelést és a kontroll CT mégis rosszabbodást, netalántán új áttétek megjelenését mutatják valahogy annyira vegyes érzést váltott ki, hogy az ablak felé fordulva bőgni kezdtem. Persze az ember hall mindenféle csúnya dolgokat, de ezeket elengedi a füle mellett, és kimondottan csak a gyógyultakra koncentrál. Na persze ezután is lehet gyógyultnak lenni, sőt innen lehet szép győzelmet aratni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Eléggé rátelepedett ez a dolog az ágyamra mellém, és nem akart helyet hagyni nekem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-5Sr29RzHtKM/V6imceVwFaI/AAAAAAAABnM/zgsgMrhsMsU7eCU9ohAWFzFma_Yi4akogCLcB/s1600/m%25C3%25A1rcius%2B1%2Bkaja.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="224" src="https://2.bp.blogspot.com/-5Sr29RzHtKM/V6imceVwFaI/AAAAAAAABnM/zgsgMrhsMsU7eCU9ohAWFzFma_Yi4akogCLcB/s320/m%25C3%25A1rcius%2B1%2Bkaja.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; text-align: center;">Keddi ebéd, amiből 3 kocka krumplit ettem meg</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egész nap egy kifli csücskét, egy korpás kiflit, és 3 kis kocka félig főtt petrezselymes krumplit ettem. Elég is volt. Inni sem tudtam nemhogy a 2 liter, de szerintem, ha a liter elértem, akkor vállon veregetem magamat. Egész nap gyenge voltam, émelyegtem. Ezt próbáltam alvással átvészelni. Jött az este. Hozták a vérhígító injekciót, ápolónő kérdezte, hogy érzem magam. Mondtam, hogy hányingerem van folyamatosan, majd adott egy gyógyszert, mely a nyelvre téve elolvad, pezseg, majd elveszi a hányingert. Na nekem is elmúlt miután kétszer dobtam ki a taccsot…. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Persze Gyöngyi szobatársam kérdezte, hogy tud e valamiben segíteni, de én nagyképűen elhárítottam a "tudok én egyedül is hányni" mondattal. Ez aztán annyira jól sült el, hogy még az éjszakás nővérek is ezen vigyorogtak kb. fél órát, illetve a csütörtöki hazamenetelemig ezt hallgathattam, hogy micsoda egy némber vagyok, aki még hányni is tud egyedül.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Állapotom este olyan volt, mint erős borívóknak egy harmatos fröccs… gyenge.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben Pálmi fotókat küldött nekem egy szuper európai városból, melyet már én is végigfutottam egyszer még az ezredforduló utolsó évében. Nagyon jó volt látni a március elejei tengerpartot Barcelonában, ezt az arcát még nem láttam. Aztán másnap este az állatkertből kapok fotókat cuki szőrős állatkákról,</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csütörtök reggel aztán már a lelkiállapotom is jobb volt, hisz tudtam hogy 11-11.30 között le kell folynia az utolsó 22 órás palacknak. Éhes is voltam. Sikerült a korpás kiflit finom nagylyukú sajttal 1 óra alatt elmajszolnom. Nagyon jól esett a kórházi teával.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben a szerdán érkezett szobatársam hazament, másikukkal pedig közölték, hogy a vérképe sajnos az adott vértől sem javult, így nem fog több kezelést kapni, mert inkább árt neki, mint használ.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Húú, egy kezelés alatt ennyi rossz hírt hallani és mind a kettő a szobatársam. Eléggé nehéz volt feldolgozni, de sajnos ez is benne van a pakliban. Nagyon sajnáltam mindkettőt, de tudom, hogy ez az állapot, amikor nem a sajnálatból élünk. A pozitív megerősítések, a szeretet, a nyugalom sokkal, de sokkal többet ad, mint egy nagy diszperzites vödör sajnálat…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az osztályon olyan átmenő forgalom volt, mint a nyugati pályaudvaron. Jöttek az új betegek, akik székre ültetve kezdték meg a kezelést, mert még nem szabadult fel ágy. Borzasztó volt, hogy azzal kell szembesülni, hogy betegek nem jutnak időben ágyhoz, illetve adagoló pumpához, netán töltőhöz, amivel a gép a hálózatról működik. Ezt nem a kórház hibájaként rovom fel, hanem valahogy a rendszer egy kicsit elcsúszott, hogy az egészségügy zsebébe nem a megfelelő módon és nem a megfelelő összeg folyik be. Szégyenletes.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
11.29-kor jelzett az adagolópumpa, hogy lejárt az utolsó flakon infúzió. Átöltöztem, eddigre már a csomagjaimat összekészítettem. Anyuék pont az átöltözésre érkeztek meg. Épphogy kikeltem az ágyból, már jött is a nővér, hogy lecserélje az ágyneműt. És jöhetett is a következő kezelésre váró társunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Búcsúzás, böröndkerék zörgése, és már be az autóba, irány hazafelé…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az idő elég tré volt, anyu még az usankámat is behozta, nehogy megfújja a nagy szél a fejemet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Otthon Anyu pizzát sütött, teljesen hazai, még a tészta is. Felére tett dinsztelt hagymát, másik felére, amit nekem szánt nem. Na persze nekem a hagymásból kellett ennem, mert azt kívántam. Nagyon jól esett 3 nap vegetálás után egy kis hazai íz. Mert mihelyst lecsatlakoztatnak az infúziós csőről és kiteszem a lábam az onkológiáról, valahogy úgy vagyok vele, hogy éhes leszek és enni is tudok. Bár csak lassan és keveset, de mégis az, hogy kívánom a kaját egy kis boldogsággal tölt el. Nagy baj nem lehet akkor. Minél előbb el tudok kezdeni enni, annál előbb sikerül megerősödnöm. Bár az étvágyam nem a megszokott, sokkal rosszabb, de igyekszem, igyekszem…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délután aludtam egy jót. Furcsa volt, mert mintha álmomban hallottam volna az adagoló pumpa hangját, ahogyan a megfelelő mennyiséget pumpálja be az erekbe. De szerencsére ez csak álom volt. 19 napom lesz most, hogy a következő kezelésre összekapjam magam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Most már csak azon aggódtam, hogy az egy hét csúszással az április 9-re tervezett hacacáré épp kezeléses hét szombatjára esik. Valahogy majd csak lesz. Minden a helyére kerül. Legfeljebb nem tudok elmenni, visszanézem majd a videó felvételt. Na de ez még odébb van, addig akármi is történhet. Akármi és bármi…</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; margin: 0px; orphans: auto; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 1; word-spacing: 0px;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-79461535658611564902016-02-29T23:02:00.000+01:002016-07-31T09:59:05.834+02:002016. február 19-29. péntek – hétfő <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Két kezelés közötti időszak</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az első kemoterápia utáni
napokban nagyon sokan kerestek. Volt, hogy egyszerre hét emberrel beszélgettem
a messengeren. Őrület, azt sem tudtam sokszor, hogy kinek mit írok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Látogatók, persze influenza
nélküliek jöttek és jöttek. Telefonom szinte folyamatosan a töltőn volt, mert
annyit használtam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-oIyFW9wXV98/V5z3-hcHULI/AAAAAAAABmg/BIcsiIEEwRsG2dCd2PGvu3hhkzo-LLMeQCLcB/s1600/WP_20160222_21_24_32_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-oIyFW9wXV98/V5z3-hcHULI/AAAAAAAABmg/BIcsiIEEwRsG2dCd2PGvu3hhkzo-LLMeQCLcB/s320/WP_20160222_21_24_32_Pro.jpg" width="177" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Edinától lufikislány<br />
Get Weel Soon </td></tr>
</tbody></table>
<br />
Edina anyukája küldött nekem
céklát és Apu hihetetlen elánnal vágott bele abba, hogy nekem minden nap a
gyümölcscentrifugán egy almát, egy almányi céklát lecenrtizett. Amikor az
elkészült, én egy diónyi gyömbért még belereszeltem. Ebből az adagból kb. 2,5 decinyi lé lett. Ezt osztottam el kétfelé, egyik felét tízóraira, másikat
uzsonnára ittam meg. Nagyon jó, nagyon finom és egészséges. Ajánlom
mindenkinek. Volt, hogy narancsot is facsartam bele. Az meg még finomabb.
Olvastam, hogy sárgarépát is jó bele tenni, de mivel a kórházban minden nap
volt valamiben sárgarépa (leves, makaróni, fasírt) valahogy nem kívántam. És
azóta sem szívesen eszem meg. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ida is járt nálam, férje Miki
„bácsi” fogott nekem pontyot a kustánszegi tóban. Ez volt neki az első pecázása
idén, és úgy ment le a tóra, hogy amit fog, azt nekem fogja küldeni. Jó hogy
akadt a horogra hal, különben nem tudom, mit kezdtem volna egy pecabottal, amit akkor fogott. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anyuval már elég jól tudunk
beszélni arról, hogy hogyan érzem magam, mi lesz ezután, meg mindenképpen támogatnak
mindenben, de Apu sajnos sokkal érzékenyebb lélek, ő sokszor elpityergi magát.
Nem szokta az érzéseit kimutatni, de nehezen viseli azt, ami velem történik. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ami nagyon furcsa volt az első
kezelés után, hogy ültem az asztalnál és valami nagyon furcsa dolgot éreztem.
Vagyis nem éreztem. Nem éreztem a hátsómban azt a nyomó és feszítő érzést, és
azt sem, hogy valami idegentest érzésem lenne. Ez akkora örömmel töltött el,
hogy elmondhatatlan. Már használt volna valamennyit ez a szer? Nem tudom, de jó
ez az érzés, hogy nem a fél farpofámmal kell egyensúlyoznom a székeken. Na
persze ezt azért nem hívnám egyensúlyozásnak, mert akkora fenékkel, mint ami
nekem van, elég jól meg lehet ülni csak az egyik farpofával is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na jó, elég legyen, hogy saját
magamat ostorozom folyamatosan a méreteim miatt….</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megteszik ezt helyettem mások
is. (kegyetlenek... pedig senki sem tökéletes - ez szintén megérne egy egész blogot)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval használ a kemo és használ
a sok minden, amivel itthon nekiálltam tömni magamat. Vitaminok, étrend
kiegészítők, céklalé, gyümölcsök, zöldségek, vegyes virágméz, méhpempő és
hasonlók. Mást sem csinálok, mint egész nap tátogatom a számat és eregetem lefelé magamba a mindenféle jóságokat. Fárasztó dolog, de tudom, hogy 11 napom van arra, hogy a következő kezelésre az immunrendszeremet összepakoljam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben a sztómás nővért újra
kértem a háziorvosom keresztül, mert csak pár nap volt, ami a sebészet és az
onkológiai kezelés között eltelt, és még valahogy úgy érzem, hogy kell a
biztosítás még mögém, hogy jól teszem e a dolgom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Andi (aki milejszegi és nővér a kórházban) is
sokszor jött hozzám, hogy figyelemmel kísérje, hogy a sztóma körüli felmaródás
teljesen begyógyult e. Andi abban is a segítségemre volt, hogy az influenzás
időszakban ne kelljen mennem a megyei kórház központi laborjába vérvételre.
Itthon levette a véremet, és a beutalómmal együtt vitte be. Így ezzel nekem
hatalmas sokat segített. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ő eszméletlen pozitív,
szókimondó, lelkiismeretes és segítőkész. Előjött a szó a pasikról is. Mondtam,
hogy most ebben az állapotban inkább hanyagolom őket, nem szeretnék egy után
sem, és egy elől sem futni a zörgő zacsimmal. Erre olyan igazi Andisan az volt
a válasza, hogy ebben az évben meggyógyulok, és jövőre keresünk nekem egy
féltökű pasit.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval Uraim! Én nem ragaszkodom egyáltalán
eme kitételhez, de tudnotok kell, hogy ha csapni fogjátok nekem a szelet, esetleg meggyanúsítanak
Benneteket, hogy van egy kis hiányosság a gatyóban. :)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na kicsit komolyabb dolgokról is
essék szó. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A legnagyobb problémám, hogy az
agyamban még nem tettem azt helyre, hogy szépen okosan, lassan tessék bármit is
csinálni. Elkezdtem azon a fordulatszámon pörögni, mint amin szoktam tenni a
dolgomat. Igen ám. Csak máskor ez ment szinte egész nap, azonban most ebben a
helyzetben csak pár fél órácskára tart, akkor is meg kell közben pihennem. Egy
pörgős embernek ez valami lehetetlen dolog, és tehetetlennek érzi magát. Főleg
nálam, aki azt vallja, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember. De ismét
csak elbeszélgettem magammal. Tulajdonképpen hova a fenébe akarok sietni? Mi
van, ha nem törölgetem le a polcokat hetente csak két hetente? Mi van, ha a
vasalnivaló még áll pár napig, és várja, míg kisimuljanak? Ki a francot fog
mindez zavarni rajtam kívül? SENKIT SEM!!! Akkor engem sem fog. Ezt elengedtem
magamtól, és igyekeztem a napjaimat ebben az új felállított stratégiában
megélni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hivatalból is meglátogattak a
csajok, a barátaim is és a faluból is folyamatosan jönnek látogatóba. Annyira
jó, hogy nem hagynak magamra, nem hagynak egyedül a gondolataimmal. (Szomszédom szerint ha valaki nem tud szellenteni, az nagy baj. Mert a gáz felmászik az ember gerincén végig az agyába, és ott szar gondolatok fognak születni - bölcs...) </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az onkológia főnővére, Andi is
érdeklődött nálam messengeren (már írtam, hogy régóta ismerősök vagyunk), hogy
hogyan érzem magam, van e valami olyan panaszom ami eddig nem volt. Csak a
csukásról, és a füldugulásról tudtam neki beszámolni. Nagyon figyelmes, hogy
érdeklődött. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán ami hatalmas érzelmeket
váltott ki belőlem, az Szabolcs, Betti, Áron és Márton látogatása volt.
Márton január 24-én született, egy nappal azelőtt, hogy én felvételt „nyertem”
a sebészetre. Beszélgettünk, nevetgéltünk, aztán egyszer csak mondták, hogy
igazából a látogatásukban van egy kis hátsó szándék is. Márton
keresztszülőjének szeretnének felkérni Enikővel együtt. Na akkor aztán véglegesen
eltörött a mécses nálam. Valahogy az ember lánya nem számít arra, hogy ilyen
„betegség” mellett egy csöpp kis gyermek egész életére szóló támogatójának, példaképének és lelki mankójának kérik fel. Alig tudtam abbahagyni a sírást. Annyira jól esett a felkérés, de
meg is ijesztett, mert végigfutott bennem az, hogy mi lesz, ha én ezt csak pár
hónapig élvezhetem, és cserbenhagyom ezt a gyönyörű, édes kisfiút? De aztán
ebben is a segítségemre voltak, mert mondták, hogy ők hosszú távra terveznek
velem, és különben is lehet, hogy más sokkal előbb elmegy közülünk, mint én.
Annyira boldog voltam, és úgy éreztem, hogy egyre több energia áramlik hozzám. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A keresztelő időpontját húsvét
utánra tervezték, de mindenképpen hozzám fogják igazítani, hogy ne kemoterápiás
hét végéjén legyen, hanem pihenős hétvégén. Nagyon figyelmesek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amire megkértek az, hogy Enikőnek
még ne áruljam el a meghívást, és azt hogy őt szeretnék másik keresztszülőnek,
mert még vele nem beszéltek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kicsit tartottam attól, hogy a
család mit fog szólni, hogy nem a rokonságból fog kikerülni eme jeles feladatra
valaki vagy valakik. Nem volt ellenvetésük. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Betti és Szabolcs ezt már akkor
kifundálta, amikor még Mártont csak tervezték. De nem együtt, hanem
külön-külön, és amikor Márton megszületett, akkor mondták el egymásnak, hogy
kiket szeretnének keresztszülőknek. Egyezett a gondolatuk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikővel nagyon szeretjük Áront,
a nagyobbik fiút, aki idén lesz 3 éves. Mindenféle rosszra megtanítjuk, amire
magától nem jön rá, hogy annyi jó és idegesítően frankó dolgot lehet
csinálni az életben. Legnagyobb, amikor a nevetésünket tanulta meg és azt
utánozta. Cuki fiú. Főleg, amikor Katikának a nevetését halljuk vissza tőle. Az teljes mámorral tölt el bennünket. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Így aztán Márton, ha valamit nem
tanul meg majd Árontól, akkor nekünk keresztanyai kötelességünk lesz, hogy
megtanítsuk. Például, hogy kell kifacsarni a palacsintából a lekvárt, hogy kell
rosszalkodni, beszélgetni, és feleselni, miképp kell összerajzolni a falakat és a többi, és a többi. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben titkos hadműveletbe kezdtem
egy A3-as fehér papírral és egy csomó grafit ceruzával. Kitaláltam, hogy
Edinának valami egyedit szeretnék ajándékozni születésnapjára, mert
folyamatosan figyel rám, lesi minden kimondott és kimondatlan gondolatomat. </div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem is tudom, honnan veszi az
energiát, hogy még rám is marad ideje a töménytelen munkája mellett. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-9pmBZnG_GmI/V5z4Dvs9X7I/AAAAAAAABmk/hzd6yBHAWuEYjw3nkWJKyyLDkKapGjoZwCLcB/s1600/WP_20160222_10_50_39_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://2.bp.blogspot.com/-9pmBZnG_GmI/V5z4Dvs9X7I/AAAAAAAABmk/hzd6yBHAWuEYjw3nkWJKyyLDkKapGjoZwCLcB/s320/WP_20160222_10_50_39_Pro.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Legényfogó párna Lonci nénitől </td></tr>
</tbody></table>
Aztán a hacacáréra készülő
köszönő kártyák száma is lassan, de biztosan emelkedett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pótöreganyám, Lonci néni is
küldött nekem gyógyító legényfogó párnát, melyet ő varrt. Nagyon aranyos,
és nagyon aggódik értem. Megértem Enikőt ha féltékenykedik. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A következő kezelés előtti hétvégén már tudtam, hogy a
pénteken levett, és laborba elvitt vérem eredménye jó lett, így biztosan
megkapom a következő kezelést is. Jobb hangulatban voltam a hétvégén ettől,
stresszmentesen.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Annyiszor hallani, hogy valakinek nem jó a vérképe, és
amiatt eltolják egy héttel a kezelést. De a jó, hogy nem kell feleslegesen aggódnom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A második kemoterápiás kezelés
előtti napon reggel (hétfőn), csengett a telefonom. Nem messze lakó hölgy
hívott, hogy ne ijedjek meg, ha kinézek az ablakon, hogy a szomszédja előtt
mentőautó áll. Bevallom, mivel a telefon csörgésre ébredtem, és a redőnyöm
fullra le volt eresztve, fogalmam sem volt, hogy a sötét szobán túl mi van ezen
a hétfő reggelen. De nagyon nem is érdekelt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sajnos, ami történt, hogy a hölgy
szomszédja kötelet ragadott és eldobta magától az életet. Valahogy ebben az
élethelyzetben, amiben voltam, nem ért el az agyamig, hogy én küzdök az
életemért, akkor más, hogy érhet el addig, hogy azt eldobja magától. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Eléggé
rátelepedett a napomra ez a történés. Nem igazán akart elengedni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De a mai napig talány, hogy miért
kellett akkor nekem ezt megtelefonálni. Mindenképpen megtudtam volna, de így
célzottan… </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este még Edina meglátogatott,
jókat nevetgéltünk, beszélgettünk. Megnyugtatott kicsit, hisz bárhogy is van,
hogy az ember tudja hova megy, és mégis milyen ez az kemoterápiás kezelés, de
egy kis félsz, és remegés van benne. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán a szokásos esti rituálé
után lefeküdtem, telefonomat beállítottam ébresztőre 5.45-re, elmormoltam az
imáimat, hálámat mindenért, kéréseimet. És mint minden este a szüleimért is
elmondtam az imádságomat. Ezután aztán mély álomba szenderültem. </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Holnap jön a második kemoterápiás
kezelés. </div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-90584391308489245542016-02-18T22:49:00.000+01:002016-07-24T21:52:32.334+02:002016. február 16-18. kedd-csütörtök <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Onkológia- kemoterápia</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Reggel hajmosás, tusolás, fincsi
illatú testápoló, hajvasalás, smink, új farmer, póló és kardigán, és az
elmaradhatatlan magas sarkú bokacsizma. A testem-lelkem azt kívánta, hogy
nőőőőci legyek a mai reggelen. Az előző nap bepakolt táskák útra készen. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Negyed 8 után beült a család az
autóba és irányba vettük az onkológiát. Az ambulancián már várt pár beteg, nem
tudtam merre hova, de azért van a szánk, hogy kérdezzünk. Pont jó ajtóban
érdeklődtem. Egy beteget ki kellett várnom, majd engem hívtak be. Magasság és
súlymérés, EKG, vérvétel, vérnyomásmérés. Majd egy nagy adag papír, felvétel
nyertem az osztályra. Mondták, hogy fáradjak be az osztályra, és a nővérpultnál
megmondják melyik szoba melyik ágya lesz az elkövetkező napokban a helyem. 5-ös
szoba, kettes ágy. Még az előző bérlője az ágy szélén ül. Ismerős néni, 2
faluval odébb lakik tőlünk. Lánya és fia készítik hazafelé. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A főnővért már régről ismerem,
kedves, lelkiismeretes, nagyon jó kezekben leszek. A társalgóban ültet le, és megkért,
hogy reggelizzek meg, mert szükség lesz az erőmre. Mint egy jó kislány szót
fogadok. Mikor felszabadul az ágyam a nővérkék plusz szivacsot tettek rá és
kicserélték az ágyneműt. Kipakoltam a táskámból, próbáltam a leglakhatóbbá
tenni az ágy melletti szekrényként is, minden elérhetővé tenni, ami szükséges,
mert nem tudtam, hogy mennyire fogok tudni nyújtózkodni az infúziós csőtől. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Átöltöztem, majd várakoztam, hogy
az onkológusom megvizsgáljon. Anyu és Apu is vártak velem. Majd jött a doktornő
és a vizsgálóba mentünk vele, Anyu is bejött a vizsgálatra. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Leültetett, és megkért hogy
mondjam el neki mikor, és hogyan kezdődtek a panaszaim, majd elmondta, hogy
milyen kezelést kapok és az eddigiek tudatában hányat. Elmondta, hogy 3 kemot
kapok, majd utána lesz CT. Közben várnak vissza szövettan eredményeket még
Budapestről. A CT és a szövettani eredményekből fog kiderülni, hogy a következő
6 kezelés milyen összetételű és milyen dózisú legyen. A 6 kezelés után ismét
CT. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hogy hány alkalommal kapok
kezelést nem tudta megmondani, mert sok függ attól, hogy a szervezetem hogyan
reagál a kemoterápiára. Amit még biztos, hogy a hajam sajnos el fogja hagyni a
csinos kis fejecskémet. Szóval paróka receptet is kapok. Itt ismét megtörtem. Sírtam.
Mert mi lesz velem haj nélkül? De gyorsan elhessegetem magamtól most ezt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vérképem jó lett, nagyon jól
alakul a máriatövismagolajtól a májfunkciós GammaGT értékem. Már csak 278
(sebészetet 480 körüli eredménnyel hagytam el, referenciaérték felső határa
45). </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Utána a vizsgáló asztalra kellett
feküdnöm, ott fizikálisan is megvizsgált a doktornő. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután végeztünk visszamenetem az
ötös kórterembe. Majd jöttek a nővérkék szépen sorban. Diétás nővérrel
megbeszéltük az étkezésemet. Jött Ibolya, aki még a felvétellel kapcsolatos
kérdéseket tette fel. Milyen gyógyszereket szedek, mikor bököm magam
vérhígítóval és a többi és a többi. Ezután megkaptam a karszalagomat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezután jött egy másik ápolónő egy
tálcával rajta a vénabökéshez szükséges kellékek, illetve két infúzióval. Kedvesek, előzékenyek, türelmesek. Első benyomásom ez a kollektíváról. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Véna elsőre megvan,
hányingercsillapítóval kezdik a kezelést. Szépen el is indul, csöpög be az
ereimbe. Érzés még semmi. A keddtől csütörtökig tartó kezelés alatt 8
flakon/palack infúziót kapok. Ezek 1 decistől az 1 literesig vannak. Az 1 literes
22 óra alatt folyik le. A palack között nekem nincs szünet, tehát folyamatosan
áramlik be a szervezetembe a „cucc”. Gurulós infúziós állványa van minden
betegnek, és azzal tud közlekedni. Persze nem könnyű velük, mert soha nem arra
akarnak menni amerre az ember tolja. A folyosón látom, hogy a férfiak nemes
egyszerűséggel megemelik és viszik. Nekem is ez lesz a megfelelő. Gyorsabban is
lehet vele így haladni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Két szobatársam van, mindketten
70 körüliek. Közlik, hogy itt nincs maga, csak Te. Itt nincsenek öregek és
fiatalok, itt tegeződnek a betegek. És meg is fenyegetnek, hogyha lemagázom
őket, akkor egyikük a papucsával ver meg, a másikuk, pedig a párnájával
takargat be egy kicsit. Elmondjuk egymásnak a történetünket, sírdogálunk is,
mert jól esik. Amúgy eszméletlen jó fejek, annyit nevetünk, hogy attól félek, kapunk egy sátrat és kiköltöztetnek bennünket a parkba a fák alá, a mókuslakok közelébe. Mert vannak mókusok is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szobatársaim már többedszer vannak, így
ellátnak taktikai tanácsokkal.</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-pivijgpYiRY/V5Tbt2Oe98I/AAAAAAAABjQ/dpHRv7YWv80ukjwiJjYZExCNmgF9oGi3gCLcB/s1600/13014863_10204940186223178_471498269_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="223" src="https://4.bp.blogspot.com/-pivijgpYiRY/V5Tbt2Oe98I/AAAAAAAABjQ/dpHRv7YWv80ukjwiJjYZExCNmgF9oGi3gCLcB/s400/13014863_10204940186223178_471498269_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kilátás a kórteremből</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Wc és tusoló a folyosóról nyílik.
Az ötös és a tízes kórteremmel szemben. A nőknek az egyikben 2 wc, 2 tusoló egy
mosdó, a másikban mindenből 1 db van. A férfi és a női szektor egy folyosóról nyílik.
A férfiak mosdójának ajtaja folyamatosan nyitva, és az a tömény szag, ami onnan
kiáramlik, bejárja az egész folyosót, bemászik az ember orrán keresztül egészen
az agyáig, és nem engedi el még a kezelés után sem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A tisztálkodás ismét egy érdekes
dolog a kezelés alatt. Persze meg lehet kérni az ápolókat, hogy kössék ki a
szereléket, de akkor saját magammal szúrok ki, mert annyival tovább kell ott
lenni. Így én bátran indultam neki szerda reggel tusolni. Este nem igazán van
meleg víz, a tapasztalt szobatársak mondták, hogy reggel korán kell menni, mert
akkor még van. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval az ember lánya alulról le
tud vetkőzni, felül pedig a pólót leveti és az infúziós csövön keresztül az
állvány tetejére dobja. Állvány tusolófüggönyöm kívül marad, és egy kisebb fajta
macsakamosdást tud végezni, már amennyire a kanóc engedi. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szobatársak mondták, hogy nagyon
lelkes vagyok így először, majd el fogom hagyni, mert minél több kezelésen
leszek túl, örülök neki, ha akkor fel tudok kelni, ha pisilnem kell. És nagyon
jó barátom lesz a nedves törlőkendő. Akkor még nem is sejtettem, hogy mekkora
igazság van a szavaikban. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A három napos kezelés alatt olyan
érzésem van, mint aki bepálinkázott és nem tud kijózanodni. Pálinkakóma. Kábaagykóma.
Nevetgélek, a hangom egészen misztikus, lelassult és még Imrusnak is feltűnik a
telefonon keresztül, hogy teljesen olyan mintha be lennék piálva. Amúgy ezt
kikérem magamnak…. Imrus! Te azt nem tudhatod, hogy milyen, amikor én bepiálok.
Nem is szoktam inni (eleget). Veled meg aztán pláne nem (dehogynem). </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na de ennek is vége. Nincs szesz.
Pedig a jó kis házi pálinkának párja nincs. Főleg ha tüskésbirne. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Második napot (szerdát) hajnali
5-kor vizeletadással kezdtem, mert vizsgálják a veseműködést is. Ha az kell,
akkor kelek, pisilek. Utána még lehet szunyókálni. Reggeli vizit elég korán, 7
óra magasságában van. Megismerhettem az osztályon dolgozó onkológusokat. Majd
reggeli, aztán, ebéd, aztán vacsora. Igazából nagy egetverő dolgok nem
történtek velem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel a sebészet és az onkológiai
kezelés között az alvásom szinte a nullával volt egyenlő, ezért kaptam egy kis
rásegítő szert és fájdalomcsillapítót is a feszítő érzésre. Szerencsére ezek
hatottak, így legalább ki tudtam magamat aludni, de azért éreztem a kieső
kialvatlan napok számát. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kaját nem kívántam, és szerdán
és csütörtökön is hánytam. Nem volt vészes, nem nagyon visel meg a hányás.
Valahol készültem is rá, mert az ember hall mindenfélét, illetve nagyon sok
film van, melynek az alaptémája a tumoros betegség. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szorulás is van, azt mondták a
nővérek, hogy a hányáscsillapító infúziónak van ilyen mellékhatása. Ja…., és húúú első nap van egy infúzió, melynek
hasmenés a mellékhatása, azonban van hozzá csípős injekció (bebökéstől
kihúzásig eszméletlen érzés) ami megakadályozza azt, hogy az embernek menjen a hasa.
Na szóval én már inkább trágár injekciónak hívom, mert valahogy feltörnek a
tudatalattiból az ocsmány szavak a hatására. Jujjjj, brrrrrrr… </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Időközben megjött az 1 kiló
aszkorbinsavam is, amit Pálmától kaptam, csak vízbe keverni és inni kell, ez a
dolgom. Edina lesz a szállító. Köszönöm Pálmi! Köszönöm Edina! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Munkahelyen rendeződött, hogy a
tavalyról maradt szabadságok, illetve a január februárra időarányosan járó
napokat is beszámolva majd március 1-től írassam magamat ki táppénzre a
háziorvosomnál. Az pont jó, mert a legközelebbi kezelés március 1-én kezdődik. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csütörtökön fél 12 után megkaptam
a zárójelentést, recepteket, igazolást. Igaz az utolsó flakon infúzióból még
kb. 2,5 óra vissza volt. Miután a kezelésnek vége lett, összepakoltam, közben
megjöttek Anyuék is. Elmentünk kiváltottam a paróka receptet. Mivel a hajamat
levágattam vállig érőre, de még mindig hosszú hajú lelkem volt, ezért egy
félhosszú parókát választottam az eredeti hajszínemhez nagyon közeli árnyalatot
(barnát) vörös melír csíkokkal. Nagyon dögös paróka, szuper jó fazonnal.
Gondoltam, milyen jó lesz majd amikor lelkileg le leszek eresztve és nem lesz
már hajam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Utána elmentünk a patikába,
kiváltottam a gyógyszer recepteket is, pár dolgot vásároltunk. A
hiperszuperságosbóóóótban találkoztam pálfiszegi falugondnokunkkal, Bettivel,
akivel annyira agyonölelgettük egymást, hogy csak na. Szuper jó volt találkozni
valakivel, aki nagyon örül annak, hogy láthat. És én is nagyon-nagyon örültem
neki, hogy találkoztunk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mire hazaértünk, annyira de
annyira fáradtnak éreztem magamat, hogy egy kis fekete gyümölcsökből készült
leves és egy gyors tusolás után az ágyamban kötöttem ki. De jó volt a
kényelmetlen ágy után a sajátom. A sajátom, amin már Enikőtől kapott fedőmatrac
várt, hogy kényelmesebben teljenek az ágyban töltött óráim.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-vWUGTngs78E/V5TbJoYv34I/AAAAAAAABjM/vDl9ZHdwZngkXQl2GpU3ctcc_sAzpmRagCLcB/s1600/12735965_1170786209613340_725702596_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-vWUGTngs78E/V5TbJoYv34I/AAAAAAAABjM/vDl9ZHdwZngkXQl2GpU3ctcc_sAzpmRagCLcB/s320/12735965_1170786209613340_725702596_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zumbalédik (Anna, Edina, Kati, Enikő, Pálmi és Marcsi) </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este aztán ismét Csonkahegyháton
zumba, ahonnan ismét kaptam szelfit az óra után a csajoktól. Annyira cukik,
kicsalogatták a könnyeimet megint.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Annyira jó ismét laptopról csetelni
a csajokkal, nem a telefonon nyomikolni a maxi ujjammal a mini betűket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este Tesóm is hívott Angliából,
jó két órát beszélgettünk, nagyon jó volt, kicsit rendbe tette mindkettőnk
lelkét, hogy halljuk egymást, mert az utóbbi időben e-mailben voltunk inkább
aktívak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jól elfáradtam, mert nagyon sok
minden történt velem a kezelések és hazaérkezésem napjain. Nem nagyon kellett
altatni. A jó puha és meleg fekvőmatracon úgy éreztem magamat, mintha egy nagy
puha óriás plüssmaci ölében feküdtem volna. Köszönöm Enikő!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hihetetlen barátaim vannak.
Önzetlenségből csillagos – nem ötös – hanem száztizenötösök. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerencsés ember vagyok, tele
hálával. </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-53569928238985327552016-02-15T22:24:00.000+01:002016-07-30T18:44:55.113+02:002016. február 11-15. csütörtök-hétfő<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csütörtök
hajnalban 1 órakor és fél 3-kor is megébredtem, mint minden éjszaka a kórházban.
Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, de mihelyst a csipáimon át megláttam a
szobám berendezését, azonnal visszaaludtam. Sikerült reggel fél 8-ig aludnom.
Ami egy kis hiányérzet volt bennem az a reggeli 5 órás ébresztő. Majd átáll a
szervezetem arra, hogy nem jön senki sem a hajnali órákban ébresztőt fújni. Nagyon jó lesz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Van egy
reggeli jelszónk Anyuval. Aki még az ágyban van, de hallja hogy a másikunk
sertepertél már a házban, egy kukurikút elkurjant. Ez ma reggelt is így
történt. Eleresztettem egy kukurikút, Anyu érkezett, redőnyt felhúzta és a
reggeli napsugarak szó szerint a hasamra sütöttek. Annyira jó volt. Meleg,
puha, életerősítő. Jól ki is használtam ezt a free szoláriumot így a télben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Reggeli
után akkora tettvágy volt bennem, hogy a mosott ruhákkal elindultam a fregoli
felé, kiteregettem, majd elmosogattam. Aztán körülbelül itt el is fogyott az
aznapra kiosztott erőm. De annyira jól esett a lelkemnek, hogy hasznos dolgot
csinálhattam. Nem éreztem magamat csírabikának (előszeretettel használom ezt a szót a dologtalan pasikra).
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyre
többen keresnek telefonon, messengeren, mert most, hogy hazakerültem ismét
megbolydult körülöttem a hangyaboly. Mindenki szeretne belőlem egy kicsit,
szeretnék tudni, mi van velem, mi is az a sztóma, hogy érzem magam, fizikailag,
lelkileg. Neki kell állni a blognak, minél előbb megírni, hogy olvashassák,
mert elfáradok a sok beszédben is. Neki is álltam, de nagyon lassan haladok.
El-elakadozom, mert túl közeli még minden, és nagyon friss. Azért lassan de
haladok. De még csak magamnak írom szövegszerkesztőbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pénteken
egy kis shoppingolásra indultunk Zalaegerszegre, mert a -14 kilóval kevesebb
testemről minden ruha leesett. Ha mást nem is, legalább egy farmert kell vennem
magamnak, illetve a kemós bőröndbe (mert nekem már ilyen is van) szerettem volna vásárolni pár dolgot, hogy ne kelljen folyamatosan a fogkefét, tusfürdőt és
hasonlókat folyamatosan ki és bepakolnom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este
meglátogatott Kati és Enikő, és felvázolták a jótékonysági rendezvénnyel
kapcsolatos dolgokat. Mondták, hogy kezd kiszélesedni a rendezvény, mert terjed
a hír a környéken, és egyre többen jelezték fellépési szándékukat. Közel 80 fős
fellépő gárdát emlegettek. Sőt Tibi is bejelentkezett a csajoknál, hogy lesz e
büfé a rendezvényen, mert ha hosszú lesz a műsor, biztosan jól esne az
embereknek, hogy valami frissítőt vehetnének magukhoz. Ha azonban már a
rendezvényre beköltözik a büfével, akkor az est befejezéseként szervezne egy
jótékonysági bált is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon vegyes érzelmeim vannak még mindig ezzel a
rendezvénnyel kapcsolatban. Szüksége van a településnek, hogy kulturális
rendezvény legyen, hiszen mindenki éhes a szórakoztató rendezvényekre, a
közösségben eltöltött időre. Ebből pedig egyre kevesebb van, ami tartalmilag
kielégíti az ember kulturvágyát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hihetetlen,
hogy ennyi ember szeretne segíteni. Ráadásul a csajok sütivásárt is szeretnének
tartani, hogy akik támogatni akarnak, sütnek sütit és azt a rendezvényen
kiárusítják. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Feldolgozni
nagyon nehéz mindezt, egy hatalmas lelki megpróbáltatás, hogy elfogadjam a
segíteni akarást. Igyekszem, hiszen már a kórházban szembesültem ennek a
programnak a megszületésével és gyermekcipőben való járásával, de az, hogy
egyre többen és többen lesznek a fellépők…. Huuuu, még szavakba foglalni is
borzasztóan nehéz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ami
azonban még MINDIG „zavar” az az anyagi oldala. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De kapom a tanácsokat közben,
hogy hét falunapot szerveztem Milejszegen, ahol nagyon sok ember szórakozott és
jól érezte magát. Most köszönetképpen nekem is szerveznek egy rendezvényt, és ekként fogadjam.
Meg, hogy gondoljak arra, hogy ez egy jó kis szülinapi rendezvény csak nekem,
és ne foglalkozzak az anyagi oldalával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És hogy
mindenki, aki már benne van a szervezésben, fellépésben, segítésben csak azt
szajkózzák, hogy megérdemlem. Hát nem tudom. Miért is érdemelném meg? Tettem én
annyi jót, vagy csak jót az életben, hogy ezt kaphatom? Miért én? Lesz mivel
megküzdenem április 9-ig, ugyanis akkor lesz a rendezvény. Hajrá Bea, trenírozd
magad. Lelkileg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A
sebészet utáni és a kemoterápia előtti napok mind ugyanúgy kezdődtek. Reggel 8
óra körül érkezett egy hölgy, Erzsike, hogy segítségemre legyen a sztóma
ápolásának, kezelésének, zsákjának cserélésében. Első alkalommal felvette az
adataimat, kitöltött egy csomó papírt és megkezdődött a gyakorlati része a
sztómazsák cserélésnek. Mivel nagy elánnal nekiálltam, teljesen meglepődött.
Mondta, hogy a sztómás betegek eleinte idegenkednek és félnek ettől az új
helyzettől, hogy a bélsár ürítése nem a megszokott és természetes kimeneti
nyíláson távozik. Nekem is nagyon furcsa, de nagyon szerettem volna minél előbb
elsajátítani a fogásokat, hogy ne kelljen másra utalva élni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán az első kemoterápiás kezelés előtt megtörtént az első bőrfelmaródásom is, attól nagyon megijedtem,
persze a látvány rosszabb volt a fájdalomnál. De aranykezű Andi is jött
segíteni (ő Milejszegen él és ápolónő a kórházban), és nagyon szépen elgyógyult
a sebem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anyu
minden alkalommal részt vett a művelet alatt, mert nem tudtuk, hogy a jövőben
szükség lesz e az ő segítségére. Jobb volt, hogy ő is velem együtt tanulta a
teendőket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ami aggasztott
a napokban, hogy eszméletlenül fájt a hátsóm, mert akkora nyomást gyakorolt a
tumor, hogy már a sírás környékezett. Pedig eszméletlenül magas a fájdalomküszöböm, de nehezen viseltem el ezt a nyomasztó érzést. Borzasztó. Folyamatos székelési inger, kb
10 percenkénti wc-re rohangálás, nyákos-véres cuccok távozása. Normális dolog.
Mondták, hogy ez előfordul. Ami ki akar jönni, jöjjön. Na de ennyire? Hogy
éjszaka sem csillapodik ez az egész? Alig tudtam aludni, ingerült voltam,
türelmetlen, kialvatlan, fáradt. Szegény szüleimmel is eléggé éreztetem ezt az
állapotot, nem tudnak nagyon mást csinálni, mint a nyomi lányukat elviselni, és
nem szólnak, hogy vegyek vissza kicsit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az öt
nap alatt sokan kerestek, azonban sokan csak telefonon hívtak fel, mert az
influenza vírus rendesen legyalázta az ismerőseimet is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Voltunk
Anyuval sétálni is a faluban, és hihetetlen, hogy üres kézzel indultunk és
felpakolva érkeztünk haza. Kaptam mézet, befőttet, lángost, narancsot.
Figyelnek rám, nyitottak felém, elláttak lelki és testi táplálékkal is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-189vOO2R8A8/V5IyWF4a7DI/AAAAAAAABi8/uoYJNTo_fyAufk3YWcNsgEQQVNo8QTOwgCLcB/s1600/hitemmel%2Bszerkesztett.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="132" src="https://1.bp.blogspot.com/-189vOO2R8A8/V5IyWF4a7DI/AAAAAAAABi8/uoYJNTo_fyAufk3YWcNsgEQQVNo8QTOwgCLcB/s200/hitemmel%2Bszerkesztett.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Köszönőkártya</td></tr>
</tbody></table>
Kiokoskodtam
a napokban azt is, hogy valahogy illene a sok fellépőnek megköszönni, hogy
fellépnek a hacacárén (amit én neveztem el így, sok embernek nemtetszését
kivívva ezzel). Egy kis köszöntő kártyára gondoltam, kézzel megrajzolva és
kézjegyemmel ellátva. Neki is álltam gyártani őket, mert április 9-ig hamar
elmegy az idő, és sokat kell rajzolni. Nagy örömmel alkottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hétfőn
az egyik egészségügyis ismerősömtől telefonon értesítést kaptam, hogy másnap –
február 16-án – ki vagyok írva már kezelésre az onkológián, 48 órásra, tehát
ennek megfelelően készüljek. Reggel vesznek vért, és ha a vérkép jó lesz el is
kezdik a kezelést.<br />
<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-5nTX__4PAZo/V5IwRMXL5HI/AAAAAAAABiw/y3jibLNBZgogX2uonsTDCtaW8Y30Bv9sACLcB/s1600/WP_20160215_14_18_22_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-5nTX__4PAZo/V5IwRMXL5HI/AAAAAAAABiw/y3jibLNBZgogX2uonsTDCtaW8Y30Bv9sACLcB/s320/WP_20160215_14_18_22_Pro.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Új frizurával</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon
jó, hogy megtudok mindent időben, mert lelkileg fel tudok készülni. <br />
Azért is jó, mert fogalmam sem volt arról, hogy mit takar egy ilyen kezelés,
milyen érzés lesz, hogy fog a szervezetem viselkedni mialatt az ereimbe folyik
be a „cucc”. Legalább erre, hogy milyen hosszúságú van kiírva, fel tudok
készülni. Bőröndöt ennek megfelelően pakoltam be.<br />
<br />
Aztán még a hétfői napon
meglátogattam a fodrászomat és a hátközépig érő hajamat levágattam vállig
érőre, illetve egy gyógynövényes festékkel egy kis színt is varázsoltunk a
kórházban agyongyötört hajamnak. Sokkal jobban éreztem vele magamat. Köszönöm
Timi!</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vegyes érzelmekkel feküdtem le,
nem tudtam mi fog velem történni a következő napokban. Emiatt és a szokásos
fájdalomtól és tünetektől az éjszaka aztán nem sokat sikerült aludnom.<br />
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-54521913056814322032016-02-10T21:53:00.000+01:002016-07-20T16:50:05.375+02:002016. február 10. szerda<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jókedvvel
ébredtem reggel, az 5 órás nővéri jó reggeltre, mert láztalan éjszakán voltam
túl. A nővérkéket megkérdeztem, hogy lehetne e, hogy az utolsó antibiotikumos
infúziót előbb bekössék, mint 8 óra, mert utána a szervezetem még igényel 1
órás fekvést, amire kicsit a hatása alól ki tudok jönni és lábra tudok állni.
Mondták hogy mindenképpen. Azért is gondoltam, mert ha mehetek ma haza – már
pedig mehetek, mert annak a feltételnek, hogy ha nem lesz lázam eleget tettem –
akkor ha lefolyik az infúzió 7 óráig, akkor 8-ra ismét „embernek” érzem magam.
Akkor meg jöhet a varratszedés, híd kiszedése a sztóma alól, zárójelentés és
hazamenetel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Így is
történt, infúzió már a reggeli vizitre lefolyt, így amikor közölték velem, hogy
mehetek haza, esküszöm, hogy ha nem lett volna fülem, körbevigyorogtam volna a
fejemet. Ennyire boldognak rég éreztem magamat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na de….
megint egy de. Mi lesz, ha otthon valami olyasmivel kell szembesülnöm, amit nem
tudok kezelni? Mileszhaaaaaaaaa??? Ezt nagyon gyorsan félre is söpörtem, mert
rájöttem, hogy nem stresszelünk előre olyan dolgokra rá, ami még csak a kapuban
sincs. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az
események pörögtek körülöttem. Kérdezték, hogy igénylek e otthoni háziápolást.
Ez azt jelenti, hogy egy alapítvány ápolója fog minden nap az otthonomban felkeresni és az
első időszakban mankóként fog mellettem lenni, hogy egyedül el tudjam látni a
sztómával kapcsolatos teendőket. Meg akartam minél előbb tanulni a
gyakorlatban, mert elméletben már megkaptam saját magamtól is az ötös
osztályzatot rá. Mondták, hogy érdemes, ezért kértem. Ez anyagilag nem került
semmibe, a TB támogatta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A
reggeli időjárás is elég érdekesen alakult. Elkezdett esni a hó. Hófehér
minden. És ahogy esett, olvadt is, elég latyakos lett a helyzet az utcákon. De
még ez sem vette el a kedvemet attól, hogy nagyon-nagyon kifelé állt a szekerem
rúdja a Hotel Hospital-ból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán
elérkezett az idő, amikor megjött a kötözős nővér, a sztómás nővér és a
sebészem. Zsák le, távtartó ki, varratok ki, új zsák fel. Elláttak még
információkkal. Sok szerencsét, és sikeres gyógyulást kívántak. A
zárójelentés is megérkezett. Egy példány nekem, egy általam aláírt a kórháznak.
Igazolás, melyet a munkahely felé kell leadni. Receptek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ennyi
mindenbe aztán jól megéheztem, mert előtte este nem kívántam a vacsorát, meg
nem is voltam éhes, hisz fincsi szalagos fánkot ettem egy kis lekvárral délután
négy órakor. Na persze a diétás nővér engedélyével, nem friss meleg fánkot. Azt
mondta, egyszer van egy évben húshagyó kedd, akkor egy fánkot engedélyez. És bevallom nagyon jól is esett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pont
mikor már annyira korgott a gyomrom, meghozták a reggelit is, mondták, anélkül
ne menjek haza, az még benne van az „árban”. A korpás kifli és a tea ennyire
még nem esett jól a műtét óta. A nagy falás alatt megérkeztek anyuék is, de
mondták, hogy reggelizzünk nyugodtan, kinn megvárnak a társalgóban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán
olyan történt, amit az elmúlt 17 nap alatt még nem láttam. 11 betegtárs volt
mellettem, de az, hogy egyikükhöz is bejött volna még egyszer elbúcsúzni az
orvosa, nem tapasztaltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hozzám
bejött a doktor úr. Megérdeklődte, hogy minden dokumentációt és receptet
megkaptam e. Örült, hogy megismert, és én is hogy őt megismertem. Na persze
kellemesebb lett volna, ha nem itt és nem így. Majd biztosított róla, hogy
nagyon erős vagyok és minden rendben lesz, bírni fogom a kezeléseket.
Megbeszéltük még egyszer, hogy február 16-án kedden reggel a pózvai onkológián
kell jelentkeznem a további teendőkért, és valószínű, hogy már kezelést is
kapok. Nagy kézszorítás. Persze én még poénosan benyögtem, hogy akkor még idén
két randi? Na persze szigorúan a műtőbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felvettem
a kabátomat, elbúcsúztam a betegtársaktól, majd a nővérektől is, hogy ennyi
ideig elviseltek. Főnővérrel nagy összeölelkezés, puszi-puszi. Nagyon
megkedveltem őket, persze volt, aki barátságtalanabb volt, de nem vagyunk
egyformák. Én igyekeztem mindenki felé barátságos lenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kinn
minden csupa-csupa latyak volt, vízátfolyások egy csomó helyen. Anyuval
elmentünk a gyógyászati segédeszköz boltba, kiváltottam a sztómazsákokat és a
pasztákat. Apu eközben becuccolt mindent az autó csomagtartójába. Szegény, mint
egy málhás szamár, úgy indult neki a parkolónak. Hazafelé még egy patikába is
beugrottunk, ahol a recepteket kiváltottuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A
hazafelé út annyira furcsa és idegen volt. Mintha évekig nem jártam volna
Zalaegerszeg és Milejszeg között. A könnyeim patakokban folytak végig az
arcomon, megszólalni nem tudtam, csak ittam be a látványt, azt, ami eddig
annyira természetes volt. Most hogy hazajöttömre hófehérbe öltözött a táj, nagyon ünnepélyesnek tűnt gyönyörű szép kis falum. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tódor
kutyám (fehér puli) olyan kitörő örömmel fogadott a kapuban, hogy alig tudtam a
járdán, az ajtó felé haladni. Ugrált, vakkangatott, és mosolygott. Esküszöm,
hogy mosolygott, a nagy fekete gomb szemei is mosolyogtak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A
házban aztán megint az idegen érzés. Mintha nem is az otthonom lett volna, újra
fel kellett térképezni mindent, hogy minden ott van e ahol volt, mielőtt január
25-én reggel elindultunk a belgyógyászatra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A
hivatal, ahol minden héten szerdán a háziorvos rendel, a házunkkal szemben van.
Mivel még rendelési időben hazaértünk, gondoltam gyorsan lejelentkezem a
háziorvosnál. Maszk fel, papírok kézbe. A váróban még sokan voltak. Kati is ott
volt vele akkora örömködésbe és ölelkezésbe fogtunk, hogy csak na. Volt, aki
csak a jaj Istenemet szajkózta egyfolytában, és volt olyan is aki csak csendben
elmorzsolta a könnyeit a szeme sarkában. Láttam és hallottam mindent. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Előre
engedtek, hogy menjek be minél előbb a rendelőbe. Doktor úr és Ella nagyon
meglepődtek, örültek neki, hogy hazajöttem és hogy jókedvű vagyok.
Megbeszéltük, hogy mivel van még előző évi szabadságom, azokat és a január februárra
időarányosan megjárókat venném ki, és majd utána szeretném magamat táppénzre
vetetni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Volt
olyan gondolat a fejemben, hogy majd két kemoterápiás kezelés között bejárok
dolgozni. Aztán a sebészeten, amikor már láztalan voltam, de az antibiotikumos
infúzió miatt még ott töltöttem 5 napot, elgondolkodtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elgondolkodtam
azon, hogy az a hely ahol dolgozom, és a stressz ami ott ér minket, kell e egy
gyógyuló szervezetnek. Vagy azt szeretném, hogy még rosszabb legyen a
helyzetem, még jobban töltsem a poharat meg, amiről most 17 nap alatt
valamennyit sikerült kilöttyinteni? Nem kellenek bele a cseppek, amivel ismét
megtelítődjön. Teljes fizikai valómmal, testestül, lelkestül, szőröstül (már
ameddig lesz) és bőröstül azon szeretnék lenni, hogy 100 %-ban a gyógyulásra
koncentráljak. Nem kell most semmi olyan, ami visszaránt. Nem. Ez az én
döntésem, a testem és a lelkem ezt igényli. Én, pedig most nagyon figyelek rá,
sokkal jobban mint eddig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nap
további részében aztán fürdés, teljes fertőtlenítés, finom házi ebéd, persze a
diétának megfelelően. Majd egy óra után lepihentem az ágyamba és nekiálltam
barátkozni a laptopommal. Mint aki még életében nem látott gépet. Nálam az,
hogy 17 napig nem érintek klaviatúrát eszméletlen nagy dolog. Nem vagyok
függő, de szeretem a kicsikét. Szeretek rajt filmeket nézni, zenéket hallgatni,
közösségi életet élni, érdekes oldalakat felfedezni, blogokat olvasni,
passziánszozni, és kijutós játékokat játszani. Na bumm. Ez van, igen, játszom
is rajt. Imádok egy bezárt helyiségből, házból vagy akárhonnan kijutni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szóval
barátkoztunk én és a lapitopim. Esetlenek voltak az ujjaim, kerestem a betűket.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na és a
tévé. Megértem ismét felfedezni. Gondoltam ők lesznek úgyis a barátaim, a fő
támaszaim a gyógyulás alatt. Bocsánatot kértem tőlük, hogy elhanyagoltam őket.
De szerencsére nem haragtartóak, tették a dolgukat, szórakoztattak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nap
folyamán voltak már látogatóim is, akik azt hitték, már régóta itthon vagyok. Persze
ez nem csoda, hiszen állandóan mondták, hogy ekkor és ekkor jöhetek haza, az infó meg ment kifelé. Én
sem tudtam követni, hogy mikor jöhetek haza, nem hogy más. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Telefonon
lebeszéltem Timivel, hogy levágja a hajamat, mert valahogy a hátközépig érő
hajam annyira tönkre ment a két és fél hét fejtetőre szorosan felgumizástól,
hogy hihetetlen. Hétfőn birkanyírás. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p> </o:p> </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De a
legfontosabb a napban, hogy itthon lehetek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Otthon,
édes otthon.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-40JKDS0KJbQ/V4-NJGaNxhI/AAAAAAAABic/y2PEMSEykZI_JELJbQS-SNPj0sgYE2uEwCLcB/s1600/Home_Sweet_Home.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://2.bp.blogspot.com/-40JKDS0KJbQ/V4-NJGaNxhI/AAAAAAAABic/y2PEMSEykZI_JELJbQS-SNPj0sgYE2uEwCLcB/s400/Home_Sweet_Home.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-46155749325866014922016-02-09T23:07:00.000+01:002016-07-20T13:05:22.702+02:002016. február 8-9. hétfő-kedd<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hétfő
hajnalban ismét igyekeztem gondolatban hazajutni. Érdekes módon el is jutottam
hazáig, a hidunkra jártunk autóval, kiszálltam az autóból, de a kapu kilincsét
nem tudtam lenyomni, hogy bejussak. Hiába próbáltam, nem ment. Abban a
pillanatban felébredtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Furcsa,
hogy még gondolatban sem tudok hazaérni. Biztos ennek így kell lennie, valami
oka van annak, hogy még a kórházban kell eltöltenem pár napot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Edinának
reggel ecsetelem, hogy a milejszegi csajok micsoda rendezvényszervezésbe
kezdtek, de bevallotta, hogy ő is tud róla, de megígértették vele, hogy nem
mondja el. Írtam neki, hogy remélem ez csak egy sima egyszerű kulturális műsor
lesz mindenféle anyagi javaktól mentes. Mert nem tudok megbékülni azzal a
gondolattal, hogy pénzt adjanak az emberek a gyógyulásomra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igen,
tudom. Nem egyszerű, mert a betegszabadság illetve a táppénz csak a fizetés
töredéke. A gyógyuláshoz szükséges táplálék kiegészítők, vitaminok, egészséges
élelmiszerek, gyümölcslevek nagyon sok pénzbe kerülnek. Mellette még az előre
nem látható kiadások. Emellett ugyanúgy ki kell fizetni a számlákat, mert azzal
hogy valaki beteg lesz, nem mentesül az alól, hogy megússza a kötelezően fizetendő
dolgokat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De ez
számomra akkor is nagy terhet jelent. Nem kívánom senkinek sem azt az érzést,
amit ezzel kapcsolatban érzek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az
antibiotikumtól egyre jobban úgy érzem magam, mintha be lennék állva, mondtam
is az orvosomnak. Azt mondta ez a bónusz, csak nekem, csak most. Kérdeztem hogy
esetleg ettől lila mókusokat láthatok e, de szerinte azt csak a morfiumtól
lehet. Ettől minimum rózsaszín egereket. Vicces egy pasi, és valahogy sokkal
jobb, ha van min nevetnem. Mert a nevetés gyógyít, ez köztudott. Köszönöm doktor
úr! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindeközben
a nagy infúzió és algopyrin kombótól a májfunkciós értékeim elmásztak a fenébe.
Két + -os eredménnyel büszkélkedhettem. Hogy a fenébe fogom én ezt
visszatornázni a normál értékhatárba, fogalmam sem volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kérdeztem
is erről Marcsit (az ismerős nővért), és felvilágosított, hogy Enikő barátnőmet
kérjem már meg, hogy a saját sajtolású máriatövismagolajukból (<a href="http://www.gocsejiolaj.hu/" target="_blank">Göcseji extraszűz 100%-os olajok</a>) küldjön be nekem a kórházba és kezdjem el reggel
éhgyomorra inni. Tuti hatásos lesz, mert a férjének is rengeteget segített. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Gyorsan
intézkedtem is, hogy minél előbb a kezembe legyen egy üveggel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kedd
reggelig megúsztam láz nélkül. A viziten azt az ígéretet kaptam, ha nem lesz
lázam, és másnap reggel lefolyik az utolsó infúzió, akkor megkapom a
zárójelentésemet, kiszedik a varratokat és a távtartót a sztóma alól, és
elhagyhatom a kórházat. Közölték, hogy kapok egy receptet, amin 30 napra való
vérhígítót írnak fel, nehogy trombózist kapjak. Szuper, ezért aztán estére meg
kell kérnem az ápolónőt, hogy mutassa meg hogy kell beadnom magamnak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-RgQ2aiirwa8/V4qjVvsDKdI/AAAAAAAABiI/51zyERlGongU-16btUi42M-GxsSQ1ateQCLcB/s1600/one-possible-path-1354605.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-RgQ2aiirwa8/V4qjVvsDKdI/AAAAAAAABiI/51zyERlGongU-16btUi42M-GxsSQ1ateQCLcB/s320/one-possible-path-1354605.jpg" width="225" /></a>A
sztómás nővér is el fog látni recepttel, amin a sztómazsákok és paszták
kerülnek felírásra. Ezeket a gyógyászati segédeszköz boltban tudom kiváltani.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kapok
még receptet, amin nutridrink tápszert írnak fel, mert a vérképem eléggé
összerottyant és a kálium szintem is a béka segge alá került. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ennyire
közel nem éreztem még a hazamenetel lehetőségét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Remélem
az utolsó éjszaka ebben az etapban a sebészeten!<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jó
éjszakát! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-87547555811878702862016-02-07T22:21:00.000+01:002016-07-16T21:05:17.710+02:002016. február 6-7. szombat-vasárnap<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-PtuFFr06FtI/V4pIab5TBAI/AAAAAAAABh4/LrRQavNAjNc_VUzPUyzDwkpPiLPDyWAqgCLcB/s1600/sky-1361989.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://1.bp.blogspot.com/-PtuFFr06FtI/V4pIab5TBAI/AAAAAAAABh4/LrRQavNAjNc_VUzPUyzDwkpPiLPDyWAqgCLcB/s320/sky-1361989.jpg" width="320" /></a>Éjszaka
megpróbáltam Pálma által ajánlott agy áthullámozást :) . Ha haza nem is sikerült
vele eljutnom, de annyira ügyesen áthullámoztam az agyamat, hogy eljutottam a
szőlőhegyünkre, ahol a kinti padon ülve egy napszemüvegen keresztül, a
tejszínhab alakú felhőket szemléltem és még a madarak csicsergését is
hallottam. Utána meg a horvát tengerparton, Dramaljban jártam, ahova nyaralni
járunk egy baráti társasággal. Éreztem a talpam alatt az apró kavicsokat,
hallottam a tenger morajlását. Hihetetlen érzés volt. Annyi energiát kaptam ettől, hogy egy félmaratonnal is <o:p></o:p></div>
megbirkóztam volna. Ne nem futva, csak
sétálva. <br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A
hétvége elég nyugodtan telt. A kórteremben csak hárman feküdtünk, két ágy kiadó
volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Láztalan
voltam, látogatók kérésemnek megfelelően nagyon kevesen voltak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben
elővettem a Titkos kert színező könyvet is, amit Marcsitól kaptam egy doboz
színes ceruza, faragó és radír kíséretében. Valahogy most nagy kedvet éreztem
hozzá, hogy elmerüljek a színek világába. El is kezdtem egy dupla oldalas
gyönyörűséget. Bár a fenekem egyre jobban lüktetett, de kértem ülőgyűrűt
(ez egy középen lyukas körpárna), a látogatók részére kitett kisszékre (én csak
fejőszéknek hívom) tettem, arra ültem, és az ágy végéről levett lázlaptartóra
tettem az ágyon a könyvet. A színek a hatalmukba ragadtak és órák hosszan
árnyékoltam a titkos kert egyik szegletét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő
írta, hogy sokan megállították a macskura buliban, és a faluban is, hogy
érdeklődjenek felőlem. Nagyon jól esik. Sokan lehet, hogy tolakodónak vélik,
vagy vélnék, azonban nekem ebben egyáltalán nincs ilyen érzésem. Nagyon jól
esik a lelkemnek minden bátorító és együtt érző üzenet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bár ezzel együtt érezni
igazán az tud, aki egy ilyen betegséggel megküzdött és felgyógyult belőle, vagy
épp benn van. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Gyertyaszentelő
ünnepére a milejszegi templomban a gyönyörű nagy karácsonyfák ma lebontásra
kerülnek. Ott dolgozik a jól megszokott kis csapat. Hiányoznak, hiányzik a
légkör, a templom megnyugtató hangulata.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben Anyuék
is megjöttek, hoztak finom hazai menüt, mert a kórházi valahogy nem nyerte el a
tetszésemet. Aztán váratlan hírrel szolgáltak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ildikó
ötlete alapján Kati és Enikő, Ildikóval együtt jótékonysági rendezvény szervezésébe kezdett a
részemre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ildikó
kisfia agydaganattal küzdött, de sajnos 2013. őszén ezt a csatát elvesztette.
Amikor ő Szombathelyre járt kemoterápiára, nekik is szerveztek egy jótékonysági
rendezvényt, és az nekik hatalmas segítséggel szolgált. Mind lelkileg, mind
anyagilag. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hogy
ezt a hírt én, hogy fogadtam? Nem könnyű rá szavakat találni. Be kell
vallanom, hogy lelkileg engem teljesen paccsra vágott. Jól kibőgtem magamat.
Majd mondta Anyu, hogy a lányok nem engedélyt szeretnének tőlem kérni, mert azt
tőle kértek és megadta nekik, hanem csak hogy a puszta tényeket közlik velem
az ő tolmácsolásában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Üzenték,
hogy kik fognak fellépni, és egy kis családias hangulatú tavaszváró rendezvény
lesz. Semmi extra dologra ne számítsak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miért vágott teljesen paccsra? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Először azért mert miért pont nekem? Sok betegséggel küszködő ember van
még a faluban, biztos sokaknál kivágja a biztosítékot, hogy mások jobban
rászorulnának egy ilyen rendezvényre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Másodszor
egy ilyen jellegű rendezvény nem kismiska. Ezt megszervezni, lebonyolítani.
Tudom, pár rendezvényt szerveztem, lebonyolítottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán,
hogy milyen önzetlen barátaim vannak. Ez annyira elérzékenyített, hogy percekig
szóhoz sem jutottam, ami nálam nagy dolog. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Negyedszer
az villant be, hogy ha jótékonysági, akkor annak pénzügyi vonzata is van. És én
nem szeretném, hogy az emberek a kevés megélhetésükből engem támogassanak. Soha
nem voltam olyan, aki másoktól várja a pénzügyi segítséget. Addig nyújtózkodtam
amíg a takaróm ért. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő
mondta, hogy majd másnak is szerveznek programot, de mivel nekik én vagyok a
barátjuk, ezért én vagyok az első, akinek ezt megteszik. Hihetetlen.
Felfoghatatlan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azt
hiszem a lelkemet erre treníroznom kell. Most azt kell erősítenem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tizennegyedik
éjszakámra készülök a kórházban. Holnap ismét egy új hét kezdődik .<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-51969532787797923802016-02-05T21:17:00.000+01:002016-07-15T14:08:16.723+02:002016. február 5. péntek <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel az előző este belázasodtam,
az infektológiai osztály főorvosa ismét megvizsgált, majd leállított az előző
antibiotikumról és másikat írt elő. Ezt naponta négyszer fogom kapni. Reggel,
délben, este és éjfélben. Szuper. Főnővér szavaival élve vénás kegyszer. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A sajnálatos hír azonban az, hogy
ezt infúzióban fogom végig kapni, tehát innentől kezdve ismét öt nap, amit
tuti, hogy el kell töltenem a sebészeti osztályon. Elvileg az utolsó infúzió
szerda reggel esedékes. Na bumm. Már beletörődtem, csak múljon el. Az infúzió
mellett kúraszerűen algopyrint is írtak elő. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délelőtt Anyu kontrollvizsgálatokon volt, így Apuval bandáztunk a társalgóban. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kora délután aztán elkezdett
felfelé szökni a hőm, igaz 37,9 volt, de az elmúlt napokban ennek mindig rossz
vége lett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elkezdtem az ismerőseimet
lemondani, akik nap, mint nap látogattak és tartották bennem a lelket, hogy ne
jöjjenek, mert nem szeretném megfertőzni őket, és nem szeretnék semmit sem
elkapni. Egyre nagyobb az influenzajárvány, tehát nem hiányzik még valami
plusz. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kértem közben arcmaszkot is,
hogyha mégis valaki betéved hozzám, megvédjem magamat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
A sebészem mondta, hogy hétvégén
ügyeletes orvos lesz, ne aggódjak, hogy nem tudok hazamenni, majd bandázunk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pálma délután a szöktetésemet
tervezte, de lebeszéltem róla, hogy jó helyen vagyok. Úgyis annyira
rástresszeltem a hazamenetelre, hogy csuda, és tuti hogy az sem tett jót, hogy folyamatosan
olyant akartam, amire a szervezetem még nem volt felkészülve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pálma ezután mondta, hogy
csináljam a következőt: szem becsuk, otthont elképzel és intenzív agy áthullamozás folyik akkor. Gondoltam éjjel
mindenképpen kipróbálom ezt a jó kis módszert, mert bevallom, megtetszett. <o:p></o:p><br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-rlMOXn183W8/V4jIAW4NYCI/AAAAAAAABhc/tT44x5E6vVULp-YrNBANOGjuh7Ja-bYxQCLcB/s1600/brain-in-hand-1312350.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://1.bp.blogspot.com/-rlMOXn183W8/V4jIAW4NYCI/AAAAAAAABhc/tT44x5E6vVULp-YrNBANOGjuh7Ja-bYxQCLcB/s320/brain-in-hand-1312350.jpg" width="320" /></a>Amit aztán magamban skandáltam a következő, általános mondókám volt: Ide figyelj Szekér Bea!
Komolyan el kell veled beszélgetnem. Az, amit teszel, nem válik a javadra,
lehúzod csak magadat és depressziós, és hisztis picsa leszel. A feladat a
következő. Felvértezed magadat, ellene mész annak a hülye fejednek, amelyik
most nyom a posványba. Előszeded az összes pozitív gondolatodat. Szépre és jóra
gondolsz csak. Hogy minden tökéletes lesz. Csak így lehet. Más alternatíva
nincs. Csak ez. Remélem, összekapod magad és felülemelkedsz a keserveiden, a
bánatodon és minden negatív gondolatodon.... <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szép
gondolatok, és hasznosak. Fontos a pozitív gondolkodás. Ajánlom ezt
mindenkinek, nem csak azoknak, akik betegséggel küzdenek. Néha nem árt megmosni
a saját fejünket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem túl
sok eseménnyel teli nap volt, de megvolt. Eggyel kijjebb vagyok. Láztalan este.
Ujjé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Milejszegen
macskura mulatság van, a piszkos életű barátaim nem küldtek pálinkázó szelfit…. <o:p></o:p></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-53640987085207009492016-02-04T22:36:00.000+01:002016-07-10T14:03:21.214+02:002016. február 4. csütörtök<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az éjszaka szinte alig aludtam.
Azonban ez most számomra jót jelentett, mert láztalanul töltöttem el az éjjelt.
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel az előző nap délben volt
utoljára lázam, így a reggeli vizitkor az orvosom azt mondta, hogy akkor
pénteken hazamehetek. Egy másik orvos a szombati hazamenetelről biztosított. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Akkor itt van. Nem messze, de jó.
Olyan virgonc lettem ettől a hírtől, hogy egyszerre észrevettem, hogy még a nap
is szebben süt be a sárgára festett kórterem ablakain.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mikor a másnapi hazamenetel
lehetősége felmerült, Anyunak telefonáltam, hogy mivel hamarosan vihetnek haza,
ne jöjjenek ma látogatóba, pihenjenek kicsit, hisz minden nap jöttek eddig. Folyamatos készenlétben voltak. Mellette
még a saját nyűgjük, az otthoni teendők. Lelkiismeret furdalásom volt emiatt,
hogy szegények élvezhetnék a nyugodt otthonlétet, ehelyett engem kell nekik
gardírozni. Meg is beszéltük, hogy nem jönnek, ha valami változás van, akkor
hívni fogom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel elég eseménytelennek
látszott a nap, és az éjszaka sem aludtam, a délutánt alvással töltöttem el.
Amikor aztán fél 6 előtt megébredtem, alig tudtam az ágyon odébb moccanni, latyak víz
voltam, majdnem elégtem, de mégis vacogtam. Kezdődik! Megint kezdődik! Nem hiszem
el!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lázmérőt, míg elvettem az ágy
melletti szekrény tetejéről egy örökké valóságnak tűnt. Lázmérés. 39,1. A
másnapi hazamenetelt ismét elbuktam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Csengettem a nővéreknek, jöttek, hoztak lázcsillapító injekciót, hogy minél
előbb megszabaduljak ettől a forróságtól. Mondták, hogy figyeljem továbbra is,
és ha lement 36,5-re akkor ismét csengessek, jönnek és akkor az ágyneműt is kicserélik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
Aztán kétségbeesésemben
elkövettem egy nagyon nagy butaságot. Ebben a lázas állapotban telefonáltam
Anyunak, hogy sajnos nem mehetek haza másnap, és annyira elesettnek érzem
magamat, hogy ráadásul még azt is a nyakába zúdítottam, szerintem ebből a kórházból a rohadt életben nem megyek én már haza soha. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csak bőgtem, mint akinek a tyúk
elvitte a kenyerét. Hogy lehetek ennyire önző, hogy csak magamat sajnálom.
Milyen lehetett nekik ezt megélni. Borzasztó. Kegyetlen. Nem elég, hogy magamat
lelkileg leamortizáltam, de azt hogy Anyut és Aput is, ezzel a kijelentésemmel
a mélybe löktem, megbocsájthatatlan. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Abbahagyhatatlanul itattam az
egereket. Annyira elveszettnek éreztem magamat, hogy még hányszor kell ezt az
érzést megélnem. Mikor fog már elengedni ez a láz, mikor nem rontja tovább az
állapotomat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szobatársak ismét csak
folyamatosan vigasztaltak. Nem hagyták, hogy még jobban magam alá kerüljek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A láztól, illetve a beadott
lázcsillapítótól szépen álomba sírtam magamat. Mire megébredtem, annyira hideg
verítékes volt a testem, hogy akkor meg attól ijedtem meg. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
36,0. Ismét csengettem a
nővéreknek, azonnal jöttek. Megparancsolták, hogy menjek tusolni és vegyek
száraz tiszta ruhát, ők addig a teljes ágyneműt kicserélik, mert egy latyak víz
volt minden. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valahogy mintha kicseréltek
volna, hogy a langymeleg víz alatt megtisztultam, és tiszta, friss ágyneműbe fekhettem
vissza. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben a vizeletvizsgálat is
negatív eredményt hozott. Hihetetlen, hogy mi a fene lehet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Következő mérésnél 8 óra előtt, már megint
36,9. Pedig alig telt el még a tusolás óta negyed óra. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben meghozzák az esti
antibiotikumot is, bekötik az infúziót. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="text-align: justify;">Megint egy hullámvasúton töltött
nap. </span><br />
<span style="text-align: justify;"><br /></span>
<span style="text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-UC-dPeZ0nUg/V4I24ZqO5qI/AAAAAAAABhM/pmRJzRXXjLQOu03TWDrU2Zo5gdPgGTCbQCLcB/s1600/Enik%25C5%2591%2Bszeretethimnusza.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-UC-dPeZ0nUg/V4I24ZqO5qI/AAAAAAAABhM/pmRJzRXXjLQOu03TWDrU2Zo5gdPgGTCbQCLcB/s640/Enik%25C5%2591%2Bszeretethimnusza.jpg" width="450" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Enikő által szerkesztett Szeretethimnusz</td></tr>
</tbody></table>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-36412064622874206912016-02-03T23:11:00.000+01:002016-07-10T00:43:55.707+02:002016. február 3. szerda <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A mai reggelen elég vegyes
érzelmekkel ébredtem fel. Biopszia. Mintavétel a tumorból.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A vastagbél tükrözés folyamán
ebből nem éreztem semmit sem, de valahogy most úgy érzem, hogy
fájdalommentességből, ez nem az én napom lesz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A reggeli vizitnél közölte az
orvosom, hogy akkor kapok egy beöntést az alsó, leválasztott bélszakaszba, majd
utána a sebészeti szakrendelésre fognak átvinni. Ismét kerekesszék, és
betegtologató. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A vizit után jött az egyik fiatal
nővér, hogy elvégezné a beöntést. Azonban az egyik betegtársam épp tusolt a
fürdőben. Így a folyosó végén lévő üres kórterem fürdőjébe mentünk. A nővérke
elvégezte a dolgát, majd én is az enyémet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán visszabattyogtam a
kórterembe, de ott már várt a kerekesszék. Így a hálóingen, zoknin, papucson,
köntösön és takarón kívül már nem volt más lehetőségem, hogy magamra kapjak valamit. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Még gyorsan a telefont a zsebembe
tettem, gondoltam, hátha szükségem lesz rá. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindenféle menekülő útvonalon
megérkeztünk a sebészet járóbeteg részlegére. Az utolsó ajtó előtt hagyott az
alkalmi utaztató partnerem. A sebészet folyosóján én még annyi beteget, ami
akkor volt, soha nem láttam. Észrevettem ismerős arcokat is, de elfordították a
fejüket. Bár én sem kerestem senkivel sem a szemkontaktust. Pőrének és
elesettnek éreztem magam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A betegkísérő bevitte a
beutalómat az asszisztenshez. Majd kiszólt, hogy ne üldögéljek kinn egyedül a székben,
menjek be a vizsgálóba. A betegkísérő közben visszament a sebészetre, egy újabb
beteget kísért az útjára. Mondta, hogy várjam meg, majd jön értem. Mégis? Hova
mentem volna én azzal a székkel egyedül? Egy akkora monstrum volt, hogy meg sem
tudtam volna mozdítani az éppen aktuális erőmmel. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A rendelőben beszélgettünk az
asszisztenssel, majd nemsokára megjött a sebészem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valahogy a vizsgáló asztal a
proktológián nem nyújtott túl barátságos és kényelmes látszatot. Levetettem a
köntösömet és az asztalra kellett feltérdelni. Könyököt minél közelebb a térdhez
tenni. Ezt a kiszolgáltatott testhelyzetet. És akkor még nem is gondoltam, hogy
pillanatok alatt ez az érzés el fog múlni, mert egy másfajta érzés borítja el a
testemet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Menet közben éreztem, hogy kezd a
testhőm feljebb kúszni, izzadtam, mint egy ló. Majd a doktor úr mondta, hogy
megkezdi a mintavételt. Elég kellemetlen, sőt mondhatni túlságosan is borzalmas
volt. Több mintát is vételezett. Amíg tartott a biopszia, a könnyeim és az
izzadságom csak úgy csöpögött a nejlonnal borított vizsgálóasztalra. Számomra
óráknak tartott a vizsgálat, azt hittem soha, de soha nem ér véget. Annyi erőm
sem maradt, hogy lekászálódjak a vizsgálóasztalról. Úgy segítettek le közös
erővel. Majd a székre ültettek. Az asszisztens kérdezte, hogy ki tudok e menni,
beleülni a kerekes székbe, de csak tekerni tudtam a fejemet, hogy nem. Még
mindig patakokban folytak a könnyeim. Abban a pillanatban nem éreztem azt, hogy
nagyon „bírnám” a megkedvelt orvosomat. Na persze tudom, ő csak a munkáját
végezte, és valószínű, hogy másnak sem egy leányálom egy ilyen vizsgálat. De
valahogy a láz és a kiszolgáltatottság a lelkemnek nem engedte, hogy
megnyugodjon.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az asszisztens ki szeretett volna
menni a kerekes székért, de az orvosom mondta neki, hogy mégis ő a férfi majd ő
betolja. Átsegítettek a kocsiba, a lábaimat feltették a lábtámaszra és még be
is takargatott az orvosom. Nagyon kedves volt, mert még a folyosóra is kitolt.
Kétszer kérdezte meg, hogy ahol leállította velem a kocsit, megfelel e nekem.
Bólogattam csak, hogy jó lesz és biztatott, hogy biztosan siet a kísérőm vissza
értem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közel fél órát vártam a folyosón
a sajnálkozó tekintetek között. Annyira megalázó dolog, hogy szerencsétlenül
ott vagy hagyva egy folyosón, az influenza járvány idején, köhögő tüsszögő
emberek között, én, aki a lázzal harcolok most, hogy minél előbb elhagyjon, és
hazamehessek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindeközben szerencsémre a
messenger jó szolgálatot tett. Kapaszkodtam Edina és Joli szavaiba, és fel sem
néztem a telefonból. Észre sem vettem, amikor a betegtologató megérkezett, csak
amikor megmozdult alattam a kocsi, hogy akkor megyünk vissza a sebészetre. Fél
10-re vissza is értem. Hajrá, éljen. Be a paplan
alá minél előbb, be a biztonságba, ahol a sebeimet tudtam nyalogatni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Reggelig már 3 antibiotikumon
voltam túl, amit infúzióban kaptam. A vénáim egyre jobban adták meg magukat.
Szörnyen néztem ki a kék és lila foltokkal, melyek aztán átváltottak zöldbe
majd sárgába. Volt véraláfutásom is. Estére várt egy újabb adag. Ha láztalan
leszek reggelig, akkor gyógyszeres formában befejezhetem a kúrát az otthonomban.
Egy kis fény a mai napban. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezen a napon éreztem eddig magamat
a legjobban megtörve, a tükörbe belenézve egy csapzott, beteg embert láttam.
Most vettem észre magamon, hogy a felsőtestem hozzáfogyott az alsóhoz.
Előkerültek a vállcsontjaim. Fájt a csípőlapátom, ahogy a jobb oldalamon
feküdtem az elmúlt napokban. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délben aztán az elmúlt napokban
megszokott érzés uralkodott el rajtam. Égtek a szemeim, rázott a hideg, majd
megfagytam a közel 26 fokos kórteremben. Mivel már kiadtak az ápolók egy
lázmérőt saját használatra, hogy tudjam mi a helyzet, ismét lázat mértem. Nem
csalatkoztam ismét a megérzésemben. Vizelet mintát is kellett adnom. Most már
aztán tényleg mindent megnéznek. Azonban ha minden negatív, azt mondták, lehet,
hogy a tumortól van a láz. Miért is ne? Egyre jobban leeresztek. Most már a
béka segge alatti tavirózsalevél alatt vagyok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-rLK8bRb6Nho/V4D5jRk9bxI/AAAAAAAABg8/GhyIphodWyMi7GVTwgc5cXqSgqBjk1uHgCLcB/s1600/dandelion-1213172.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-rLK8bRb6Nho/V4D5jRk9bxI/AAAAAAAABg8/GhyIphodWyMi7GVTwgc5cXqSgqBjk1uHgCLcB/s320/dandelion-1213172.jpg" width="198" /></a><o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nap folyamán végig a lányok
(Enikő, Edina, Pálmi) tartották bennem a lelket. Imrus is hív a nagy Európa valamelyik
autópályájáról, szép zöld kamionjából.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben Rozsé atya is keres
telefonon. Valahogy ő folyamatosan megérzi, mikor van szüksége a lelkemnek egy hatalmas
adag támogatásra. Mondta, hogy az interneten megnézett egy sztóma műtét videót,
és én egy hős vagyok, nehogy már a láz kibabráljon velem. Hihetetlen, valahogy
egy kicsit lenyugodtam. Tudom igaza van, mindig igaza van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pálmi délután be is futott
hozzám, mindenféle csodaszerrel. Zavarban jöttem, mint egy elsőrandis kislány. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Menet közben akkora herpesz jött
a felső ajkam szélének egészére, mint egy nagy botanikus kert. Kirügyeztem.
Feszít, fáj, viszket. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyre reménytelenebb képet
festek. Ismét durván magam alá kerülök. Bosszúság van bennem, hogy miért nem
mehetek haza? Legfőképp a testemre, hogy nem úgy működik, ahogy én azt
szeretném, és ahogy én az agyamba diktálom a nagy tervet a gyógyulásomra. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Minden porcikám bevette már a
kórház szagot, folyamatosan büdösnek érzem magam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csak ebből másszak ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szobatársak vígasztalnak, hogy
ne csüggedjek, egy láz nem győzhet le. Nagyobb harcot vívok most. A műtét utáni
pillanatokat kisujjból kiráztam. Nem adhatom fel most. Annyira, de annyira jó
betegtársak, Istenhívők, így egy nyelven és egy érzéssel vagyunk a kórteremben.
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délután azt az információt kaptam,
ha az éjszaka és másnap nem lesz lázam, akkor pénteken eltávozhatok a Hospital
Hotelből. Viccesen már ennyi éjszaka után csak így emlegetem a kórházat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kínomban már viccelődöm,
hülyeségeket beszélek, hogy az agyamat tereljem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ma Józsi és Rozika is
meglátogattak, mennek vissza dolgozni, most sokáig nem látom őket, de tudom,
hogy folyamatosan fogjuk a kapcsolatot tartani. Egy nagy táska mindenséget
hagynak az ágyam mellett. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valahogy a lelkemet kell
treníroznom, hogy meg kell tanulnom elfogadni dolgokat. Soha életemben nem azt
lestem, hogy esetleg másokat kihasználva kapjak dolgokat. És az, hogy most a
sok önzetlen embertől, annyi de annyi mindent kapok. Emiatt is folyamatosan
küzdök a könnyeimmel. Edina kiadja ezt házi feladatnak, mert ezt a leckét meg
kell tanulnom, tanulni elfogadni, nem mindig adni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A mai napon annyiszor elolvastam
a Szent Pál Szeretethimnuszát, hogy megfogalmazódott bennem, hogy ebből fogok
idézetet varratni magamra, miután meggyógyulok. Csak még ki kell választanom.
Edina ezt a részt is megtalálta, „…hitemmel elmozdíthatom a hegyeket…”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikővel aztán este 9 után már
arról csevegünk, hogy a pénteki macskurabálba (ez a neve nálunk a húshagyó
keddi mulatságnak) lesz e protekcióm az első hely elnyerésére, ha elmegyek és beöltözök
kórházi betegnek koszos hajjal, hálóingben, infúziós állvánnyal és tele
sztómazsákkal. Biztosított róla, van az a pénz.
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben eszembe jutott Csabi
kollégám kérdése is. Most ha valaki a seggemre akar csapni, akkor azt hol
tegye? A válaszomtól azt hiszem, akik ismernek nem fognak meglepődni. Hátul, de
szellenteni elől fogok…. De hiányoznak a poénjai, meg a beszólásai. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A mai napot végigpörgetve ismét
az érzelmek hullámvasútvonalán utaztam. Voltam benne nagyon mélyen, aztán a
kezemet fogva rángattak ki a posványból amiben tapicskoltam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nap végére már viccelődni is
tudtam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kórterem létszáma 5 fő,
telt ház. Mindenki szuszog, van aki horkol, nekem meg nem jön álom a szememre
(aha tudom mi jön ezután… mi juthatna ilyenkor az eszembe…). Imádkozom, hálát
adok, kérek, beszélgetek a jó Istennel. Mert tudom, hogy velem van, nagyon
közel hozzám, és kitüntetett figyelemmel irányítgatja a sorsomat, hogy a
gyógyulás útjára terelgesse a gondolataimat és a lelkemet, majd ezeken
keresztül a testemet is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="text-align: justify;">ÁMEN! </span>Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-26880749504650130522016-02-02T21:51:00.000+01:002016-07-03T22:16:04.302+02:002016. február 2. kedd<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A reggeli vizit alkalmával
kiderül, hogy a mai napon nem mehetek haza. A délelőtti órákban ultrahang és
röntgen vizsgálatokat írtak elő. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mialatt a vizsgálatokra vártam,
megérkezett Andi, akit a főnővér kért meg, hogy a sztómával való kételyeimre válaszokat
adjon. Kérdeznem sem kellett, mert elmondta, hogy neki milyen érzés volt
ugyanaz, mint amin én most keresztül megyek. De nyugodjak meg, a szervezetemnek
meg kell szokni, hogy most a végtermék előbb eltávozik és máshogy működnek a
dolgok. Majd megtanulom, hogy ezzel is lehet együtt élni, és kell is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kicsit könnyebb lett a lelkem,
mert mégis más olyantól hallani tanácsokat, aki ugyancsak sztómával él, mint
azoktól akik tanultak róla. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A sztómás nővér a tegnapi nap
látogatott meg először, ugyanis a zsák cserét, amíg a kórházban vagyok, ő fogja
elvégezni. Minden reggel jön, megnézi, hogy aktuális e a csere, vagy maradhat e
még egy napot. Folyamatosan mondja, hogy mit csinál, hogy rögzüljenek az én
fejemben is. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Majd a reggeli viziten
elhangzottaknak megfelelően elvittek kerekes székben ultrahangra és röntgenre,
hogy a lázas állapotnak utána nézzenek, mitől van. Az ultrahang szerencsére
negatív, tehát nem a műtét és a seb miatt van. A röntgenfelvétel is negatív
lett, tehát nem tüdőgyulladás. Tovább keresgélnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az utrahangos orvos mondta, ha
lehet, küldessem magamat haza, mert nem fogok meggyógyulni a kórházban, és még
ki tudja, miket szedek össze. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő szerint azért nem engednek
haza, mert túl sokat szórakoztattam az osztályon dolgozókat és megszerettek. Vicces
egy lány ez az Enikő…. : ) </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délután a sebészem keresett meg,
mert kiderült, hogy a vastagbéltükrözés alkalmával levett szövetminta kicsi
volt, így nem tudnak 100%-os eredmény adni. De rosszindulatú a daganat. Amiatt,
hogy teljes körű diagnózist kapjanak, meg kell ismételni a biopsziát. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy ettől vagy a
láztól lett e hirtelen forró a testem. Amikor már úgy gondolom, hogy mehetek
haza, inkább még befelé megyek ebben az egész kórházi történetbe. Valahogy úgy
érzem, hogy lassan ereszkedem lefelé egy kút mélyébe. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p> </o:p> </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel a lázamat kordában kell
tartani, és nem akar elhagyni, ezért az infektológiáról érkezik a főorvos, hogy
megvizsgáljon. Kiír egy antibiotikum kúrát, melyet infúzióban kapok meg. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kezeim olyanok, mint akit
agyoncsapkodtak egy bottal. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este aztán egy telefonhívás kirángatott
a mély és sötét kút mélyéből. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ha csak telefonon keresztül is,
de részt vehettem az esti zumba órán. Hallgathattam a zenéket. A zenék között
pár szót is váltottunk a csajokkal. Az ágy tetején lépkedtem a koreográfiákat,
lengettem a kezeimet. Az arcomon, pedig két oldalt patakokban folytak a
könnyeim, mert annyira de annyira jó, hogy ilyen figyelmes barátaim vannak,
hogy tudják, mikor vagyok a béka segge alatt, és mikor kell engem onnan
kirángatni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mélységesen meghatott, és
lelkileg felkavart, mert ebben a mai napban megjártam mélységeket és
magasságokat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mélységeket, mert fogalmam sincs,
hogy mikor fogok tudni kikeveredni a kórházi ágyból, és indulhatok haza, és a
magasságokat, mert olyan sok jó szívű ember vesz körül.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Köszönöm szépen! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Videó egy kedvenc koreográfiával és a kedvenc zumba oktatómmal: </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/tdZOYsnX8LA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/tdZOYsnX8LA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-27070236796734263112016-02-01T22:23:00.000+01:002016-07-03T17:44:27.280+02:002016. február 1. hétfő <div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Nyolc hét óta először aludtam végig az éjszakát. Valószínű, hogy a láztól és a rá kapott gyógyszertől sikerült ez az
extra hosszú alvás. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A reggeli viziten arról
tájékoztattak, hogy másnap, kedden hazamehetek. Már lélekben otthon voltam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az, hogy a sztómám külön életet
él, elég nehezen viselem. Folyamatosan kurtyog, puffog, ereszt, hangokat ad ki.
Kezdek ettől begolyózni, de az agyamnak diktálom, hogy meg kell szoknom, mert ez
ellen nem tudok semmit sem tenni. A legfőképpen azt kell megtanulnom, hogy ne
szabadkozzak egyfolytában miatta. Lehetetlen küldetésnek érzem. Főnővér
találkozót szervezett le nekem egy hölggyel, aki sztómával él, és ő a saját
tapasztalatait tudja átadni nekem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nénit, aki tegnap este érkezett
vissza, eltolták a műtőbe, de szegényem olyan félelemmel ment el, hogy azt
hittem rosszul lesz. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aztán kaptam két új szobatársat
menet közben. A nénit műtét után az intenzívre vitték megfigyelni. Most
jelenleg hárman vagyunk a kórteremben. Fiatalos csapat. Ismerkedünk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-g_ipCCZkEMg/V3ksrvukM5I/AAAAAAAABgo/AhTevC_aYiUU8TKmhbAwcY28-pVQd7YHgCLcB/s1600/mercury-in-glass-thermometer-1309297.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://1.bp.blogspot.com/-g_ipCCZkEMg/V3ksrvukM5I/AAAAAAAABgo/AhTevC_aYiUU8TKmhbAwcY28-pVQd7YHgCLcB/s200/mercury-in-glass-thermometer-1309297.jpg" width="200" /></a>Délelőtt 11 órakor ismét felment
a lázam 38,6-ra. Andi - falubelim - volt nálam pont ekkor a szeptikus osztályról, mert hallotta,
hogy bent vagyok a kórházba, és leugrott megnézni. Segített melegítőből
átöltözni alvós ruciba. Jöttek a nővérek, vénásan kaptam algopyrint, és
ugyanazzal a bökéssel vért is vettek le tőlem hemokultúra vizsgálathoz, hogy
mégis mi okozhatja a lázamat.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hírek egyfolytában influenzajárványról
szólnak. Na szuperjó. Nem elég még a bajom.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dia ismét a sebészeten
kézbesített és beugrott hozzám. Közben Pálmi írt, hogy nem messze van tőlem,
felugrana hozzám, Dia lement elé a földszintre. Hozott fagyöngy, galaj és dió
tinktúrát. Andris küldte. Fincsi cucc. Beszélgettünk, közben meghozták az ebédet, mint egy
finnyás gyerek megturkáltam, pár kanállal ettem belőle. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyvizit.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Utána jött a diétás nővér és
átvettük vele, hogy a következő 6 hétben mit és hogyan ehetek. Pálmi is
végighallgatta velem, hátha neki jut eszébe olyan kérdés, ami nekem nem.
Bélműtöttek diétáját kell tartanom. Magos gyümölcsöket, péksüteményeket
kerülnöm kell. Puffasztó ételeket, csípőseket nem ehetek. Zsírt, szalonnát, meg
az ilyen jellegű dolgokat ismét hanyagolnom kell. Helyette felvágottakat ehetek (bár én úgy gondolom,
hogy a felvágottakban vannak olyan dolgok, amiket nem szabadna a belünkbe
beengedni) . És a többi és a többi. Kaptam egy A4-es papírt, azon le van írva,
mit szabad és mit nem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Délután Enikő is meglátogatott. Lélekerősítőnek hozott Böjte Csaba könyvet. Így már az online erősítőimet mind
láthattam. Edina az elmúlt napokban többször is meglátogatott. Klári, Kati és Imrus is folyamatosan érdeklődik. Betti és Szabolcs babáznak, hisz január 24-én megszületett a kisfiúk Márton. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este aztán ismét belázasodom. 7
órakor 38,8. Egyre jobban érzem, hogy a keddi hazamenetel nem fog megvalósulni.
Összeszottyanok, annyira jó lett volna az otthon melegét érezni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ehelyett ki tudja, meddig kell a
sebészeten dekkolnom. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valahogy a műtét utáni időszakot
sokkal jobban átvészeltem lelkileg és testileg is, mint ezt a lázas
állapotot. Annyira tehetetlen az ember, amikor a saját verejtékében úszik, és a
kezei lábai nem engedelmeskednek neki. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ráadásul ma a megszokott ápolói
csapatot megcserélték. Akik eddig a női osztályon voltak, mentek a férfi
osztályra, és a férfi osztály ápolói jöttek a női oldalra. Újabb ismerkedés
mindenkivel. Már az előző csapatot megismertem, megkedveltem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Este megkapom még a megszokott
parafin olajat is, amit minden nap meg kell innom, hogy zsírozottan menjenek a
dolgok. Jön a szuri is, vérhígító. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kapok lázcsillapítót. Negyed
10-kor 37,6, rá fél órára már csak 37,0 a testhőmérsékletem. </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-73561698669194209772016-01-31T23:02:00.000+01:002016-07-03T11:56:28.217+02:002016. január 31. vasárnap<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szombat este elég hamar
bealudtam, Pálmának írtam, hogy tusolás után írok még neki, de aztán
elmaradt, mert közben telefonon is kerestek és bealudtam. Szegénykém.<br />
Éjjel 1 órakor aztán
megébredtem. Sétálgattam a szobában, nézelődtem, nem zavartam senkit sem, hisz
egyedül voltam. A szemben lévő épületben dolgoztak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ez volt az első kórházban töltött
nap, amit a reggeli tusolás után úgy folytattam, hogy nem hálóinget vettem fel.
Melegítő alsó és egy póló. Ez a vasárnapi kórházi öltözékem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Furcsa, hogy vasárnap van, és a
megszokott menetrend, miszerint készülök a szentmisére, kimarad. Valahol
üresnek érzem a készülődés 8-9 óra közötti időszakát. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben kimentem a folyosóra is,
nem volt nagy nyüzsgés. A hátsó szobák előtt ismerős férfit vettem észre. De
mivel sokkal vékonyabb, mint amire emlékeztem, nem voltam biztos abban, hogy
tényleg az én ismerősöm e. Ő is csak néz folyamatosan. Bátortalanul, de köszöntünk
egymásnak, és amikor egyeztettük, hogy mégis kik vagyunk, és hogy mindketten
azok vagyunk, akikre gondoltunk, nekiálltunk beszélgetni. Kiderült, hogy a
felesége rosszul lett és felvették őt is a sebészetre. Most majd vizsgálatok
lesznek náluk is. Majd elköszönt a felségétől, aztán tőlem is, és mondta, hogy
megy szentmisére. Majd utána még visszajönnek a gyerekekkel.<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy emelettel alattam a
traumatológián a nálunknál három házzal odébb lakó néni erősödik. Gondoltam,
most én látogatom meg, mert a múlt nap ő is meglátogatott. És mivel még nincs
látogatási idő, csak nem keres senki sem. Az majd csak 10 órától lesz. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nővérpultnál az ügyeletes orvos
ült, azért megmondtam neki, hogy hova készülök, nehogy azt higgyék, hogy
leléptem a térképről. Lifttel megyek le, lépcsőzni nem merek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kicsit beszélgettünk, majd
visszafelé vettem az irányt a sebészetre. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahogy a folyosóra befordultam, az
ápolónő jött ki a szobából utána az unokabátyám és felesége. Azt hitték, hogy
elvesztem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Velük is megbeszélünk mindent, mi
van velem, hogy vagyok, ők hogy vannak. Meghagyták, bármire szükségünk van,
szóljunk, jönnek, segítenek. Bármiben, a ház körüli munkákban is. Ezt nem is
tudom hányszor, de hányszor hallottam a napokban. Nagyon jó érzés, hogy sok
segítőkész ember van a környezetemben. Szerencsésnek mondhatom magam.<br />
Visszajött az ismerősöm a gyerekeivel a felségéhez, és nagyon kedvesek voltak, mert hoztak narancsos túrótortát, piskóta alapon. Gondoltam, ha a narancsot leveszem róla, és jól megrágom, elég pépes lesz, és beleillik a diétába. :) </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben jöttek a további látogatók
is. Imrus és Kati is voltak. Nagyon örültem nekik. Józsi unokabátyám ma töltött csirkecombot szeretett volna hozni, de a
tegnapi ötlete sokkal jobb volt, kebab tál. Most komolyan. Nem cuki? De aztán
rájött, hogy úgysem ehetek ilyeneket most. Maradtam a brokkoli krémlevesnél és
valami pépes második fogásnál. Hát ez most annyira nem volt a fogamra való.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A nap folyamán az anyagcsere
lelassult. Ami volt, azt saját magamnak kellett ellátnom. Érdekes, mert még az
éjszakás nővér azt mondta, hogy az ő dolguk, amíg náluk vagyok. Nincs is
ezzel semmi baj, előbb megtanulom, mi hogy esik kézre ez az ürítéses dolog. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-fl60cjZTFPA/V3gxyBDeEgI/AAAAAAAABf4/tq7dzZCr3iQatyCJFcYsKLk4FLQ7ltUnQCLcB/s1600/Szeretethimnusz.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="250" src="https://2.bp.blogspot.com/-fl60cjZTFPA/V3gxyBDeEgI/AAAAAAAABf4/tq7dzZCr3iQatyCJFcYsKLk4FLQ7ltUnQCLcB/s400/Szeretethimnusz.jpg" width="400" /></a>Anyuék is voltak nálam, mint
minden nap, és mondták, hogy Laci atya a szentmisét Milejszegen értem és
Mártonért mondta, aki előtte egy nappal született, mint, hogy én bekerültem a
sebészetre. Ki is emelte a szentmisén, hogy a szentlecke, amely a mai napon
felolvasásra kerül, az az én nagy kedvencem. Szent Pál Szeretethimnusza.
Véletlenek nincsenek. Anyu mondta, hogy végigsírta a misét, és mások is. Ahogy
mesélte, azt meg én.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szombaton egyházközségi gyűlés
volt, ahova nem tudtam elmenni, és ott is értem imádkoztak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezen a napon még Szolnokon és
Kőszegen is a gyógyulásomért szóltak az imádságok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Edinának írtam, hogy annyira
aggódik körülöttem mindenki, és bennem nincs sem aggódás, sem nyugtalanság,
biztosan elhallgatnak előlem dolgokat. Mert különben miért érezném így.
Megnyugtatott, hogy ők is csak annyit tudnak, mint amennyit én, és azért
aggódnak értem, mert nagyon szeretnek. Folyton mindenki megbőget… Ez nem ér.
Valahogy felfoghatatlan számomra, hogy ennyi ember mellettem van. Miért?
Megérdemlem én ezt? Mivel érdemeltem ezt én ki? Folyamatosan ezek a gondolatok
kattognak az agyamban. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
5 óra előtt megérkezett a néni
is, akit pénteken felvettek az osztályra. Szegény annyira nyugtalan, hogy
képtelenek vagyunk a férjével vigasztalni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="text-align: justify;">Este aztán valahogy nagyon
furcsán érzem magamat. Ég a szemem, vacogok. Tuti belázasodtam. Nem tévedtem.
38,1. Egyre jobban fogy a százas papír zsebkendő. Az orrom alja teljesen
kidörzsölődött a bőr. Kaptam gyógyszert, hamar elnyomott az álom. </span>Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4118354918086221352.post-91494441610636053772016-01-30T21:46:00.000+01:002016-07-01T23:36:30.493+02:002016. január 30. szombat<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A reggeli órákban megérkezett a
sebészem és a főnővér teljes menetfelszereléssel a kórterembe, ahol egyedül
töltöttem az éjszakát. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A következő feladat, amit el
fognak végezni, hogy megnyitják a kivezetett bélszakaszt. Már nyöszörgök össze
vissza, meg hülyeségeket beszélek és kérdezek lányos zavaromban. Valahogy kényelmetlenül
érzem magam. Mi a fene lesz a következő pillanatokban, miután megvágja a doktor
úr a belemet? Már előre szégyenlem magam. De ismét a tegyük már félre a
gátlásokat mondat jut eszembe, és gondolom nem én vagyok az első beteg akinek
ezt a beavatkozást csinálják. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Már amikor közelít a nyitott
sztómazsák alján a szikével a doktor felém, sziszegek, pofákat vágok. Mondta,
hogy nem fog fájni, persze én, mint egy rossz gyerek, hogy de igen és már érzem
is… Nem fog fájni, a bélbe nincsenek idegek, tehát semmit sem fogok érezni.
Valóban azt nem éreztem. De azt igen, hogy a bél megnyitásával kezdek
megkönnyebbülni. Az a sok levegő, ami a vastagbéltükrözéskor bekerült a
bélcsatornába, most nagyon igyekszik kifelé. Na basszus, a pofámról ég a bőr.
Az orvos megnyugtatott, hogy ez normális, és nem kell szégyenkezni, mert ennek
ez a menetrendje. Most nekem itt jön kifelé az, ami másnak a hátsó fertáján
távozik. Mondja, hogy ezt a folyamatot egyáltalán nem fogom tudni szabályozni,
amikor odaér a levegő kijön, amikor oda ér a bélsár, az is kijön. Nem fog vele
törődni, hogy én épp hol vagyok és mit csinálok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Na szép. Átveszi ez a kis
kilógó bélszakasz felettem az irányítást. Jól nézünk ki. Miután végeztünk ezzel
a procedúrával, hirtelen eszembe jut, hogy az előző nap, mit szerettem volna
mondani neki.:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
„Nézze Doktor Úr! Én egy 40 éves,
épp ésszel rendelkező nő vagyok, önálló gondolkodással, nem egy 90 éves öreg
néni, akit a családja bead a kórházba és szegény, azt sem tudja mit keres ott.
Szép dolog, hogy Anyuval mindent megbeszélnek, de nagyon szeretnék én is minden
mozzanatról, eredményről tudni.” Kérdezte, hogy ezt szeretném, biztos? Igen, mert inkább tudjam a rosszat, mint hogy
bizonytalanságban éljek. Megegyeztünk ebben is. Szuper.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Doktor úr azt is mondta, ha
elindul a bélműködés, és rendben lesz minden, akkor kedden hazamehetek a
kórházból. ÓÓÓ, micsoda jó hírek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Beszélünk arról is, hogy
fűszereset, csípőset nem ehetek. Megkérdeztem még azt is, hogy az alsó
bélszakaszból meddig ürülhet még, ami benn van. Ugyanis műtét utáni reggelen
annyira megijedtem, mert volt székletem a normál útvonalon. Rettegve ültem az ágyam szélén, hogy
biztos oltári nagy baj van, mert ez nem normális. Szerencsémre akkor ismét az
ismerős nővér jött nappali műszakra, és előtte benézett hozzám a kórterembe.
Megnyugtatott, hogy normális, ne ijedjek meg. Na igen, de nem is számítottam
rá, nem is gondoltam, hogy ilyen lehet. Persze aztán az ijedtség után a józan
ész úrrá lett rajtam. Ami benn van, annak valahol ki kell jönnie. Szóval a
kérdésre, hogy meddig számíthatok ilyen dolgokra azt mondta az orvos, hogy a
bél mozogni fog, az maga nyákot termel, ami söprögeti ki az ott található
dolgokat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elbúcsúztunk, hazament.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A főnővér mondta, hogy van egy sztómás
oktató dvd, ha meg szeretném nézni, akkor hoz lejátszót és megnézhetem. Naná,
hogy meg szeretném nézni. Hisz abból sokat fogok megtudni, mit hogyan kell
csinálni. Nagyon hasznos volt, hogy megnéztem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Közben jött a reggeli is.
Választhattam egy joghurt és egy tányér tejbedara között. Naná, tejbedara, mit
csináljak egy kis joghurttal??? Életem legfinomabb tejbegrízét ettem. Igaz,
hogy nem ettem meg mind, csak a felét, de nagyon jóllakott lettem tőle. Kaptam
teát is és csokis tápszert. Az orvos azt mondta, hogy most már vége az
éheztetésnek, tessék enni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezután aztán elindult a
bélműködés, de ez még a felgyülemlett régi dolgok voltak, tehát nem az ami a
hazamenetelemet fogja elősegíteni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyre többet köhögök, és náthás
is lettem. Minden egyes köhögésnél ki akar szakadni a sztómám. Elég
kényelmetlen.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mire Anyuék megérkeztek, addig
egyedül letusoltam. Kis siker. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-57n4NtWnDkU/V3be4aJz8zI/AAAAAAAABfo/xPCzbCvJi1sFbRtxoT_PR4CY0dtmZmTSACLcB/s1600/hope-1310367.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-57n4NtWnDkU/V3be4aJz8zI/AAAAAAAABfo/xPCzbCvJi1sFbRtxoT_PR4CY0dtmZmTSACLcB/s320/hope-1310367.jpg" width="240" /></a>Nap közben aztán ismét Pálmival,
Enikővel és Edinával beszéltem messengeren, sok látogatóm volt, és nagyon sokan
kerestek telefonon. Egyre többen írnak messengeren is. Minden új
bejelentkezőnél sírok egyet, mert nagyon sok szeretet van a sorokban.
Nagyon-nagyon jó hallani a telefonban a hangokat, a bátorító szavakat. Építenek
fel, erősödöm és tudom, hogy gyógyulok, már gyógyulok! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Enikő írja, hogy a mamája puszil,
és mihelyst hazaérek, varr nekem egy kötényt. Lett egy pótöreganyám, Enikő
szavaival élve. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lassan eltelik a nap, sötétedik
kinn. Ismét egy éjszaka, amit egyedül tölthetek a nagy kórteremben. Ha most
rossz gyerek lennék, végigugrálnám az összes ágyat. </div>
Beahttp://www.blogger.com/profile/02322836542844963933noreply@blogger.com0