2016. január 26. kedd

Lassan lett reggel, az éjszakát megúsztam műtét nélkül.

A reggeli műszakváltáskor aztán ismerős ápolónőt vettem észre, pár faluval odébb lakik tőlünk. Ő is megtorpant a kórterem előtt, mintha ismerőst látna.

Aztán az átadás átvételkor tudatosult benne hogy igen, ismerős, aki ott fekszik.

Mintha kicsit jobban éreztem volna magamat. 

Közölték, hogy a keszthelyi CT-re, mentőautó fog elvinni, összekészültem, és várakozó helyzetbe helyeztem magamat.

Ahhoz hogy az előírt időpontra Keszthelyre érjünk, időben el kellett volna indulni, ehelyett később jöttek a mentős fiúk, persze hordággyal, mert nem közölték velük hogy milyen beteget kell vinni. A hordágyra csak a ridikül került, én inkább egy kicsit sétáltam.

Új esetkocsi vitt, szimpatikus személyzettel. A mentőápolóval végigbeszélgettük az utat Keszthelyig.

Ott már vártak rám, a papírjaimat oda szerettem volna adni az asszisztensnőnek, de mondta hogy felesleges, mert konferenciahívás fog történni a zalaegerszegi onkológus, belgyógyász és sebész főorvosok és az ő leletező főorvosuk között. Aztaaaaaaaa betyár…. Ez nagyon durva.

Majd a váró tágasabb részébe küldenek, ahol megkapom a 1,5 liternyi kontrasztanyagot amit 1,5 óra alatt kell meginnom. Egyedül vagyok nagyon… Jó lett volna valaki támasz mellettem, de valahogy nem is fordult meg a fejemben, hogy valakit elhívjak magammal. Ezt most már máshogy tenném.

Aztán jöttek mentek a mentősök, mert a baleseti ambulancia a CT vizsgáló mellett van, és nalááám, kit látnak szemeim??? Azt a csinos mentősfiút, aki az egyik kolleganőmnek megtetszett a 2015-ös egerszegi fesztiválon. Ez feldobja egy kicsit a kedvemet.

Lassan letelik a másfél óra, elfogy a lötyi. Menet közben többször meg kellett látogatnom az illemhelyet, mert a hasmenés még mindig nem hagyott el. Jó hosszúra nyúlt a keserűsós kúra.

A vizsgálat gyors volt, kaptam vénába is kontraszt anyagot.

Ezután kiültettek a folyósra és közölték, hogy meghívták a mentőket nekem, majd jönni fognak. De ha 1 óráig nem érnek oda értem, akkor ismételten telefonálnak nekik. Sokat vártam mire megláttam két mentőst. Rám néztek, de továbbmentek. A vizsgáló felé vették az irányt. Ott az asszisztens a kezükbe adta a leletemet és hallottam, hogy kérdezték, hol a 75 éves néni. Asszisztens elkezdett nevetni, és mondta nekik, hogy nem 75 éves, hanem 75-ben született. Na akkor már mindannyian nevetünk. Szimpatikus keszthelyi mentősök voltak a fuvarozóim visszafelé Zalaegerszegre.

A mentőkocsiban aztán megszerettem volna nézni a leletemet, mégis rólam készült. Miért is nem én kaptam meg? Hát persze, a protokoll. Elkezdett kérdezgetni a mentőápoló hogy mi a bajom. Elsoroltam neki, közben láttam, hogy a leletemet vizslatja. Mondta hogy legyek nyugodt, nincs több probléma mint amiről tudok. Húúúú, ez jó hír.

Ami a végbéltükrözés alatt kiderült, a CT alátámasztotta. A rectum fala az anus nyílástól kb. 8-9 cm-re, legalább 6 cm hosszan egyenetlenül kiszélesedett, 8-10 mm-re.

Megvagy te mocsok!!!

Visszaértünk Zalaegerszegre a kórházba, a sebészeten közölték, hogy átköltöztettek az akut szobából egy másik kórterembe. Még az életkedvem is visszajött ettől a jó hírtől.

A kórteremben 5 ágy van, kettőben fekszenek. Szimpatikus, beszédes és pozitív hölgyek. A cuccaimat mind áthordták a nővérek az akut szobából, az ágy melletti szekrényt cserélték, ugyanaz, amibe előző nap bekötöztettem a szükséges cuccaimat.

A fájdalom, amit érzek, csak arra készteti az agyamat, hogy azon kattogjon, valaki műtsön már meg végre. Vasárnap reggel óta nem ettem, csak infúzió folyt belém. Persze a branülöket használom, mert a vénáim elég ramaty állapotban vannak, és folyamosan bökni kell. Persze amit reggel a sebészet főnővére bökött, a keszthelyi CT-n eldurrantották, újat kellett bökni mikor onnan visszaértem.

Sógornőmmel Évivel, folyamatos e-mail kapcsolatban vagyok (sikerült mobil netet csiholni Edina segítségével az okos telefonomra, amire eddig a sok elérhető wifi miatt nem volt szükségem, és levetettem az üzletben ahol vettem a telefont tavaly nyáron). Ő vázolta a lehetőségeket, hogy ha műtenek koránt sem biztos, hogy a végbéltumort távolítják el. Lehet, hogy előtte előkezelést kapok vagy kemoterápia vagy sugárkezelés formájában, esetleg mindkettőben. És ahhoz hogy a tumort tehermentesítsék, előfordulhat az is, hogy a vastagbelet kivezetik a hasfalra (sztóma). Mint akit leforráztak.

De Éviben azt szeretem, hogy konkrétan elmondja mire számíthatok, nem szépít. És miért mondja? Nem azért mert kegyetlen. Hanem mert én kértem meg rá, hogy ne sumákoljon, mert szeretném tudni a lehetőségeimet.

Azt, hogy akár sztómával kell esetlegesen élnem, valahogy eltettem az agyam leghátsó bugyrába.

Anyuval is megbeszéltük, hogy a holnapi napon a déli, főorvosi vizitnél elővezetem azt a kérésemet, hogy műtétet szeretnék a fájdalmaim enyhítésére.

Közben a külvilággal a messengeren tartom a kapcsolatot. Okos dolog ebben a helyzetben egy okos telefon. :)