A reggeli vizit alkalmával
kiderül, hogy a mai napon nem mehetek haza. A délelőtti órákban ultrahang és
röntgen vizsgálatokat írtak elő.
Mialatt a vizsgálatokra vártam,
megérkezett Andi, akit a főnővér kért meg, hogy a sztómával való kételyeimre válaszokat
adjon. Kérdeznem sem kellett, mert elmondta, hogy neki milyen érzés volt
ugyanaz, mint amin én most keresztül megyek. De nyugodjak meg, a szervezetemnek
meg kell szokni, hogy most a végtermék előbb eltávozik és máshogy működnek a
dolgok. Majd megtanulom, hogy ezzel is lehet együtt élni, és kell is.
Kicsit könnyebb lett a lelkem,
mert mégis más olyantól hallani tanácsokat, aki ugyancsak sztómával él, mint
azoktól akik tanultak róla.
A sztómás nővér a tegnapi nap
látogatott meg először, ugyanis a zsák cserét, amíg a kórházban vagyok, ő fogja
elvégezni. Minden reggel jön, megnézi, hogy aktuális e a csere, vagy maradhat e
még egy napot. Folyamatosan mondja, hogy mit csinál, hogy rögzüljenek az én
fejemben is.
Majd a reggeli viziten
elhangzottaknak megfelelően elvittek kerekes székben ultrahangra és röntgenre,
hogy a lázas állapotnak utána nézzenek, mitől van. Az ultrahang szerencsére
negatív, tehát nem a műtét és a seb miatt van. A röntgenfelvétel is negatív
lett, tehát nem tüdőgyulladás. Tovább keresgélnek.
Az utrahangos orvos mondta, ha
lehet, küldessem magamat haza, mert nem fogok meggyógyulni a kórházban, és még
ki tudja, miket szedek össze.
Enikő szerint azért nem engednek
haza, mert túl sokat szórakoztattam az osztályon dolgozókat és megszerettek. Vicces
egy lány ez az Enikő…. : )
Délután a sebészem keresett meg,
mert kiderült, hogy a vastagbéltükrözés alkalmával levett szövetminta kicsi
volt, így nem tudnak 100%-os eredmény adni. De rosszindulatú a daganat. Amiatt,
hogy teljes körű diagnózist kapjanak, meg kell ismételni a biopsziát.
Nem tudom, hogy ettől vagy a
láztól lett e hirtelen forró a testem. Amikor már úgy gondolom, hogy mehetek
haza, inkább még befelé megyek ebben az egész kórházi történetbe. Valahogy úgy
érzem, hogy lassan ereszkedem lefelé egy kút mélyébe.
Mivel a lázamat kordában kell
tartani, és nem akar elhagyni, ezért az infektológiáról érkezik a főorvos, hogy
megvizsgáljon. Kiír egy antibiotikum kúrát, melyet infúzióban kapok meg.
A kezeim olyanok, mint akit
agyoncsapkodtak egy bottal.
Este aztán egy telefonhívás kirángatott
a mély és sötét kút mélyéből.
Ha csak telefonon keresztül is,
de részt vehettem az esti zumba órán. Hallgathattam a zenéket. A zenék között
pár szót is váltottunk a csajokkal. Az ágy tetején lépkedtem a koreográfiákat,
lengettem a kezeimet. Az arcomon, pedig két oldalt patakokban folytak a
könnyeim, mert annyira de annyira jó, hogy ilyen figyelmes barátaim vannak,
hogy tudják, mikor vagyok a béka segge alatt, és mikor kell engem onnan
kirángatni.
Mélységesen meghatott, és
lelkileg felkavart, mert ebben a mai napban megjártam mélységeket és
magasságokat.
Mélységeket, mert fogalmam sincs,
hogy mikor fogok tudni kikeveredni a kórházi ágyból, és indulhatok haza, és a
magasságokat, mert olyan sok jó szívű ember vesz körül.
Köszönöm szépen!
Videó egy kedvenc koreográfiával és a kedvenc zumba oktatómmal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése