Őszintén, kendőzetlenül

Kérlek, ki ezeket a sorokat olvasod, ne botránkozz meg, hogy amit érzek /éreztem leírom a maga kendőzetlen valóságában… Együtt sírunk, együtt nevetünk…

Nem azért írom meg a történetemet, hogy sajnálatot ébresszek másokban. Ugyan már, nem kell sajnálni. Ma nekem, holnap Neked… Sajnos. Ez egy ilyen csúfság.

Nekem egy terápia, hogy kiírom magamból, Neked, pedig egy tanulság, hogy ha valami nem okésat érzel a szervezetedben, időben vidd el a fenekedet az orvoshoz!!!

Azonban, hogy ebből blog lesz, az első műtétem után ötlött fel bennem. Barátnőm, Enikő felajánlotta segítségét, hogy ő majd elkészíti nekem a blogot, én csak töltsem meg tartalommal.

Az írások hol folyamatosan, hol némi késéssel kerülnek be egy szövegszerkesztő programba.

A megjelenésének idejét, a kilencedik kemoterápiát követő CT eredmény utáni időpontra tűztem ki.

Ezért aztán hol jelen időben, hol múlt időben kerülnek megfogalmazásra a bejegyzések. Nézzétek el nekem. Nem tanultam soha írni, csak jönnek belőlem a szavak, és az ujjaim ficeregnek, hogy leírják őket. 


Kiegészítés (2016.06.29.) 

Igaz még, nincs a kilencedik kemoterápiás kezelés utáni hivatalos CT lelet a birtokomban, és nagyon sok elmaradásom is van, de hirtelen felindulásból :) úgy döntöttem, hogy a mai napon közzéteszem az eddig bejegyzett irományaimat. 
Menet közben készülni fognak a további bejegyzések. A frisseket igyekszem azonnal bejegyezni, a régieket pedig folyamatosan pótolni fogom. 
Azért is gondoltam, hogy így, ilyen hiányos állapotban is közzé teszem a blogot, mert jobban motivál, hogy kiírjam magamból az eseményeket. 


Enikő! Nagyon szépen köszönöm a segítségedet! :) <3