Mivel aktív munkaviszonyt
folytatok, így a munkahelyemen – ami egy 7 fős kollektíva – kevésbé esélyes az,
hogy eltitkoljam, hogy hova járok folyamatosan. Így szegény kollégáim azok,
akikre ebben az időszakban rázúdítom minden félelmemet és érzésemet.
Nekem sem egyszerű, nekik sem. A
munkámat nehezen tudom végezni, mert az agyam folyamatosan azon kattog, hogy mi
a bajom. Otthon a szüleim szívét és lelkét nem akarom feleslegesen terhelni,
épp elég nekik megbírózni azzal, hogy a gyerekük valami kemény dolog kezdetén
van. Mivel az ultrahang már kimutatta a májon lévő gócokat, tudtuk, hogy nem
egy egyszerű dolog van a szervezetemmel.
Fizikai fájdalmaim is vannak, nem
tudok ülni, folyamatosan nyomó érzés van a hátsó felemben. Már zumbára sem
tudok járni, mert sem fizikailag, sem lelkileg nem bírom. Az hogy a rendszeres
mozgást abba hagytam teljesen tönkretesz. Az életem részévé vált, másfél év
alatt 22 kilót fogytam a segítségével. A zenék melyekre a koreográfiákat
táncoljuk, azok tartanak életben. Persze mivel nem tudok rájuk mozogni,
lelkileg megvisel. Ördögi kör.
Egyre többen tudják meg, hogy mi van körülöttem. Nagyon sok erőt kapok, és mindenki biztat, hogy biztos nincs nagy baj, majd meglátom, hogy semmi komoly problémát nem fognak találni. De valahogy belülről valami rág, valami eszi a sejtjeimet, érzem, és azt is, hogy ennyire gyengének, sebezhetőnek, rosszullétektől telinek soha az eddigi életemben nem éreztem magamat. Legfőképpen magamban őrlődök ezekkel a gondolatokkal. Sokat sírok. Sokat sírunk a kollégákkal, ismerősökkel. Pedig nem vagyok egy löttyedt csaj, aki mindenféle szirszarra elbőgi magát. Aminek ki kell jönni, jöjjön ki…..
A héten dolgoztam, több-kevesebb sikerrel. Még azért egy Start közfoglalkoztatási pályázatot felrögzítettem az online rendszerbe a falumnak, bár a határidő odébb volt, de valahogy az agyam hátsó bugyrában ott matatott a gondolat, hogy csináld meg Bea, mert nem biztos, hogy később meg tudod csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése