Onkológia- kemoterápia
Második kezelés
A menetrend a múltkorival megegyező. Indulás, érkezés, betegfelvétel, osztályra bemenetel.
Most annyi változás, hogy üres szobába helyeztek el, így kiválaszthattam a szoba legjobb ágyát, paplanját és párnáját. Nem szép dolog, de ilyenkor aztán megy a csere-bere. Bár be kell vallanom a kemény matracú ágyon a szoba legjobb párnája és paplanja volt. Tehát nem cseréltem. Átöltöztem, vártam a vizsgálatra.
Vártam, de közben nálam maradt az egész paksaméta amit a felvételi osztályon a kezembe adtak és elfelejtettem az irodában leadni (amiről azt sem tudtam, hogy hol van) amit aztán a doktornő magához vesz és utána hív vizsgálatra.
Be kell vallanom, hogy belenéztem a papírokba, és megtaláltam a szövettani eredményeket. Gondoltam eddig is, hogy nagy a baj, mert nagy maga az elsőrendű tumor, és számtalan áttét a máj mindkét lebenyén, sőt a májkapuban is van egy lobulális szélű nyirokmirigy, ez arra adott okot, hogy ez nem egy I. stádiumú daganat. De az, hogy a IV. stádium volt megjelölve, valahogy szíven ütött. V. stádium nem szerepelt a papíron, nincs ilyen. Persze Anyu szidott, hogy mi a fenének kellett megnéznem. Nem is azzal volt gond, hogy én ezt megnéztem, hanem azt hogy eddig ezt nem közölték velem. Persze nem is biztos, hogy jó dolog ilyent megtudni, de én szeretnék mindent megtudni. Szóval nagyon gyorsan helyére tettem a dolgot, és csak annyit mondtam, hogy na akkor innen szép felállni.
Hajrá, menjünk és csináljuk. Aztán megkérdeztem mégis hol van az az iroda ahova le kellett volna adnom a dokumentumokat, és okosan be is szolgáltattam őket.
A nagy berendezkedés után a doktornőm megvizsgált, majd közölte, hogy mivel a következő kezelés március 15-én lenne aktuális, és az munkaszüneti nap, azért a harmadik kezelésemet egy héttel eltolja. Aznap ugyanis csak minimális létszámmal fog az osztály működni. Helyette március 22-én kell majd kezelésre jelentkeznem. Jéé, szép névnapi ajándék. 3 napos bennfekvés, kilátás a zöld ébredező természetre…
Vérképem rendben, így visszamehettem a szobába és felkészülhettem a bökésre testileg és lelkileg is. 10.05-kor kötötték be a hányáscsillapító infúziót majd szépen sorban a többit. Meglepetésemre agy egyik infúzió, ami az első alkalommal 1,5 óra alatt folyt le, most 1 óra alatt a harmadik kezeléskor, pedig már csak fél óra alatt fog lefolyni. Apró jó dolgok. Én ennek is tudok örülni.
Enikő unokahúga videót küldött egy csajról, aki szintén daganatos betegséggel küzdött, és hogy mi történt vele azóta. Kata videóját ajánlom mindenkinek, mert véghetetlenül pozitív és nagyon egészben van a lelke. Videó : https://www.youtube.com/watch?v=JJoEn6lYBII
Ez idő tájt kezdtem el több videót és élettörténete olvasni arról, hogy hogyan gyógyulnak/gyógyultak ki emberek a tumoros betegségből. Jött a késztetés, hogy pozitív példákat lássak, hogy igen is van kiút ebből. Csak meg kell keresni magunkban az utat kifelé.
Szobatársként érkezett egy hölgy, 60 éves, nagyon kedves mosolygós. Hasnyálmirigy daganattal. Borzasztóan vékony volt. Kísérője a nagyon jóképű, egyedülálló fia. :)
Délben aztán életem eddigi legalacsonyabb vérnyomását mérték. 90/60. Magas vérnyomásos vagyok, bár már a gyógyszereim közül egyet elhagytam miután 18 kilót fogytam, illetve a megmaradt gyógyszer adagot pedig már felezni kellett. De tulajdonképpen annyira jót hallottam ott akkor az onkológián erre az alacsony vérnyomásra, hogy az óta előszeretettel használom a következő mondatot: feküdni épp elég. Hasznos mondat, nem esünk ettől kétségbe. Alacsony azért lett, mert nem mozogtam, illetve a folyadékbevitelem elég keskenyre sikeredett. Szóval nem kell ettől megijedni.
Az első nap este aztán elkezdődött az émelygés, kértem vesetálat is, szépen raktam bele papírtörlőt, hogy ha jön, aminek jönnie kell.
Vacsorára zsemle, kenyér, retek és körözött volt. Meg is örültem neki, mert szeretem nagyon. De amikor a fóliát lehúztam a hungarocell tálcáról megcsapott a hagyma illata. Húúú, na ezért kár volt. Valahogy nem értettem, hogy telenyomnak valamit nyers lila hagymával ott ahol betegek össze vannak zárva, és a szaglásunk jobb mint egy vadászkutyának. Nem szoktam kaját kidobni, de ez most fénysebességgel landolt a fedeles szemetesben. Azonban nem estem kétségbe, mert volt vésztartalékom, kifli és kocka sajt. De valahogy azt sem kívántam. Aztán a doboz kocka sajt érintetlenül hazakerült.
Este a szobatársam fia fincsi hideg jégkrémet hozott nekünk, melyet hármasban nyalogattunk el. A hideg nagyon jót tett a háborgó és émelygő belsőnknek.
A keddet sikerült csak émelygéssel bezárni.
Szerdán reggel volt erőm letusolni, aztán utána a fehér, sárga és a zöld valamennyi árnyalatát produkáltam mind a vesetálba, mind a mosdóba…. Jó kis nap kezdet. Egy egész napraforgó táblát meg tudtam volna festeni ezekkel a színekkel.
Ezen a napon Edina születésnapja volt, így az első az volt, amikor magamhoz tértem a vesetál fölül, hogy üzenetben felköszöntsem Őt. Már eléggé benne voltunk a munkaidőben nem szerettem volna kivenni a könyvelés erdejéből.
Szobatársnak aztán közben jött az előző kezeléskor megismert akkori szobatársam is.
A kedden megismert szobatárs – akinek jóképű fia van – közben vért kapott mert nagyon rossz volt a vérképe.
A ma jött szobatárssal közölte az orvosa, hogy mivel a kontroll CT sajnos rosszabbodást mutatott ki nála, ezért a már megszokott kezelést nem folytatják nála, hanem más fajtát fog kapni, ami pár órás lesz csak. Az első adagot meg is kapta, majd megfigyelésre benn tartották egy éjszakát.
Bennem az, hogy az ember kapja a kezelést és a kontroll CT mégis rosszabbodást, netalántán új áttétek megjelenését mutatják valahogy annyira vegyes érzést váltott ki, hogy az ablak felé fordulva bőgni kezdtem. Persze az ember hall mindenféle csúnya dolgokat, de ezeket elengedi a füle mellett, és kimondottan csak a gyógyultakra koncentrál. Na persze ezután is lehet gyógyultnak lenni, sőt innen lehet szép győzelmet aratni.
Eléggé rátelepedett ez a dolog az ágyamra mellém, és nem akart helyet hagyni nekem.
 |
| Keddi ebéd, amiből 3 kocka krumplit ettem meg |
Egész nap egy kifli csücskét, egy korpás kiflit, és 3 kis kocka félig főtt petrezselymes krumplit ettem. Elég is volt. Inni sem tudtam nemhogy a 2 liter, de szerintem, ha a liter elértem, akkor vállon veregetem magamat. Egész nap gyenge voltam, émelyegtem. Ezt próbáltam alvással átvészelni. Jött az este. Hozták a vérhígító injekciót, ápolónő kérdezte, hogy érzem magam. Mondtam, hogy hányingerem van folyamatosan, majd adott egy gyógyszert, mely a nyelvre téve elolvad, pezseg, majd elveszi a hányingert. Na nekem is elmúlt miután kétszer dobtam ki a taccsot….
Persze Gyöngyi szobatársam kérdezte, hogy tud e valamiben segíteni, de én nagyképűen elhárítottam a "tudok én egyedül is hányni" mondattal. Ez aztán annyira jól sült el, hogy még az éjszakás nővérek is ezen vigyorogtak kb. fél órát, illetve a csütörtöki hazamenetelemig ezt hallgathattam, hogy micsoda egy némber vagyok, aki még hányni is tud egyedül.
Állapotom este olyan volt, mint erős borívóknak egy harmatos fröccs… gyenge.
Közben Pálmi fotókat küldött nekem egy szuper európai városból, melyet már én is végigfutottam egyszer még az ezredforduló utolsó évében. Nagyon jó volt látni a március elejei tengerpartot Barcelonában, ezt az arcát még nem láttam. Aztán másnap este az állatkertből kapok fotókat cuki szőrős állatkákról,
Csütörtök reggel aztán már a lelkiállapotom is jobb volt, hisz tudtam hogy 11-11.30 között le kell folynia az utolsó 22 órás palacknak. Éhes is voltam. Sikerült a korpás kiflit finom nagylyukú sajttal 1 óra alatt elmajszolnom. Nagyon jól esett a kórházi teával.
Közben a szerdán érkezett szobatársam hazament, másikukkal pedig közölték, hogy a vérképe sajnos az adott vértől sem javult, így nem fog több kezelést kapni, mert inkább árt neki, mint használ.
Húú, egy kezelés alatt ennyi rossz hírt hallani és mind a kettő a szobatársam. Eléggé nehéz volt feldolgozni, de sajnos ez is benne van a pakliban. Nagyon sajnáltam mindkettőt, de tudom, hogy ez az állapot, amikor nem a sajnálatból élünk. A pozitív megerősítések, a szeretet, a nyugalom sokkal, de sokkal többet ad, mint egy nagy diszperzites vödör sajnálat…
Az osztályon olyan átmenő forgalom volt, mint a nyugati pályaudvaron. Jöttek az új betegek, akik székre ültetve kezdték meg a kezelést, mert még nem szabadult fel ágy. Borzasztó volt, hogy azzal kell szembesülni, hogy betegek nem jutnak időben ágyhoz, illetve adagoló pumpához, netán töltőhöz, amivel a gép a hálózatról működik. Ezt nem a kórház hibájaként rovom fel, hanem valahogy a rendszer egy kicsit elcsúszott, hogy az egészségügy zsebébe nem a megfelelő módon és nem a megfelelő összeg folyik be. Szégyenletes.
11.29-kor jelzett az adagolópumpa, hogy lejárt az utolsó flakon infúzió. Átöltöztem, eddigre már a csomagjaimat összekészítettem. Anyuék pont az átöltözésre érkeztek meg. Épphogy kikeltem az ágyból, már jött is a nővér, hogy lecserélje az ágyneműt. És jöhetett is a következő kezelésre váró társunk.
Búcsúzás, böröndkerék zörgése, és már be az autóba, irány hazafelé…
Az idő elég tré volt, anyu még az usankámat is behozta, nehogy megfújja a nagy szél a fejemet.
Otthon Anyu pizzát sütött, teljesen hazai, még a tészta is. Felére tett dinsztelt hagymát, másik felére, amit nekem szánt nem. Na persze nekem a hagymásból kellett ennem, mert azt kívántam. Nagyon jól esett 3 nap vegetálás után egy kis hazai íz. Mert mihelyst lecsatlakoztatnak az infúziós csőről és kiteszem a lábam az onkológiáról, valahogy úgy vagyok vele, hogy éhes leszek és enni is tudok. Bár csak lassan és keveset, de mégis az, hogy kívánom a kaját egy kis boldogsággal tölt el. Nagy baj nem lehet akkor. Minél előbb el tudok kezdeni enni, annál előbb sikerül megerősödnöm. Bár az étvágyam nem a megszokott, sokkal rosszabb, de igyekszem, igyekszem…
Délután aludtam egy jót. Furcsa volt, mert mintha álmomban hallottam volna az adagoló pumpa hangját, ahogyan a megfelelő mennyiséget pumpálja be az erekbe. De szerencsére ez csak álom volt. 19 napom lesz most, hogy a következő kezelésre összekapjam magam.
Most már csak azon aggódtam, hogy az egy hét csúszással az április 9-re tervezett hacacáré épp kezeléses hét szombatjára esik. Valahogy majd csak lesz. Minden a helyére kerül. Legfeljebb nem tudok elmenni, visszanézem majd a videó felvételt. Na de ez még odébb van, addig akármi is történhet. Akármi és bármi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése