Onkológia- kemoterápia
Reggel hajmosás, tusolás, fincsi
illatú testápoló, hajvasalás, smink, új farmer, póló és kardigán, és az
elmaradhatatlan magas sarkú bokacsizma. A testem-lelkem azt kívánta, hogy
nőőőőci legyek a mai reggelen. Az előző nap bepakolt táskák útra készen.
Negyed 8 után beült a család az
autóba és irányba vettük az onkológiát. Az ambulancián már várt pár beteg, nem
tudtam merre hova, de azért van a szánk, hogy kérdezzünk. Pont jó ajtóban
érdeklődtem. Egy beteget ki kellett várnom, majd engem hívtak be. Magasság és
súlymérés, EKG, vérvétel, vérnyomásmérés. Majd egy nagy adag papír, felvétel
nyertem az osztályra. Mondták, hogy fáradjak be az osztályra, és a nővérpultnál
megmondják melyik szoba melyik ágya lesz az elkövetkező napokban a helyem. 5-ös
szoba, kettes ágy. Még az előző bérlője az ágy szélén ül. Ismerős néni, 2
faluval odébb lakik tőlünk. Lánya és fia készítik hazafelé.
A főnővért már régről ismerem,
kedves, lelkiismeretes, nagyon jó kezekben leszek. A társalgóban ültet le, és megkért,
hogy reggelizzek meg, mert szükség lesz az erőmre. Mint egy jó kislány szót
fogadok. Mikor felszabadul az ágyam a nővérkék plusz szivacsot tettek rá és
kicserélték az ágyneműt. Kipakoltam a táskámból, próbáltam a leglakhatóbbá
tenni az ágy melletti szekrényként is, minden elérhetővé tenni, ami szükséges,
mert nem tudtam, hogy mennyire fogok tudni nyújtózkodni az infúziós csőtől.
Átöltöztem, majd várakoztam, hogy
az onkológusom megvizsgáljon. Anyu és Apu is vártak velem. Majd jött a doktornő
és a vizsgálóba mentünk vele, Anyu is bejött a vizsgálatra.
Leültetett, és megkért hogy
mondjam el neki mikor, és hogyan kezdődtek a panaszaim, majd elmondta, hogy
milyen kezelést kapok és az eddigiek tudatában hányat. Elmondta, hogy 3 kemot
kapok, majd utána lesz CT. Közben várnak vissza szövettan eredményeket még
Budapestről. A CT és a szövettani eredményekből fog kiderülni, hogy a következő
6 kezelés milyen összetételű és milyen dózisú legyen. A 6 kezelés után ismét
CT.
Hogy hány alkalommal kapok
kezelést nem tudta megmondani, mert sok függ attól, hogy a szervezetem hogyan
reagál a kemoterápiára. Amit még biztos, hogy a hajam sajnos el fogja hagyni a
csinos kis fejecskémet. Szóval paróka receptet is kapok. Itt ismét megtörtem. Sírtam.
Mert mi lesz velem haj nélkül? De gyorsan elhessegetem magamtól most ezt.
Vérképem jó lett, nagyon jól
alakul a máriatövismagolajtól a májfunkciós GammaGT értékem. Már csak 278
(sebészetet 480 körüli eredménnyel hagytam el, referenciaérték felső határa
45).
Utána a vizsgáló asztalra kellett
feküdnöm, ott fizikálisan is megvizsgált a doktornő.
Miután végeztünk visszamenetem az
ötös kórterembe. Majd jöttek a nővérkék szépen sorban. Diétás nővérrel
megbeszéltük az étkezésemet. Jött Ibolya, aki még a felvétellel kapcsolatos
kérdéseket tette fel. Milyen gyógyszereket szedek, mikor bököm magam
vérhígítóval és a többi és a többi. Ezután megkaptam a karszalagomat.
Ezután jött egy másik ápolónő egy
tálcával rajta a vénabökéshez szükséges kellékek, illetve két infúzióval. Kedvesek, előzékenyek, türelmesek. Első benyomásom ez a kollektíváról.
Véna elsőre megvan,
hányingercsillapítóval kezdik a kezelést. Szépen el is indul, csöpög be az
ereimbe. Érzés még semmi. A keddtől csütörtökig tartó kezelés alatt 8
flakon/palack infúziót kapok. Ezek 1 decistől az 1 literesig vannak. Az 1 literes
22 óra alatt folyik le. A palack között nekem nincs szünet, tehát folyamatosan
áramlik be a szervezetembe a „cucc”. Gurulós infúziós állványa van minden
betegnek, és azzal tud közlekedni. Persze nem könnyű velük, mert soha nem arra
akarnak menni amerre az ember tolja. A folyosón látom, hogy a férfiak nemes
egyszerűséggel megemelik és viszik. Nekem is ez lesz a megfelelő. Gyorsabban is
lehet vele így haladni.
Két szobatársam van, mindketten
70 körüliek. Közlik, hogy itt nincs maga, csak Te. Itt nincsenek öregek és
fiatalok, itt tegeződnek a betegek. És meg is fenyegetnek, hogyha lemagázom
őket, akkor egyikük a papucsával ver meg, a másikuk, pedig a párnájával
takargat be egy kicsit. Elmondjuk egymásnak a történetünket, sírdogálunk is,
mert jól esik. Amúgy eszméletlen jó fejek, annyit nevetünk, hogy attól félek, kapunk egy sátrat és kiköltöztetnek bennünket a parkba a fák alá, a mókuslakok közelébe. Mert vannak mókusok is.
Szobatársaim már többedszer vannak, így
ellátnak taktikai tanácsokkal.
 |
| Kilátás a kórteremből |
Wc és tusoló a folyosóról nyílik.
Az ötös és a tízes kórteremmel szemben. A nőknek az egyikben 2 wc, 2 tusoló egy
mosdó, a másikban mindenből 1 db van. A férfi és a női szektor egy folyosóról nyílik.
A férfiak mosdójának ajtaja folyamatosan nyitva, és az a tömény szag, ami onnan
kiáramlik, bejárja az egész folyosót, bemászik az ember orrán keresztül egészen
az agyáig, és nem engedi el még a kezelés után sem.
A tisztálkodás ismét egy érdekes
dolog a kezelés alatt. Persze meg lehet kérni az ápolókat, hogy kössék ki a
szereléket, de akkor saját magammal szúrok ki, mert annyival tovább kell ott
lenni. Így én bátran indultam neki szerda reggel tusolni. Este nem igazán van
meleg víz, a tapasztalt szobatársak mondták, hogy reggel korán kell menni, mert
akkor még van.
Szóval az ember lánya alulról le
tud vetkőzni, felül pedig a pólót leveti és az infúziós csövön keresztül az
állvány tetejére dobja. Állvány tusolófüggönyöm kívül marad, és egy kisebb fajta
macsakamosdást tud végezni, már amennyire a kanóc engedi.
Szobatársak mondták, hogy nagyon
lelkes vagyok így először, majd el fogom hagyni, mert minél több kezelésen
leszek túl, örülök neki, ha akkor fel tudok kelni, ha pisilnem kell. És nagyon
jó barátom lesz a nedves törlőkendő. Akkor még nem is sejtettem, hogy mekkora
igazság van a szavaikban.
A három napos kezelés alatt olyan
érzésem van, mint aki bepálinkázott és nem tud kijózanodni. Pálinkakóma. Kábaagykóma.
Nevetgélek, a hangom egészen misztikus, lelassult és még Imrusnak is feltűnik a
telefonon keresztül, hogy teljesen olyan mintha be lennék piálva. Amúgy ezt
kikérem magamnak…. Imrus! Te azt nem tudhatod, hogy milyen, amikor én bepiálok.
Nem is szoktam inni (eleget). Veled meg aztán pláne nem (dehogynem).
Na de ennek is vége. Nincs szesz.
Pedig a jó kis házi pálinkának párja nincs. Főleg ha tüskésbirne.
Második napot (szerdát) hajnali
5-kor vizeletadással kezdtem, mert vizsgálják a veseműködést is. Ha az kell,
akkor kelek, pisilek. Utána még lehet szunyókálni. Reggeli vizit elég korán, 7
óra magasságában van. Megismerhettem az osztályon dolgozó onkológusokat. Majd
reggeli, aztán, ebéd, aztán vacsora. Igazából nagy egetverő dolgok nem
történtek velem.
Mivel a sebészet és az onkológiai
kezelés között az alvásom szinte a nullával volt egyenlő, ezért kaptam egy kis
rásegítő szert és fájdalomcsillapítót is a feszítő érzésre. Szerencsére ezek
hatottak, így legalább ki tudtam magamat aludni, de azért éreztem a kieső
kialvatlan napok számát.
A kaját nem kívántam, és szerdán
és csütörtökön is hánytam. Nem volt vészes, nem nagyon visel meg a hányás.
Valahol készültem is rá, mert az ember hall mindenfélét, illetve nagyon sok
film van, melynek az alaptémája a tumoros betegség.
Szorulás is van, azt mondták a
nővérek, hogy a hányáscsillapító infúziónak van ilyen mellékhatása. Ja…., és húúú első nap van egy infúzió, melynek
hasmenés a mellékhatása, azonban van hozzá csípős injekció (bebökéstől
kihúzásig eszméletlen érzés) ami megakadályozza azt, hogy az embernek menjen a hasa.
Na szóval én már inkább trágár injekciónak hívom, mert valahogy feltörnek a
tudatalattiból az ocsmány szavak a hatására. Jujjjj, brrrrrrr…
Időközben megjött az 1 kiló
aszkorbinsavam is, amit Pálmától kaptam, csak vízbe keverni és inni kell, ez a
dolgom. Edina lesz a szállító. Köszönöm Pálmi! Köszönöm Edina!
Munkahelyen rendeződött, hogy a
tavalyról maradt szabadságok, illetve a január februárra időarányosan járó
napokat is beszámolva majd március 1-től írassam magamat ki táppénzre a
háziorvosomnál. Az pont jó, mert a legközelebbi kezelés március 1-én kezdődik.
Csütörtökön fél 12 után megkaptam
a zárójelentést, recepteket, igazolást. Igaz az utolsó flakon infúzióból még
kb. 2,5 óra vissza volt. Miután a kezelésnek vége lett, összepakoltam, közben
megjöttek Anyuék is. Elmentünk kiváltottam a paróka receptet. Mivel a hajamat
levágattam vállig érőre, de még mindig hosszú hajú lelkem volt, ezért egy
félhosszú parókát választottam az eredeti hajszínemhez nagyon közeli árnyalatot
(barnát) vörös melír csíkokkal. Nagyon dögös paróka, szuper jó fazonnal.
Gondoltam, milyen jó lesz majd amikor lelkileg le leszek eresztve és nem lesz
már hajam.
Utána elmentünk a patikába,
kiváltottam a gyógyszer recepteket is, pár dolgot vásároltunk. A
hiperszuperságosbóóóótban találkoztam pálfiszegi falugondnokunkkal, Bettivel,
akivel annyira agyonölelgettük egymást, hogy csak na. Szuper jó volt találkozni
valakivel, aki nagyon örül annak, hogy láthat. És én is nagyon-nagyon örültem
neki, hogy találkoztunk.
Mire hazaértünk, annyira de
annyira fáradtnak éreztem magamat, hogy egy kis fekete gyümölcsökből készült
leves és egy gyors tusolás után az ágyamban kötöttem ki. De jó volt a
kényelmetlen ágy után a sajátom. A sajátom, amin már Enikőtől kapott fedőmatrac
várt, hogy kényelmesebben teljenek az ágyban töltött óráim.
 |
| Zumbalédik (Anna, Edina, Kati, Enikő, Pálmi és Marcsi) |
Este aztán ismét Csonkahegyháton
zumba, ahonnan ismét kaptam szelfit az óra után a csajoktól. Annyira cukik,
kicsalogatták a könnyeimet megint.
Annyira jó ismét laptopról csetelni
a csajokkal, nem a telefonon nyomikolni a maxi ujjammal a mini betűket.
Este Tesóm is hívott Angliából,
jó két órát beszélgettünk, nagyon jó volt, kicsit rendbe tette mindkettőnk
lelkét, hogy halljuk egymást, mert az utóbbi időben e-mailben voltunk inkább
aktívak.
Jól elfáradtam, mert nagyon sok
minden történt velem a kezelések és hazaérkezésem napjain. Nem nagyon kellett
altatni. A jó puha és meleg fekvőmatracon úgy éreztem magamat, mintha egy nagy
puha óriás plüssmaci ölében feküdtem volna. Köszönöm Enikő!
Hihetetlen barátaim vannak.
Önzetlenségből csillagos – nem ötös – hanem száztizenötösök.
Szerencsés ember vagyok, tele
hálával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése