2016. január 22. péntek

Reggel 8 órára kellett a belgyógyászat endoszkópos szakellátására érkeznem. El nem tudtam képzelni, hogy hogyan fogom végig csinálni ezt a vizsgálatot, mert egy öklendezős, könnyen hányós fajta vagyok. Gondoltam, lesz, ami lesz, biztos találkoztak már itt mindenféle beteggel, félelmeimet és szégyenérzetemet félre kell tennem. Nehezen ment.

Lassan ment az idő, az orvosok is kevesen voltak, így csúsztak az időpontok. Majd behívtak. A főorvos asszony elmondta, hogy mit fog csinálni, és vizsgálat folyamán mindig mondja, hogy mikor mit kell tennem.

Amikor megláttam a csövet, melyet le kell nyelnem, hát meglepődtem, gondoltam én leszek az első, aki erre képtelen lesz.
Megnyugtatok mindenkit, le lehet nyelni.

Az első feladat egy nagy nyelés és onnantól aztán megy minden a maga útján. A vizsgálat gyors volt és nem hozott semmiféle olyan eredményt, ami kimutatta volna, hogy a gyomornak lenne problémája. Kezdődő nyombélfekélyt mutatott ki csak a vizsgálat, erre gyógyszert írt fel a főorvos asszony.

Azonban mivel a gyomor tumormentes lett, ezért további vizsgálatra lesz szükség. Vastagbéltükrözés, és egy nagyon közeli időpont, január 25. hétfő reggel 8 óra.

Bevallom az, hogy a gyomorban nem talált semmi oda nem illő dolgot a doktornő, nagy megkönnyebbülést hozott számomra, azonban a kétség, hogy akkor mi lehet egyre jobban egy részre, a bélre terelte a gondolataimat. Mert hol máshol lenne az a fránya daganat, ha nem ott?

Főorvos asszony részletezte, hogy kell felkészülnöm a vastagbél tükrözésre, és ellátott keserű só recepttel. Hazafelé kiváltottam a patikába, és hát barátkoztam a nehéz dobozzal. Hétvégi program vasárnapra kipipálva, totál beszarás… akarom mondani befosás.

Utolsó étkezés a hétfő reggeli tükrözés előtt a vasárnap reggeli…

Nem ehetek 24 órán keresztül??? Na nemááááááááááá…. Ilyent? Én??? Aki szeret enni??? Na lesz ami lesz. Lelkileg megpróbáltam magam felkészíteni, hogy mi vár rám.