2016. február 8-9. hétfő-kedd

Hétfő hajnalban ismét igyekeztem gondolatban hazajutni. Érdekes módon el is jutottam hazáig, a hidunkra jártunk autóval, kiszálltam az autóból, de a kapu kilincsét nem tudtam lenyomni, hogy bejussak. Hiába próbáltam, nem ment. Abban a pillanatban felébredtem.

Furcsa, hogy még gondolatban sem tudok hazaérni. Biztos ennek így kell lennie, valami oka van annak, hogy még a kórházban kell eltöltenem pár napot.

Edinának reggel ecsetelem, hogy a milejszegi csajok micsoda rendezvényszervezésbe kezdtek, de bevallotta, hogy ő is tud róla, de megígértették vele, hogy nem mondja el. Írtam neki, hogy remélem ez csak egy sima egyszerű kulturális műsor lesz mindenféle anyagi javaktól mentes. Mert nem tudok megbékülni azzal a gondolattal, hogy pénzt adjanak az emberek a gyógyulásomra.

Igen, tudom. Nem egyszerű, mert a betegszabadság illetve a táppénz csak a fizetés töredéke. A gyógyuláshoz szükséges táplálék kiegészítők, vitaminok, egészséges élelmiszerek, gyümölcslevek nagyon sok pénzbe kerülnek. Mellette még az előre nem látható kiadások. Emellett ugyanúgy ki kell fizetni a számlákat, mert azzal hogy valaki beteg lesz, nem mentesül az alól, hogy megússza a kötelezően fizetendő dolgokat.

De ez számomra akkor is nagy terhet jelent. Nem kívánom senkinek sem azt az érzést, amit ezzel kapcsolatban érzek.

Az antibiotikumtól egyre jobban úgy érzem magam, mintha be lennék állva, mondtam is az orvosomnak. Azt mondta ez a bónusz, csak nekem, csak most. Kérdeztem hogy esetleg ettől lila mókusokat láthatok e, de szerinte azt csak a morfiumtól lehet. Ettől minimum rózsaszín egereket. Vicces egy pasi, és valahogy sokkal jobb, ha van min nevetnem. Mert a nevetés gyógyít, ez köztudott. Köszönöm doktor úr!

Mindeközben a nagy infúzió és algopyrin kombótól a májfunkciós értékeim elmásztak a fenébe. Két + -os eredménnyel büszkélkedhettem. Hogy a fenébe fogom én ezt visszatornázni a normál értékhatárba, fogalmam sem volt.

Kérdeztem is erről Marcsit (az ismerős nővért), és felvilágosított, hogy Enikő barátnőmet kérjem már meg, hogy a saját sajtolású máriatövismagolajukból (Göcseji extraszűz 100%-os olajok) küldjön be nekem a kórházba és kezdjem el reggel éhgyomorra inni. Tuti hatásos lesz, mert a férjének is rengeteget segített.

Gyorsan intézkedtem is, hogy minél előbb a kezembe legyen egy üveggel.

Kedd reggelig megúsztam láz nélkül. A viziten azt az ígéretet kaptam, ha nem lesz lázam, és másnap reggel lefolyik az utolsó infúzió, akkor megkapom a zárójelentésemet, kiszedik a varratokat és a távtartót a sztóma alól, és elhagyhatom a kórházat. Közölték, hogy kapok egy receptet, amin 30 napra való vérhígítót írnak fel, nehogy trombózist kapjak. Szuper, ezért aztán estére meg kell kérnem az ápolónőt, hogy mutassa meg hogy kell beadnom magamnak.

A sztómás nővér is el fog látni recepttel, amin a sztómazsákok és paszták kerülnek felírásra. Ezeket a gyógyászati segédeszköz boltban tudom kiváltani.

Kapok még receptet, amin nutridrink tápszert írnak fel, mert a vérképem eléggé összerottyant és a kálium szintem is a béka segge alá került.

Ennyire közel nem éreztem még a hazamenetel lehetőségét.

Remélem az utolsó éjszaka ebben az etapban a sebészeten!

Jó éjszakát!