2016. január 28. csütörtök

A műtét napja.

Reggel 5 óra előtt már felébredek, nem sikerült sokat aludni. Ezen nem is csodálkozom. Egyrészt az éjjel műtött néni elég sokáig ébren tartott bennünket, másrészt az, hogy megvágnak egy borotva éles szikével, valahogy nem hozott mély álmot a szemeimre.

Első gondolatom az volt, hogy mit és hogy is kell csinálnom? Mit mondott este a nővér?

Kislattyogtam a nővérpulthoz, és inkább rákérdeztem újra, mint hogy hülyeséget csináljak. Mértek véroxigén szintet, és mondták, hogy vegyem be a gyógyszereimet (pajzsmirigy, vérnyomás csökkentő és gyomorvédő). A következő kérdésem az volt, hogy van e mérleg, amin megmérhetem magamat. Ott nevetett rajtam Marcsi nővér, hogy neked aztán nagyon fontos, hogy a műtét reggelén tudd, hogy hány kiló vagy. Naná… nehogy már ne tudjam megmondani, hogy hány kiló vagyok, ha kérdezik a műtőben? :) (nem kérdezték). -14 kilónál tartok.

Lassan vánszorog az idő, összeszedem magam, megnézem a messengeren, hogy ki aktív, kinek írhatok. Alszik még mindenki. Megértem őket.

Elindulok a fertőtlenítő tusolásra, felveszem a kórházi hálóinget, mely hátul nyitott, csak a nyakánál és a hát közepénél van egy-egy kötő. Még szerencse, hogy csak annyira átlátszó amennyire….

7 óra után aztán pár szót írok Enikőnek, de ő nem aktív. Edinával aztán sikerül egy kicsit beszélgetnem a messengeren.

Fél 8-kor vizit. Az egyik orvos odaszól, hogy vizit után visszajön. Gondoltam ő lesz a sebészem. Igazam volt, vizit után visszajött és bemutatkozott. Elmondta, hogy ő fogja végezni a műtétet, és mivel feltételes műtétre voltam kiírva 9 órára, sajnos tolniuk kell, mert közbejött egy másik műtét. Kérdeztem, hogy de ugye nem marad el a műtétem? Mert teljesen felkészültem, testileg, lelkileg. Mosolygott és mondta, hogy nem marad el, 10 órakor kezdünk.

Nagyon szimpatikus, fiatal orvos. Nyugalom áradt belőle, ahogy beszélt velem. Úgy éreztem jó kezekbe kerültem, megnyugodtam.

Közben megérkeztek Anyuék, mondták, hogy találkoztak az orvosommal. Nekik is szimpatikus volt. Beszélgettünk mindenféléről, hogy jobban teljen az idő.

Első információm az volt, hogy a műtét után nem kelhetek fel két napig. Nem is tudom, ki mondta, de teljesen megijedtem, mert persze mikor, ha nem máskor, mint a műtét napja előtti napon jött meg a havim. Amúgy a műtétet nem zavarja be, megnyugtatott mind az altatóorvos, mind a sebészem. A megoldás nagyméretű tampon (csajoknak fontos információ, ha emiatt paráznátok).

Közben infúziót kötnek be. Edina is folyamatosan küldte a hivatalból a csajok és Csabi pozitív energiáit. Pár szót még váltottunk és elköszöntem tőle, a telefonomat kikapcsoltam, odaadtam Anyunak.

Lassan 9:45 óra lett, elmentem még egy pisilésre és vártam, hogy eltolják az ágyamat a műtőbe.

9:52-kor aztán kaptam egy kis nyugtató tablettát és befeküdtem az ágyba, a betegtologató fiú eltolt a lift felé. Még menet közben integettem Anyunak, meg Apunak, akik a szoba előtt várakoztak.

A liftben már kicsit ellazul állapotba kerültem. Lefelé mentünk, a földszinti műtő felé vettük az irányt. Lenn nagyon hideg volt, az udvarról bejövő hideg levegő belekapaszkodott a paplanom szélébe.

A műtő előkészítő részébe, amikor beértünk, egy jó hangos jó napot kívánok-ot eleresztettem. Mindenhonnan fejek bukkantak elő, azt nézték ki az idegen, aki köszönt. Integetéssel jeleztem, hogy csak én vagyok. Közben megérkezett az altató orvosom, nagyon szimpatikus fiatal doktornő volt. Mivel az előző műtét még tartott, elbeszélgettünk.

Kérdezte, hogy volt e a családban daganatos beteg. Jó kérdés, és elkezdtem sorolni: Anyu 2006. rosszindulatú melldaganat, anyai nagyanyám méhnyakrák, apai nagyapám prosztatarák, apai nagyanyám leukémia, Anyu 3 testvére az elmúlt 5 évben vastagbéldaganat.

Nagyszüleim 1973, 1983, 1984 években elhunytak, Anyu testvérei közül egy szintén elhunyt. Bár neki aztán a szívinfarktus lett a végzete.

Ezt még így leírva is borzasztó látni.

Beszéltünk a januárban kezdődő fogyásomról és az előtte lévő 1,5 éves -22 kilóról. Ennek nagyon örült, mert mondta, hogy akkor nagyon edzett a testem.

Közben próbáltak új vénát szúrni, mert ami már használatban volt, nem felelt meg a műtétnél. Pár bökés után sikerült is. Aztán eljött a pillanat, amikor kihozták a műtőből az előttem lévő beteget. Nyugtalanságot nem éreztem magamban, hatott már eléggé a nyugtató. Majd tovább toltak az ágyammal és két markos fiú átemelt a műtőasztalra és azon toltak be a műtőbe.

Jól körülnéztem, műtőben még nem jártam. Rám tettek egy csomó vezetéket, monitorra kötöttek – azt hiszem így mondják – és azt is jól megnéztem. Az altató orvos nevetett és megkérdezte, hogy mit nézek. Mondtam, hogy a vérnyomásomat, hogy jó e. Aztán kaptam szurit, rátették a maszkot az arcomra és mondták, hogy mélyeket lélegezzek. Még gyorsan egy fohászt elkezdtem rebegni, de a harmadik levegővételnél filmszakadás.

Következő kép, ami megvan az az, hogy valaki matat a lábamnál. Anyu volt, meghagytam neki, ha visszavisznek a műtőből, azonnal húzzon zoknit a lábamra, mert le fog fagyni. Filmszakadás.

Következő, sárga falakat látok. Azt hittem, hogy nem fognak visszavinni a helyemre. De ez jó hír, mert akkor minden rendben van. Ismét filmszakadás.

Állítólag közben, mint egy kocsis úgy mondtam a magamét. Ja kérem, ráfogom az altatóra.

Aztán közben a déli vizit is megvolt, nagyon kómás állapotban voltam akkor. Amennyire emlékszem belőle, levették rólam a takarót, meg a rám terített hálóinget, ott feküdtem teljes „bőrruhában”. Valamit beszéltek, de nem is értettem mit. Valamit matattak a hasamon, mintha ragasztottak volna rá valamit, de nem biztos.

Aludtam tovább. Közben Anyuék újra bejöttek hozzám a vizit után. Állítólag folyamatosan azt kérdezgettem, hogy Anya? Ugye sokan szeretnek engem? Ez talán a gyerekkorom óta bennem élő kisebbségérzés miatt volt, és a tudatalattim kérdeztette velem.

Anyu közben mondta, hogy 11:32 -kor vittek vissza a kórterembe és integettem nekik a folyosón. Ebből semmire nem emlékszem. Még az altató dolgozott biztosan.

Aztán közben az is nagyon izgatott, hogy hány cső lóg belőlem. De anyu azt mondta, hogy egy sem. De jó. Nincs katéterem. Szuper. De akkor hova folyik, aminek folynia kell a műtéti sebből? Mindenki sétáltatja a palackjait, nekem hogyhogy nincs? Na de nem is hiányoztak.

Közben aztán nem bírtam magammal, mert elkértem Anyutól a telefont és bekapcsoltam. Persze közben azt sem tudtam milyen bolygón vagyok, de a telefon az ott is kell. :)

Első a messenger, és 2 óra után pár perccel már bejelentkeztem Enikőnél és Edinánál is. Pálmi is írt közben, hogy reméli már estére megyek zumbára. Aha, hogy ne mennék. Jót nevetek rajt. 

Edina írta, hogy már beszélt Anyuval telefonon, mindent tudnak, pihenjek csak, és majd jelentkezzem később. 

Közben járt nálam a sebészem és mondta, hogy már felkelhetek a mai nap az ágyból. Hihetetlen öröm volt rajtam. Persze a szabály, hogy csak ápolói segítséggel. Inni még pár órát nem ihattam, mert az altató miatt még félrenyelhetek. Parancs értve.

Ezután Anyuék elmentek Márta keresztanyámékhoz kicsit pihenni és beszélgetni, és hagytak, hogy kialudjam magamból az altatót.

Látogatóm délután Edina sógornője volt, aki a kórházban dolgozik és Eszti keresztlányom is befutott. Azt mondták, nem úgy nézek ki, mint egy friss műtött. Legyezgette kicsit az egomat.

Délután Anyuék visszajöttek, és nagyon éreztem, hogy pisilnem kell. Gondoltam megpróbálkozom a felkeléssel. Csengettem a nővéreknek, jöttek mind. Megbeszéltük, hogy hogyan kell felkelnem. Mondtam, tudom-tudom, porckorong sérvesként gyógytornán megtanultam. Oldalra feküdni, láb letesz felsőtest feltol. Na ez ment is a 4 ápoló segítségével. Kicsit ültem az ágy szélén, nem szédültem. Kértem őket, hogy akkor próbálkozzunk meg a felállással, és ha megy, akkor elmennék pisilni, no meg a nagylányos teendőket is el kellene végeznem.

Négyen kísértek el a szobából nyíló fürdőig, lesegítettek ülni a wc-re és néztek. Mondtam, hogy a továbbiakat szeretném már egyedül elvégezni :) Nevettünk :) Meghagyták ha végzek csakis segítséggel kelhetek fel, szóljunk nekik. De Anyu és Apu segített és bennem is nagy erő volt, hogy minél előbb az ágyba feküdjek. Közben szunyokáltam még egy kicsit.

Este még pár szót váltottunk Edinával messengeren. 

Zumbás nap van, csütörtök. 

Jujj de nagyon hiányzik. 

Kapok zumbás szelfit Edinától, és Pálmitól közben jó kis zumbás zene linkeket. ÓÓÓÓ, az agyamban lejártam a koreográfiát. 

Még a könnyeim is kicsordulnak. Annyira jól esik a törődés. 

Köszi csajok! Szeretlek Benneteket!