A kemoterápiát követő napon elég
jó kedvvel és jó fizikai állapotban ébredtem. Anyuék kinn dolgoztak az udvaron,
gondoltam én a házban teszek rendet. Elmosogattam, és mivel nagyon fázott a
kezem, nagyon jó ötletnek bizonyult, és hasznos is volt. Kezem felmelegedett,
edények megtisztultak.
Ami a legnagyobb pozitívum, hogy
március 31-én, csütörtökön kell mennem CT-re Keszthelyre. Ez azért is jó, mert
a CT lelet nem lesz kész április 5-re, (előző kezeléshez számított két hét, a
kezelés üteme) így a következő kezelésre április 12-én, kedden kell mennem. És
mi ebben a pozitívum? Hogy április 9-én a részemre szervezett jótékonysági
rendezvényre – hacacáréra – el tudok menni.
Bár még mindig barátkozom sok
mindennel, de Kati, Enikő, Edina és Pálma mindig azt mondják, hogy hagyjam
magam, előbb szabadulok. Cukik, támogatnak nagyon ebben is lelkileg. Kell is,
mert sajnos egyre több negatívumot hallok a rendezvénnyel kapcsolatban, és
minden- de minden eljutott hozzám, még akkor is, ha a szervező lányok semmit
sem akartak és nem is mondtak el. De amikor én elmondtam nekik, hogy miket
hallok, akkor ők is őszinték voltak velem szemben és elmondták, hogy ők mit hallottak
vissza.
Volt pár dolog, amit nagyon a
szívemre vettem és nehezen tudtam megemészteni. Az első, hogy a faluban sokan
azt mondják, hogy inkább nekem személyesen adják oda, amit szeretnének, és nem
viszik el a hacacáréra, mert onnan úgysem jutna el hozzám. Ezt a feltételezést
nem is értettem, mert a barátaim nem azért szerveztek nekem rendezvényt, hogy
lenyúlják a pénzt, hanem hogy támogassanak. Ez borzasztó rosszul esett. És
mivel őszinték vagyunk egymáshoz, elmondtam nekik és ezen aztán ők is teljesen elképedtek,
hogy vannak emberek, akik ezt feltételezik.
A másik, hogy a zumbás csoportom
is, ahova jártam (és majd járni is fogok) fellépnek a rendezvényen. De mivel
volt, aki hallotta a buszon, hogy én nem is akarom ezt az egészet,
elgondolkodott azon, hogy akkor fellépjen e vagy ne. Na ezen aztán a csoporton
belül feszültségek keletkeztek. Rossz érzés volt, hogy a csoport miattam bomlott meg. Remélem hamar visszarázódnak a megszokott kerékvágásba.
Szerettem volna a rendezvényt,
mert nagyon jó kezdeményezés, és kell is a kultúra az embereknek, főleg falu
helyen, mert sokan nem mennek el a városba moziba, színházba, kiállításokra,
hogy egy kis kikapcsolódás, netán kultúra elérjen hozzájuk. Így az, hogy helybe
van hozva egy színvonalas rendezvény mindenképpen becsülendő. És tudom, hogy
szükségük van rá az embereknek, mert 7,5 évig dolgoztam a falumban, mint
teleházvezető, könyvtáros, rendezvényszervező. Tudom, hogy milyen igényeik
vannak az embereknek.
Aztán jöttek még a miért pont
nekem? Csak, mert ennyire jó fej és gondoskodó barátaim vannak. Ők eddig is
nagyon sok mindenben támogattak, mind anyagilag, mind lelkileg, kaptam tőlük
nagyon sok minden mást is, hogy könnyebben teljenek a napjaim, és ne aggódjak
folyamatosan amiatt, hogy mit és hogyan és miből fogok megvenni, beszerezni.
A rendezvény ismét csak elvett
tőlük, hisz nem csak időbe tellett nekik mindent megszervezni, de a családi
kasszájukat is rendesen leterhelték azzal, hogy minden rendben és szép legyen a
rendezvény napján.
A másik. Hogy nézhetek ki „ilyen
jól” ha beteg vagyok? Miért? Hogy kéne kinéznem? Attól még, hogy tumorok vannak
bennem, nem muszáj elhagynom magam. Persze ilyenkor nem a külsőségek a
legfontosabbak, de igen is fontos, hogy ha belenézek a tükörbe ne egy beteg
ember nézzen velem szembe, mert az még jobban lehúzza a lelki állapotom. Sokkal
jobb a lelkemnek, ha kifestem a szemeimet, megrajzolom az egyre világosodó
szemöldökeimet, és kicsit rendbe szedem a már elég nagy számban hulló hajamat.
A hajammal kapcsolatban
megfogalmaztam és a jó isten felé is elrebegtem azt a kérésemet, hogy legalább
a hacacáréig hagyja meg, ne kelljen akkor még parókában pompáznom. Nem mintha
nem lenne szuper a paróka, de valahogy kicsit még idegennek éreztem magamon.
 |
| Betti és a névnapi virágaim |
A hétvégén és hétfőn húsvét.
Húsvét vasárnap egy jót sétáltunk anyuval a faluban, még ibolyát is szedtem az
árkok partjain. Jó levegő, tavaszi napsütés, mi kell más az immunrendszernek? Húsvét
hétfő délután két óra körül felkerekedtünk, és Pusztamagyaród felé vettük az
irányt, hogy Iza keresztlányomnak elvigyem a húsvéti ajándékait. Szuper kis
délutánt sikerült eltöltenünk a családdal. Fizikailag meglepően nagyon jól
éreztem magamat.
Így aztán elég sokáig elvoltunk. Iza
eszméletlen kiscsaj, hihetetlen felfogással és nagy szájjal. Persze legjobban a
nyári invitálásomnak örült a legjobban. Megbeszéltük vele, hogy rugalmasak
leszünk mind a ketten, és a kezelésemet figyelembe véve oldjuk meg a jövetelét
hozzánk.
A Húsvét utáni napon Edinától kaptam egy fotót, melyen
Betti volt náthásan és egy csokor virág, amit a névnapomra vitt a hivatalba. Úgy
gondolta, hogy Edina jön hozzám este, és elküldeti vele nekem, pont azért hogy ne fertőzzön meg engem. De az nem az a nap
volt, így mondtam a csajoknak, hogy tegyék a virágot vázába, és pompázzon
mindenkinek a pulton, és ha már én nem tudok benne gyönyörködni, akkor tegyék
meg ők. Remélem, hogy olyan örömöt okozott a látványa mindenkinek, mint nekem, amikor a fotón
megláttam.
A jobb oldalam és a vállam nagyon
sokat fájt. Ez amiatt van, mert a sztóma miatt a bal oldalamon nem szeretnék
aludni, meg mondták is a sebészeten, hogy azt inkább hanyagoljam. Háton sem
tudok folyamatosan feküdni, mert a porckorong sérvem azt nem szerei, így marad
a jobb oldal. Most ennek ihatom a levét. Kenegetem mindenféle hókuszpókusz
szerekkel, de estére újra erősebb benn a fájdalom. Tornásztatom is, mert félek,
hogy az izmok lekötnek.
Enikő mindeközben elkészítette a
hacacáré és az azt követő bál plakátjait is. Mindkettő nagyon tetszetős lett. Szóval, most már tuti, hogy lesz, és nem is olyan sokára. Gyorsan megy az idő. Úgy gondoltam,
hogy erre az időre már megbarátkozom ezzel az egésszel és hagyom magam az
eseményekkel sodródni. Tanulom, és tanítják is a csajok.
A Hacacáréval kapcsolatban aztán addig
kötöttem az ebet a karóhoz, hogy a csajok olyan óvintézkedésekbe kezdtek, hogy
az hihetetlen. Minden hivatalos szervet megkerestek, hogy nehogy probléma
legyen a rendezvény bármely pontján is.
Képbe jött a rendőrség,
tűzoltóság, jegyzőség, NAV és a NÉBIH is. Szóval tényleg le a kalappal a csajok
előtt, hogy ennyire körültekintőek.
Harmincadikán este eztán igyekeztem az ágyamba minél előbb, mert másnap indultunk Keszthelyre CT-re. Szerencsére Enikő is mentesíteni tudta magát erre a napra, így négyen készültünk a Balaton parti „kiruccanásra”. Anyu, Apu, Enikő és én.
 |
| Hacacáré meghívó |
 |
| Bál meghívó |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése