Boldog névnapot Beáta!
A mai nappal megkezdődött a
harmadik kezelésem. Kicsit furcsa volt, mert plusz egy pihenős hetet kaptam, mivel nemzeti
ünnepünk, március 15-e keddre esett, így aznap nem volt betegfelvétel az
osztályra.
Jó is volt, meg nem is. Nem,
azért, mert olyan soknak tűnt az otthonlét és most az osztályra érkezés olyan
volt, mintha újra kezdtem volna a kezelést az első alkalomtól. Jó, pedig pont
azért, mert olyan sokáig lehettem otthon. Furcsa egy szituáció. (Csabi kollégám
szerint balfasz egy szituáció)
A betegfelvételi osztályon nagy
mosollyal vártak és arról sem feledkeztek meg, hogy névnapom van. Az osztályon
benn a nővérkék, doktornő is megemlékezett a névnapomról. Nagyon figyelmesek.
Mosolygósan sokkal szebb az élet, és valahogy olyan érzésem is volt, hogy
szívem szerint a kedvemre öleltem volna az egész világot.
A facebook is csak küldte a
jelzéseket, hogy egyre többen gondoltak rám ezen a napon. Nagyon sok energiával
töltött fel.
Azonban, hogy eme jeles napon a
vénabökés pikk-pakk meglegyen, az csak az álmaimban élt. Sajnos már a vénáim is
védekeznek minden ellen, és a kemoterápia sem a barátjuk, ezért csak a negyedik
bökésre sikerült használható vénát bökni, a bal kézfejemen.
Az volt folyamatosan bennem, hogy
használ, és a mostani kezelés utáni CT csakis jó lelettel fog szolgálni. Ez az
egy jár folyamatosan a fejemben. Reggel, délben, este és legfőképp éjszaka,
amikor már csak egyedül vagyok a gondolataimmal. Olyankor a fejemben lejátszom
azt, hogy a rossz dolgok lassan vesztésre kényszerülnek a szervezetemben. A sok
vitamin, antioxidáns, a kemo és elsősorban a pozitív gondolataim egyesével
pöckölik le a színről a rossz sejteket.
Szobatársak már a megszokott
betegtársak. Nem kell újra bemutatkozni, és mindent ott folytatunk, ahol
március elején abbahagytunk. Mivel ők már hétfőn kezdték a kezelést, most
másnaposak, és csak alszanak. Maga az állapot is olyan, mint aki másnapos.
Kótyagos fej, háborgós belső, és a vízszint kívánása az ágyban. Az ember csak
aludni kíván, valami rettentően erős erő húzza lefelé a szemhéjait, hogy
könnyebben elviselje ezt az állapotot.
Valahogy a mai nap a csípős
injekció (nekem csak káromkodós injekció, ami megvéd az egyik infúzió
mellékhatásaként jelentkező hasmenés ellen) valahogy a már bocsánat, de a
fosatós infúzió után került beadásra. Hát meg is lett a hatása, pillanatok
alatt elöntötte az egész zsákomat a forróság, és mint egy nikkelbolha úgy
ugrottam ki az ágyból. Spuri a wc, ahol kb. egy fél órát eltöltöttem, amire az
összes dolog, ami a bélrendszeremben volt, el nem hagyott. Szerencse, hogy
gyorsan lement, és ezt egy, egy körös wc projekttel letudtam.
Dia, Edina és Csabi (Csabi olyan gyorsan nevet, hogy homályos lett :) ) |
Közben kaptam a munkatársaimtól
szelfit, mentek ki az egyik falunkba leltározni, mert az ottani kolléganő
nyugdíjba ment. Menet közben gondolták, hogy meglepnek a vidám ábrázatukkal.
Hiányoznak nagyon. Bár voltam a hivatalban nemrég, de belőlük sosem elég.
Aztán kiderült az is, hogy még
Zalaegerszegen nem működik az új CT gép, így a következő héten ismét
Keszthelyre kell mennem vizsgálatra. De legalább tudom, hogy hova kell menni, mert
már januárban is ott végezték el a CT vizsgálatot. Ki is gondoltam, hogy
lemegyünk Anyu, Apu és én, és elhívom Enikőt is, ha van kedve. Vizsgálat után
sétálunk egyet a Balaton parton, utána eszünk valami finomat valahol és
hazakocsikázunk. Nagyon jó terv.
Első este hihetetlenül
hányingerem volt, azonban sehogy sem akart kijönni belőlem semmi sem. Csak
erőltetett. Rohadt egy állapot. Amikor érzed, hogy meg kellene fejteni azt a
rókát, de semmi. Aztán Lincsikém drágám az egyes ágyon egyszer csak elkezdte
kiadni magából a dolgokat. Na nekem ez a hang hiányzott. Lincsi nevét aznap
este az imámba belefoglaltam, hogy mennyit segített, hogy megkönnyebbüljek.
Másnap reggel ismét vizeletet
kellett adni, majd miután ezt 5 óra után megtettem, hamar vissza is aludtam. A
reggeli vizitet is majdnem végigaludtam, nagy nehezen sikerült csak az egyik
szememet nyitva tartanom, és az orvos kérdéseire választ adnom.
Délután aztán a 22 órás adagra
kellett várni, csak mentek a percek, üresjáratban feküdtünk többen is.
Amennyivel később lesz kész a szer, annyival később mehetünk haza másnap.
Őrület, hogy ilyen is lehetséges, az eddigi két alkalommal még nem találkoztam
ilyen „problémával”. Azonban a főnővér kezébe vette a dolgokat, és hamarosan
már csepeghetett belénk az utolsó flakon cucc.
Szerdán mindkét szobatársam haza
ment, és egyedül maradtam éjszakára a kórterembe. Kicsit idegen érzés volt,
hogy senki nem durmolt a mellettem lévő ágyakon. Az időt rádióhallgatással,
hányással, cseteléssel és alvással ütöttem el. Enni csak 4 tuctuc kekszet
sikerült. Kalóriákban bővelkedő eledel….
Csütörtökön 10 óra 10 perckor az
utolsó csepp is elfolyt a literes palackból, utána összepakoltam, és
háromnegyed 11-kor talpig sminkben vártam Anyuékat, hogy jöjjenek értem. Még az
új, tűzpiros rúzsomat is magamra kentem, csakhogy egy kicsit feledtessem
magammal azt, hogy az elmúlt három napban milyen megpróbáltatásokon mentem
keresztül. A folyósóra kinéztem, az egyik nővér rám köszönt, hogy jó napot
kívánok, én meg visszaköszöntem, hogy szia Ibolya. Ibolya megtorpant,
visszanézett és jót vigyorogtunk, hogy nem ismert meg talpig sminkben. Három
napig az ember a vesetál fölé hajolva egy teljesen más arcot visel, mint a
mindennapokban. Azért is kértem meg Anyuékat, hogy ne jöjjenek látogatóba.
Kedden beszállítanak, csütörtökön hazaszállítanak. A közte lévő kínlódásaimat
egyáltalán nem kell nekik látniuk, mert csak megszenvednék ők is azt az
időszakot.
Otthon első utam ismét a
fürdőszobába vezetett, lemostam a bőrömről a kórházat, hajat és fogat mostam.
De valahogy az orromból a kemó szagát és a számból az ízét csak napok múlva
fogom elhagyni. Addig is, hol egy kis ropival, hol egy kis csokival vagy
burgonyaszirommal próbálom kikergetni azt a megmagyarázhatatlan ízt a számból.
A karomra jégzselét kellett
kötni, mert a vérhígító,- és a csípős injekció olyan púpot csinált, hogy ha
véletlen valami hozzáér csillagokat láttam. Gondolom az izomba lett bökve, és
attól pupultam meg.
A délutánt végig pihentem a
pihe-puha ágyikómban, aludtam is. Este a melegtől rosszul lettem, fél órát
ölelgettem a lavórt az ágyam szélén, miközben áradt be a szobámban a három
szárnyú ablakon keresztül a hideg levegő. Lassan elnyugodtam, és álomba
merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése